BH 2001.12.570 Az ajánlattevő ráutaló magatartással, és akár határozatlan időre is meghosszabbíthatja ajánlati kötöttségének idejét [Ptk. 117. § (1) bek., 118. § (2) bek., 365. § (3) bek., Legf. Bír. XXV. sz. PED. IV. pontja].

A felperesek az 1992. október 31-én kelt adásvételi szerződéssel szerezték meg az N.-i Állami Gazdaság eladótól a k.-i 7. számú tulajdoni lapon 063/1. hrsz. alatt feltüntetett, épület és udvar megjelölésű 3007 m2 ingatlan egészhez viszonyított 1/2 illetőségét egymás között egyenlő (az egészhez viszonyítva 1/4-1/4) arányban; míg az ingatlan további 1/2 része a IV. r. alperes tulajdonában állt az V. r. és a VI. r. alperesek holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. A felperesek, akik ingatlanilletőségüket értékesíteni kívánták, az ingatlanforgalmazással foglalkozó III. r. alperes közvetítésével kerültek kapcsolatba a II. r. alperessel, és 1994. január 28-án - ügyvéd útján - adásvételi előszerződést kötöttek a perbeli ingatlanilletőségre azzal, hogy a végleges szerződést az ingatlan megosztása és tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartási bejegyzése után kötik meg.

Az 1994. május 18-án keltezett "Nyilatkozat" elnevezésű okirat szerint a szerződő felek az adásvételi szerződést felbontották, a II. r. alperes a 10 000 forint vételárelőleget a felpereseknek visszafizette; és rögzítették, hogy egymással szemben nincs követelésük. 1994. május 19-én a felperesek adásvételi szerződést írtak alá, amelyben a perbeli ingatlanon fennálló tulajdoni illetőségüket 330 000 forint vételár fejében elidegenítették a III. r. alperes részére. A vételár felvételét a szerződés 5. pontjában elismerték. A III. r. alperes képviselője ezt a szerződést csak 1998. január 13-án írta alá. A III. r. alperes az ugyancsak 1994. május 19. napján megkötött újabb adásvételi szerződéssel az ingatlant továbbértékesítette a II. r. alperes részére 505 430 forint vételárért, melyből a szerződés szerint a II. r. alperes 301 094 forintot foglalóként teljesített, a fennmaradó vételár tekintetében pedig részletfizetésben állapodtak meg. Ezt a szerződést a II. r. alperes 1994. május 19. napján, a III. r. alperes képviselője pedig 1998. január 16-án írta alá. A II. r. alperes a szerződés általa történt aláírásának napján birtokba lépett, 1997. szeptember 1-jétől pedig a vele történt megállapodás alapján az I. r. alperes használja az ingatlant. A II. r. alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére az 1998. január 21-én kelt 32 288/1998. számú határozattal került sor.

A felperesek az 1998. január 20-án benyújtott, majd később többször módosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy köztük és a III. r. alperes között adásvételi szerződés a perbeli ingatlanilletőség elidegenítésére nem jött létre; elsődlegesen azért, mert ilyen tartalmú szerződést nem írtak alá; másodlagosan pedig azért sem, mert amikor a III. r. alperes képviselője azt aláírta, az ajánlatukhoz már nem voltak kötve. Ebből következően pedig a III. r. alperes mint eladó és a II. r. alperes mint vevő között létrejött adásvételi szerződés is semmis. A felperesek kérték - az eredeti állapot helyreállításaként - tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartási visszajegyzését - állítva, hogy a már visszafizetett 10 000 forinton kívül sem a II. r., sem pedig a III. r. alperestől nem vettek át vételárat. Az I. r. alperest az ingatlan elhagyására és 1997. szeptember 1-jétől az ingatlan kiürítéséig használati díj megfizetésére, a II. r. alperest pedig 1994. január 28-tól 1997. augusztus 31-ig terjedő időre bérleti díj megfizetésére kérték kötelezni. Kártérítés címén 370 000 forint és kamata megfizetését kérték a II. r. alperestől arra hivatkozással, hogy az ingatlanon fákat vágott ki, és melléképületet, kerítést bontott el, kutat semmisített meg. A IV.-VI. r. alperesekkel szemben a kereset tűrésre irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a III. r. alperes a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése alapján átruházással szerzett tulajdonjogot. Érvelése szerint az eladók és a vevő aláírásának eltérő időpontja között eltelt közel négy év nem minősült ajánlati kötöttségi időnek, miután a szerződésnek megfelelő tényleges állapot már 1994. május 19-én létrejött, a III. r. alperes a vételárat megfizette, a felperesek pedig birtokba adták az ingatlanilletőséget. Ebből következően a III. r. és a II. r. alperesek közötti adásvételi szerződés is érvényesen létrejött, amely pedig a birtokbaadásra, a használati díj fizetésére és a kártérítésre irányuló további kereseti kérelmek megalapozatlanságát vonja maga után.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, azonban eltérő jogi indokok alapján. A jogerős ítélet indokolása szerint a felpereseknek a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresete azért alaptalan, mert a II. r. alperes kereskedelmi forgalmon kívül jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezte meg az ingatlanilletőség tulajdonjogát a III. r. alperestől, akire azt a felperesek rábízták, ezért nincs jelentősége annak, hogy a felperesek és a III. r. alperes között létrejött-e az adásvételi szerződés, vagy sem, mert a II. r. alperes a Ptk. 118. §-ának (2) bekezdése alapján ettől függetlenül tulajdont szerzett az ingatlanon.

A másodfokú bíróság a felpereseknek a III. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét is alaptalannak találta, mert a XXV. sz. PED. IV. pontjában kifejtettek alapján az eset összes körülményéből arra következtetett, hogy a felperesek ajánlati kötöttségének ideje ráutaló magatartással határozatlan időre meghosszabbodott, így a szerződés III. r. alperes képviselője részéről történő aláírásakor még fennállt a felperesek ajánlati kötöttsége, nem volt tehát akadálya annak, hogy azt a III. r. alperes elfogadja, és így köztük a szerződés 1998. január 13-án létrejöjjön.

A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a keresetüknek helyt adó ítélet meghozatalát kérték. Felülvizsgálati kérelmükben utaltak az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésükben foglaltakra, a jogerős ítélet indoklására tekintettel azonban az ott kifejtetteket kiegészítették azzal, hogy a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott a Ptk. 118. §-ának (2) bekezdésére, miután az ott megjelölt feltételeknek egyidejűleg kell fennállniuk, és a II. r. alperes magatartása nem volt jóhiszemű.

A III. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.