BH 1992.12.764 A gyermeknek csak saját szüleivel szemben van jogosultsága arra, hogy a közös lakásban az elhelyezését az életkörülményeinek megfelelően biztosítsák [Csjt. 31/B. § (2) és (3) bek., 31/C. § (3) bek.].

A peres felek rövidebb ideig tartó élettársi kapcsolat után 1986. szeptember 29-én kötöttek házasságot, amelyből közös gyermekük született. A felperes előző házasságából származó 3 gyermek közül gondozásban állott kiskorú leánygyermeke, valamint vele lakott nagykorú fiúgyermeke is, akik a házasság megkötését követően a felekkel együtt, velük közös háztartásban éltek. A felek közös lakóhelye az alperes különvagyonát képező, 2 szobából, étkezőből és mellékhelyiségből álló lakásban volt. Korábban a felperes a gyermekeivel együtt albérletben lakott.

A felek részben az élettársi kapcsolat idején, majd a házasságkötés után is az alperes lakásingatlanán további, részleges beruházásokat eszközöltek, melyeknek a jelenlegi forgalmi értékét növelő hatását igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő 210 000 Ft-ban állapította meg.

A házasság kezdetétől fogva kiegyensúlyozatlan volt. A felek között anyagi természetű viták voltak, a felperes a nagykorú, önálló keresettel rendelkező fia javára az alperestől olyan mértékű anyagi támogatást várt el, melyet az alperes nem volt hajlandó teljesíteni. Emiatt a felek között gyakoriak voltak a veszekedések, és mindkét fél részéről tettlegességre is sor került. Az életközösség végleges megszakadását az a vita váltotta ki, melynek során az alperes a felperes követelésével szembehelyezkedve a felperes 24 éves fiának a tervezett házasságkötése utáni lakásproblémáját sem közös építkezéssel, sem készpénzzel nem volt hajlandó támogatni.

A házasság felbontását mindkét fél kérte, vitás volt azonban köztük az utolsó közös lakás használata. A felperes többszörösen módosított keresetében végül a lakás megosztott használatát igényelte, arra hivatkozott, hogy a lakás elhagyása esetén fizetendő lakáshasználati jog ellenértéke nem elegendő ahhoz, hogy a gyermekeivel együtt önálló lakáshoz jusson. Az alperes a perben mindvégig különvagyonát képező lakás kizárólagos használatához ragaszkodott.

Az elsőfokú bíróság a felek házasságát felbontotta, a volt közös lakás kizárólagos használatára - 160 000 forint lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetése mellett - az alperest jogosította fel, és a felperest a lakásnak az alperesi teljesítéssel egyidejű, elhelyezési igény nélküli elhagyására kötelezte. A lakás használatával kapcsolatos döntését a Csjt. 31/B. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra alapította, az ellenérték összegét pedig a szakértői véleményben megállapított közös ráfordítások, valamint az ingatlan beköltözhető és lakott forgalmi értéke közötti különbség csökkentett mértéke szerint határozta meg.

A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, a közös lakás használatát megosztotta úgy, hogy az erkélyes, nagyobb szoba kizárólagos használatára a felperest, a kisebb szoba kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, az étkező és egyéb mellékhelyiségek közös használata mellett, egyben az alperes lakáshasználati jog ellenértékében való marasztalását mellőzte. Ezt a döntését azzal indokolta, hogy a felek az ingatlanon közös beruházásokat is végeztek, az alperes a házasságkötéskor a felperes kiskorú és nagykorú gyermekét is lakásába fogadta. Ezáltal a felperes előző házasságából született gyermekeinek a perbeli lakásban lakhatási joguk van, ami család és gyermekvédelmi szempontból nem hagyható figyelmen kívül, így lakáshasználati jogukat a Csjt. 31/B. §-ának (2) bekezdése szerint a házasfelek közös lakásban kell biztosítani.