BH+ 2015.4.160 Az ítéletben pontos tényállást kell megállapítani, az egyes bizonyítékokat részletesen meg kell jelölni és meg kell indokolni részletesen a döntést, annak elutasítását is indokolni kell, a semmis, általában tett indokolás ellenőrizhető döntés alapja nem lehet [1952. évi III. tv. 221.§ (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24462/2009/58., Szegedi Törvényszék P.20822/2013/11., Szegedi Ítélőtábla Pf.20832/2013/4., Kúria Pfv.20526/2014. (*BH+ 2015.4.160*)

***********

Az életvitelszerűen Ausztriában élő felperes módosított keresetében a 2000. december 1. napján bekövetkezett közlekedési balesettel okozati összefüggésben keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, a balesetet okozó gépjármű kötelező felelősségbiztosítóját.

Az alperes a jogalapot és a helytállási kötelezettségét elismerte, peren kívül teljesített is kifizetéseket a felperes részére, erre figyelemmel az összegszerűség egy részét vitatta, több jogcím tekintetében a peres eljárás során módosított kereset alapján is teljesített.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének túlnyomórészt helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 16 764,14 eurót, abból 8596,14 eurónak 2004. február 15-től, 8168 eurónak pedig 2008. október 15-től a kifizetésig járó, az Európai Központi Bank által közzétett referenciakamatnak megfelelő késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest, hogy 2013. március 1-jétől minden hónap 10. napjáig előre esedékesen fizessen meg a felperesnek havi 96 euró járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A fellebbezés nem érintette a megítélt kártérítésről és háztartási kisegítői járadékról szóló rendelkezéseket, ebben a körben az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. Megállapította az ítéletének indokolásában, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást kellő mélységben feltárta, abból a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a felperest ért hátrány kompenzálására hozzávetőlegesen alkalmas vagyoni és nem vagyoni kártérítés mértékét, döntésével és indokaival mindenben egyetértett. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint okszerűen mérlegelte e körben a bizonyítékokat és a megállapított - az alperes által már kifizetett - 15 000 euró alkalmas a felperes elnehezült élethelyzetének hozzávetőleges kompenzálására, ennek felemelésére nem látott indokot. Az elsőfokú bíróság a háztartási kisegítő többletköltsége tekintetében megfelelően alkalmazta az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 280. § (3) bekezdésének szabályát; a felperest olyan időszak tekintetében, amelyre vonatkozóan a baleseti járadékot nem érvényesített a biztosítónál, utólagosan nem illetheti meg a térítés. Ezért okszerűen igazította a járadék kezdő időpontját a felperesnek az alpereshez intézett 2004. augusztus 27-i leveléhez, mert ebben igényelt első ízben kártérítést ezen a címen. A gondozási költség tekintetében is megalapozott az elsőfokú ítélet; az orvosszakértői véleményre támaszkodva megfelelően állapította meg az indokoltság időtartamát 84 napban és a figyelembe vett napi 10 euró megfelel a 2000-2011. évi ár- és értékviszonyoknak. A felperes által megjelölt 10 euró/óra a professzionálisan ezzel foglalkozó, napi 24 órás ellátást nyújtó vállalkozások díja, azonban ezt a tevékenységet adott esetben a felperes hozzátartozója látta el és nyilvánvalóan nem az egész napját foglalta el a felperes gondozása. Egyetértett a kórházi kezeléssel, az uszodai belépőkkel, a gyógyszerekkel és gyógyászati segédeszközökkel felmerült költség körében kifejtett elsőfokú ítélet indokolásával; e körben az alperes elismerésére, illetve a bizonyítatlanságra hivatkozott az elsőfokú ítélet. A romániai gyógyfürdő kezelés és odautazás költsége tekintetében is helyesnek tartotta az elsőfokú bíróság álláspontját és utalt arra, hogy azt pedig, hogy ezt a kezelést Ausztriában magasabb költség mellett tudta volna igénybe venni, a felperesnek kellett volna bizonyítani. A közlekedési többletköltség tekintetében helytállóan ítélte meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a baleset után négy hónapig volt olyan állapotban, hogy nem tudott tömegközlekedési eszközzel közlekedni, az összegszerűség vonatkozásában pedig nem bizonyította a ténylegesen kifizetett költséget. A másodfokú tárgyaláson e körben kifejtett számítási mód szakértői kompetenciába tartozott volna, de erre az elsőfokú eljárásban nem volt indítvány, a fellebbviteli eljárásban ennek lehetőségét a Pp. 235. § (1) bekezdése kizárja. Az elsőfokú bíróság valóban nem adta indokát ebben a körben a járadék elutasításának, azonban ez egyértelműen kiolvasható abból, hogy kizárólag a balesetet közvetlenül követő időszakra volt indokolt a követelés, és ennek folyamatos fennállását a felperes egyébként sem igazolta kétséget kizáró módon. Az unokahúg győri látogatásával felmerült költség elutasításának indokaival is egyetértett; a magyar jogrendszer nem ismeri a perbizomány intézményét.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a keresetének való helyt adást, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróságot kérte új eljárásra és új határozat hozatalára utasítani. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megsértette az indokolási kötelezettségét; nem különíthetőek el a felek kérelmei, a megállapított tényállás, a bizonyítékok mérlegelése és a jogszabályok hivatkozása. Így a nem vagyoni kártérítésnél hiányzik annak megjelölése, hogy miért éppen 15.000 euró kárpótlás a megfelelő a balesetkori ár- és értékviszonyok alapján, a gondozási költségnél hiányzik az időszükséglet, az óraszükséglet megjelölése és az ehhez kapcsolódó díj mértéke: a napi 10 euró értelmezhetetlen. A kórházi kezelés önrésze, a romániai gyógykezelés, közlekedési többletköltség, uszoda belépő, gyógyszer költségnél nem állapítható meg, mely tételeket utasított el és miért. Az elsőfokú ítélet visszautal az alperes elismerésére, az indokolás azonban nem tér ki, mely tételeket fogadott el az alperes, így közvetve sem tisztázható, melyeket utasított el a bíróság. Az elutasítás indokát minden egyes tételnél külön meg kell jelölni, az előterjesztett bizonyítékok mérlegelésével. Azonban a jogerős ítélet a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, illetve több esetben a bizonyítékok mérlegelése hiányzik is. Az elsőfokú ítélet többször hivatkozik a bizonyítottság hiányára, azonban a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettségének e körben nem tett eleget. A Ptk. 280. § (3) bekezdésének sérelme is megállapítható; a lejárt háztartási kisegítői többletköltségnél ez a korlátozás nem alkalmazható, mert ez nem az életfenntartását szolgálta, hanem a baleset miatt az élete elnehezülésével kapcsolatban keletkezett. A romániai gyógyfürdő kezeléssel kapcsolatban az alperes hivatkozott a kárenyhítési kötelezettség megsértésére; e körben az alperesnek kellett volna igazolni, hogy a felperes lakóhelyén, Ausztriában a kezelést olcsóbban megkaphatta volna. A Ptk. 355. § (4) bekezdésének a sérelmét jelenti, hogy a nem vagyoni kártérítésnél több körülményt, amelyet az orvosszakértői vélemény is igazolt, nem vett figyelembe a bíróság; a hosszú gyógykezelést, többszöri műtéteket, fájdalmakat, rendszeres fizioterápiát, gyógytorna szükségességét, baleseti eredetű térdízület arthrozist, deréktáji lumbális gerincszakasz degeneratív csontízületi elfajulását, jobb oldali bordapúppal társuló nagyfokú scoliosist és az életvitelében mindezekkel összefüggően jelentkező nehezítettséget. Az volt az álláspontja, hogy amennyiben ezeket is értékelte volna a bíróság, akkor az indokolásban szerepeltetnie kellett volna, és miután erre nem került sor, ezért indokolt további 5000 euró megállapítása nem vagyoni kártérítésként. A közlekedési költségnél rámutatott arra, hogy a bíróság tévesen értelmezte az igényét, mert a baleset miatt felmerült többlet utak megfizetését követelte és nem azt, hogy általában minden utat gépkocsival kell megtennie; igazolta, hogy hányszor volt orvosnál, kezeléseken, és ezek az utak nem merültek volna fel a baleset hiányában. A kórházi látogatási költség elutasítása azért téves, mert ez nem az unokahúga, hanem a felperes követelése.