A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21509/2015/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.21.509/2015/8.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Puskás István pártfogó ügyvéd (fél címe 1) által képviselt kiskorú felperes neve (felperes címe) felperesnek - a ...i 3. sz. Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: Farkasné dr. Piroska Emőke ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és dr. II.rendű alperes neve (uo.) II. rendű, valamint a dr. Szalay István ügyvéd (fél címe 3) által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű és IV.rendű alperes neve IV. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2015. szeptember 22. napján kelt 21.P.22.518/2012/55. számú ítélete ellen a felperes részéről 56. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperest képviselő dr. Puskás István (fél címe 1) pártfogó ügyvéd díját teljes egészében az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - együttesen az I-II. rendű alpereseknek 20.000 (Húszezer) forint plusz áfa összegű, míg a III. rendű alperesnek 20.000 (Húszezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 2.078.000 (Kettőmillió-hetvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A gyermekháziorvos, a II. rendű alperes - aki tevékenységét az I. rendű alperesi bt. keretében fejti ki - 2006. szeptember 19. napján a felperest a hajas fejtetőn észlelt 2,5 cm-es kopasz folt panasz maitt látta el, amelyet gombás fertőzésnek diagnosztizált, terápiaként Lamisil 250 mg tablettát, és külsőleg Lamisil 1%-os krémet rendelt alkalmazni. Ezt követően 2006. szeptember 25. napján 8 óra 19 perctől 24 percig látta el a II. rendű alperes a felperest, diagnózisként vírusos fertőzést állapított meg, terápiát rendelt, panasz fokozódása esetén azonnali kontrollt javasolt, a felperest 2006. szeptember 28-án 9 órára rendelte vissza kontrollra. A felperes láza azonban az orvosi vizsgálat és a lázcsillapítás ellenére ismét felszökött, szülei megítélése szerint 2006. szeptember 25-én délutánra olyan állapotba került, hogy megjelentek vele az orvosi ügyeleten. Az ügyeletes orvos, a III. rendű alperesi bt. keretében tevékenykedő korábbi IV. rendű alperes Rubophen allergia gyanúját rögzítette, amely miatt a felperes részére injekcióban 0,5 ml Algopyrint és 0,5 ml Calciumot adott be, és javasolta a gyermekorvosi ellátást. Másnap délelőtt a gyermek testén nagy mennyiségű kiütés mutatkozott, ezért a szülők ... orvoshoz vitték a gyermeket, aki javasolta, hogy vigyék a ... Kórházba. A délelőtti vizithez képest délután 4-5 óra körül értek a szülők a felperessel a ... Kórházba, ekkorra már kötőhártya-gyulladás és szájnyálkahártya károsodás is jelentkezett. 2006. szeptember 27-én a gyermeket - konzíliumot követően - az intenzív osztályra helyezték át, majd onnan kezelést követően 2006. október 5-étől 26-áig a bőrgyógyászaton kezelték. Az alkalmazott terápia mellett bőrtünetei hámosodtak, egyéb tünetei fokozatosan javultak. A felperesnél a bőrfelület hegesedése miatt erőteljes fitymaszűkület alakult ki, amelyet műtéti úton kezeltek. A műtétet követően a felperesnél Stevens-Johnson betegséget jelöltek meg, az allergiavizsgálat eredménye szerint a Rubophen és Paracetamol, valamint Klacid antibiotikumokra pozitív immunológiai választ rögzítettek. E megbetegedés miatt a felperesnél a szemészeti vizsgálat a szaruhártyán hámhiányt mutatott ki, a gyermek több szemműtéten esett át. A felperes bal szemén nem gyógyult a szaruhártya felmaródás, és a műtétek sem hozták helyre a szemet, azon olyan belső szemgyulladás alakult ki, amely miatt a felperes szemgolyóját eltávolították. A Stevens-Johnson kór maradványtüneteként test szerte minimálisan pigmentált, de tejeskávé színű foltosságot mutató kültakaró maradt, ezáltal - elsősorban a háton - enyhén leopárdszerű küllemet mutat a felperes bőre. A felperesnél össz-szervezeti szinten 33-34%-os egészségkárosodás véleményezhető, az egyik szem teljes eltávolítás utáni állapota, illetőleg a másik szemen lévő szempilla rendellenességek miatti időnkénti gyulladás állandó, szükség szerinti kezelése, illetve a szempilla rendellenesség miatt. Jelenleg inaktív a bőrbetegsége, ez önmagában érdemi egészségkárosodással nem jár. A felperes sem ápolásra, sem gondozásra nem szorul, a műtéti beavatkozásokat követő gyógyulási időszakra merült fel a gondozás szükségessége. Az egyik szem eltávolítása a térlátás elvesztését okozta, ehhez azonban általában egy-félév alatt adoptálódik az adott személy. Életkorából fakadóan a felperes betegségbelátással még nem rendelkezett, így részben elfogadta, feldolgozta a betegségét és annak következményeit. Ugyanakkor a későbbi fejlődésével párhuzamosan kialakuló betegségtudat negatívan befolyásolhatja az életét.

A felperes keresetében az I-III. rendű alpereseket egyetemlegesen vagyoni és nem vagyoni kára megtérítésére kérte kötelezni. Állítása szerint a II. rendű alperesnek 2006. szeptember 25-én a reggeli vizsgálat során a testszerte jelentkező kiütésekből fel kellett volna ismernie az allergiás reakciót, és azonnal szakorvosi kivizsgálásra kellett volna irányítania a felperest, illetőleg szüleit. Az ügyeletes szolgálatot nyújtó III. rendű alperessel szemben igényét arra alapította, hogy az ügyeleti időben végzett vizsgálat során már kétséget kizáró módon megállapítható volt a testszerte jelentkező jelentős mennyiségű kiütés, a nyálkahártyán már észlelhető volt a hólyagosodás, így az orvosnak nem csupán az allergiás reakció gyanúját kellett volna rögzítenie, hanem azonnal orvosi szakvizsgálatra kellett volna utalnia a felperest. Állítása szerint valamennyi alperes szakmai szabályt sértett, mulasztásaikkal okozati összefüggésben a gyermeknél esztétikai károsodást okozó maradványtünetek alakultak ki, a bal szemre húzódó gyulladásos betegség miatt szemét többször operálták, majd a szemgolyót eltávolították.

A felperes a IV. rendű alperesel szemben a keresettől elállt, vele szemben az elsőfokú bíróság a pert megszüntette.

Az I-III. rendű alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I-II. rendű alpereseknek egyetemlegesen 127.000 forint, és a III. rendű alperesnek ugyancsak 127.000 forint perköltséget. Rendelkezése szerint a le nem rótt 1.050.000 forint illetéket, és 186.563 forint szakértői díjat az állam viseli. Rögzítette, hogy a felperes 100%-ban pervesztes lett.

Az elsőfokú bíróság a bőrgyógyász, valamint az allergológus szakorvos bevonásával készített szakvéleményt ítélkezése alapjául aggálytalanként fogadta el. A szakvélemény alapján rögzítette, hogy a felperes allergiás reakciója és az ennek következtében kialakult Stevens-Johnson szindróma sorsszerű megbetegedés volt. Az alperesek közrehatása annyiban volt vizsgálható, hogy esetleges tévedésük vagy mulasztásuk a felperes gyógyulási esélyét csökkentette-e. A szakvélemény adatai alapján úgy foglalt állást, hogy a II. rendű alperes az első orvosi vizsgálat idején a tünetek alapján nem ismerhette fel az allergiás reakciót. Az alkalmazott lázcsillapító az allergiát nem fokozta, ugyanis nem tartalmazott paracetamolt. A felperest akkori állapotának megfelelően látta el. A szakvélemény alapján úgy foglalt állást, hogy a III. rendű alperesi ügyeletes orvos az allergia gyanúját a gyermek állapota és kiütései alapján abban a stádiumban csak lehetőségként tudta felvetni. A tünetek alapján konkrétan még nem volt elhatárolható, hogy lázkiütés vagy allergiakiütés látható a felperesen. Az ügyeletes orvos a szükséges tájékoztatást a szülőknek megadta, gyermekorvosi kontrollt tartott szükségesnek. Utalt arra is, hogy a szakvélemény szerint az ilyen esetekben akkor indokolt a kórházi kezelés, amennyiben a bőrön vagy a nyálkahártyán hólyagképződés kezdődik, súlyos általános tünetek társulnak ehhez, vagy az említett tünetek nagy kiterjedésűek, nagy mértékűek. A felperes esetén ez az állapot 2006. szeptember 26-án délelőtt következett be, ekkor a gyermeket más, a perben nem álló orvos vizsgálta meg és meg is tette javaslatát a kórházi kezelésre, vizsgálatra. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a kárfelelősség egyik kötelező konjunktív eleme, a felróhatóság hiányában a keresetet elutasította.