A Fővárosi Törvényszék K.33624/2009/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. §, 88. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 5. §, 130. §, 143. §] Bíró: Nagy Szabolcs

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.33624/2009/20.*, Kúria Kfv.35476/2011/8. (BH 2012.9.229), 3001/2013. (I. 15.) AB végzés

***********

Fővárosi Bíróság

19.K.33.624/2009/20.

A Magyar Köztársaság nevében!

A bíróság a dr. Hajdú György ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím) a dr. Tóth Attila jogtanácsos által képviselt NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság (cím.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi felperest, hogy fizessen meg alperesnek 15 napon belül 100.000,- azaz (százezer) Ft összegű perköltséget.

A bíróság kötelezi felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak a székhelye szerint illetékes állami adóhatóság külön felhívására - a felhívásban megjelölt módon és számlára - 900.000,- azaz (kilencszázezer) Ft összegű feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S:

A bíróság a felek nyilatkozatai, és a közigazgatási iratok tartalma alapján hozta meg döntését, valamint állapította meg az irányadó ítéleti tényállást az alábbiak szerint:

Felperesi társaság 2003. július 23. kelt és illeték kiszabásra 2003. július hó 23 napján bejelentett adás-vételi szerződéssel megvásárolta a Budapest, ... hrsz. szám alatt nyilvántartott, természetben a cím szám alatti ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát 650.000 Ft vételárért. Az adás-vételi szerződés VI. pontjában foglaltak szerint felperes vállalta, hogy az adás-vételi szerződés illeték kiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít.

Tekintettel a beépítés vállalására a Főpolgármesteri Hivatal Fővárosi Illetékhivatala a 354166-01-2003. számú, 2003. október 16. napján kelt fizetési meghagyásával összesen 65.003.000,- Ft illeték, ezen belül 65.003.000,- illeték előleg megfizetésére kötelezte felperest. A fizetési meghagyás tartalmazta azt a tájékoztatást, hogy amennyiben felperes a megállapított illetékösszeget - figyelemmel a szerződésben foglalt kötelezettség vállalására, mely szerint a szerződés bemutatásától számított 4 éven belül lakóházzal beépíti - csak akkor kell megfizetni, ha az építkezés az említett határidőn belül meghiúsul, illetőleg nem fejeződik be. Ha a lakóház felépítését a 4 éves határidő elteltét követő 15 napon belül nevére szóló használatba vételi engedéllyel igazolja, az illetékhivatal a megállapított, de a megfizetés tekintetében felfüggesztett illetéket törli.

Az elsőfokú adóhatóság a 4 év lejártát követően megkereste az illetékes önkormányzatot, amely megküldte a 2007. április 19.-én kelt VIII.724/8/2007. számú használatba vételi engedélyt, mely azt igazolta, hogy a perbeli ingatlanon a I.Kft felperes) a lakóházat felépítette.

Felperesi társaság kérte az illeték törlését, mivel a perbeli ingatlanra a lakóházat felépítette.

Az elsőfokú adóhatóság a 9866944295 iktatószámú, 2009. január 12. napján kelt határozatával az illeték visszatérítése/törlése iránti felperesi kérelmet elutasította. Az elsőfokú adóhatóság határozatában kifejtette, hogy a használatba vételi engedély nem a vagyonszerző, a felperes nevére szólt, a használatba vételi engedély nem a felperesi társaságot tüntette fel építtetőként. Hivatkozott az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Itv.) 26. § (1) bekezdés a) pontjára, illetőleg (2) bekezdésében foglaltakra, melyek szerint a vagyonszerző nevére kell, hogy szóljon a használatba vételi engedély.

Felperes megfellebbezte az elsőfokú határozatot és egyben kérte az eljárás felfüggesztését tekintettel arra, hogy a használatba vételi engedély kiegészítését kérte.

Alperes az eljárás felfüggesztése nélkül meghozta 2278896545 iktatószám alatt 2009. május 28. napján a másodfokú határozatát, mellyel a fenti perbeli elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes a határozatában kifejtette, hogy a használatba vételi engedély kijavítás iránti kérelme elutasításra került, mely döntés ellen az adózó fellebbezett. Az eljárást nem függesztette fel tekintettel arra, hogy a feltételes illetékmentesség véglegessé válásának feltételei teljesültek, így az ügy érdemi eldöntése nem függ más előzetes kérdés elbírálásától. Nézete szerint a használatba vételi engedély kiegészítése iránt folyamatban lévő másodfokú eljárás nem befolyásolta az ügy érdemét. Amennyiben felperes esetében másodfokon mégis a használatba vételi engedély kiegészítésére kerülne sor, úgy utóbb arra való hivatkozással az Itv. 80. §-a alapján kérheti a vagyonszerzési illeték törlését. Jelen esetben azonban jogerős használatba vételi engedély, jogerős határozat áll rendelkezésre. Az ügy érdemét tekintve fenntartotta az elsőfokú határozatban foglaltakat. Azon túl kifejtette, hogy a bizományosi szerződésből származóan a megbízónak a szerződésből se jogai, se kötelezettségei nem fakadnak. A bizományi szerződés tárgya újabb szerződés kötése. A szerződés a bizományos és a harmadik személy között jön létre. Az egységes bírói gyakorlat szerint egyértelmű, hogy a vagyonszerző és a használatba vételi engedély jogosultja azonos személy kell, hogy legyen, a lakóházat tehát felperesnek kell felépítenie.

Felperes keresettel élt alperesi határozattal szemben. Kérte az alperesi határozat megváltoztatását oly módon, hogy az illeték törlési kérelemnek a bíróság adjon helyt. Másodlagosan kérte, hogy az elsőfokú határozatra is kiterjedően helyezze hatályon kívül a bíróság a perbeli határozatot, a vonatkozó IM rendelet szerint kérte alperes perköltségekben történő marasztalását. Felperes kifejtette, hogy lényeges jogszabálysértést követett el alperes, amikor a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (a továbbiakban Ket.) 32. § (1) bekezdése értelmében az eljárást nem függesztette fel. Alperes határozatában éppen saját maga fejtette ki, hogy amennyiben a használatba vételi engedély kiegészítésére kerülne sor, úgy utóbb kérheti az illeték törlését, ebből pedig éppen az következik, hogy érintette az ügy érdemét a használatba vételi engedély kiegészítésére irányuló kérelme, eljárása. Felperes csatolta az időközben a használatba vételi engedély kiegészítése iránti kérelmét elutasító elsőfokú határozatot helybenhagyó másodfokú határozatot. Felperes hivatkozott ezen határozatnak azon részére, melyben a hatóság kifejtette, hogy a tárgyi ingatlanon felperes a tulajdonos és a felperes megbízásából épült a lakóház, amely építésére más céget bízott meg, emiatt nem az ő nevére szól az építési és a használatba vételi engedély. Az építmény megszerzője építésjogi értelemben az ingatlan tulajdonosa. Felperes hivatkozott a Ket. 2. § (3) bekezdésében foglaltakra is, melynek alapján nem csak a használatba vételi engedély alapján kellett volna megállapítania az építtető személyét, hanem minden más egyéb bizonyítékot, egyéb okiratot is értékelnie kellett volna. E körben még hivatkozott a Ket. 50. § (1) (2) és (6) bekezdésére is. Ennek alapján felperes nézete szerint alperes nem tett eleget az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. §-ban foglaltaknak sem, így figyelembe kellett volna venni az előbb említett használatba vételi engedély kiegészítése iránti kérelmet elutasító másodfokú határozatban foglaltakat, azaz, hogy a felperes az építmény megszerzője. Ugyanígy figyelembe kellett volna vennie az adóhatóságnak, hogy a hatósági bizonyítvány iránti kérelmét azért utasította el az önkormányzat, mert a határozat rendelkező részében felperes mint az ingatlannal rendelkezni jogosult feltüntetésre került. Hivatkozott a tulajdoni lapra, melyből egyértelműen megállapítható, hogy felperes az ingatlan tulajdonosa és a felperes kérelmére került sor a társasház megalapítására is. Az ingatlan nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI törvény (a továbbiakban: Inytv.) 11. és 12. §-ai szerint pedig a föld részlettel együtt kell nyilvántartani a földön létesített épületi építményt, ha azok a tulajdoni viszonyai a föld részlettel azonosak. Amennyiben tehát felperes nem lenne építtető, úgy nem lehetett volna az előbb hivatkozott jogszabály helyek szerint vagyonszerző sem, illetőleg az építmény tulajdonosának nem lehetett volna felperest feltüntetni. Felperes előadta azt is, hogy 2004. március 02. napján bizományosi szerződés kötött a I.Kft felperes-vel, mint bizományossal. Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk) 507. és 513. §-ban foglaltakra. Ezen jogszabályhelyek alapján a bizományosi szerződés alapján a bizományos a megbízó javára, saját nevében adás-vételi szerződést köt, illetőleg, bizományosi szerződés az a szerződés, amelynek alapján a bizományos nem adás-vételi, hanem más szerződés kötésére vállalt kötelezettséget. Így tehát, bár a használatba vételi engedélyben építtetőként a tulajdonos mellett az I.Kft felperes került feltüntetésre, azonban valamennyi jog a felperest illeti meg, ezért a felperest kell szerződő félnek, illetőleg jogosultnak tekinteni. Felperes hivatkozott az Art. 130. §-nak sérelmére is, azaz arra, hogy az alperes a 8990578143 iktatószámú, 2006. november 22. napján kelt határozatában, annak indokolásának 4. oldalán kifejtette, hogy a felperesi társaság lakóparkot építtetett a perbeli ingatlanon. Az Art. 130. §-ból következik egyértelműen, hogy ugyanazon jogviszony nem csak adózónként nem minősíthető eltérően, hanem ugyanazon adózó esetében sem minősítheti ugyanazon jogviszonyt eltérően. Felperes hivatkozott az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban KTM r.) 4. § (1) bekezdésére, miszerint az engedély iránti kérelmet az ügyfél, vagy törvényes képviselője, illetőleg meghatalmazottja (a továbbiakban: építtető) írásban terjesztheti elő. Ebből következően építtetőnek nem csak a meghatalmazott képviselő, hanem az általa képviselt ügyfél is minősül, esetében tehát a bizományos, vagyis a felperes is. Ennek alapján tehát felperes már nem csak a használatba vételi engedélynél, hanem az építési engedély esetén is építtetőnek minősült. Felperes kérte a tárgyalás felfüggesztését tekintettel arra, hogy más perek vannak folyamatban az építési engedély, illetőleg a használatba vételi engedéllyel kapcsolatban született határozatok tekintetében. Felperes véleménye szerint a vagyonszerző nevére szóló használatba vételi engedély kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az engedély a földterületet megszerző javára kerüljön kialakításra, illetőleg, hogy a használatba vételi engedély alapján a tulajdonosnak az építmény vonatkozásában is fennálljon a tulajdonjoga, illetőleg az bejegyzést nyerhessen. A vagyonszerző és a használatba vételi engedély jogosultja azonos személy, hiszen a felperest illeti meg a felépítmény tulajdonjoga. Nem az határozza meg a használatba vételi engedély jogosultjának személyét, hogy a kérelmet ki terjesztette elő. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH2007.358 számú eseti döntésében foglaltakra is, miszerint ugyanazon szerződéssel szerzett jogot nem lehet eltérően értékelni az illeték kiszabása és az ingatlan nyilvántartási bejegyzés során. Felperes előadta, hogy mind a szerződés létrejöttekor, mind a bizományosi szerződés megkötésekor az Itv. 26. § (2) bekezdése kizárólag a használatba vételi engedély bemutatását írta elő, és nem pedig a felperes nevére szóló használatba vételi engedély bemutatását. E körben hivatkozott az Illetéktörvényt módosító 2005. évi XXVI. törvény (a továbbiakban Mód tv.) 61. § (1) bekezdésében foglaltakra, valamint a 61. § (4) bekezdése kapcsán kifejtette, hogy amennyiben az mégis alkalmazható lett volna az ő esetében, úgy ez lényegében azt jelentené, hogy visszamentőleges hatállyal írna elő többlet kötelezettséget, amely a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat. tv.) 12. § (2) bekezdésébe ütközne. A Mód tv. rendelkezése kizárólag oly módon értelmezhető, hogy azok eljárás jogi jellegűek, csak az adóhatóságra rónak többlet kötelezettséget. E körben hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.229/2010/6. szám alatt meghozott ítéletére. Ennek a tartalmát nem fejtette ki felperes, azonban csatolta a 2011. április 13. napján érkeztetett beadványához. Kifejtette, hogy amennyiben a bíróság nem osztaná a felperesi álláspontot, úgy kezdeményezzen jogegységi eljárást, illetőleg forduljon az Alkotmánybírósághoz.