BH 1997.3.128 Ha az örökhagyó által aláírt írásbeli végrendelet azért érvénytelen, mert azt a végrendeleti örökös írta le, az örökhagyó egyidejű szóbeli nyilatkozata mint szóbeli végrendelet sem lesz érvényes, mert annak egyik törvényes feltétele hiányzik [Ptk. 634. §, PK 88. sz.]

A jogerős ítélet a felperes szóbeli végrendelet érvényességének megállapítása iránt előterjesztett keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint G. J örökhagyó 1993. február 3-án a kórházban a felperes javára szóló végrendeletét a két végrendeleti tanú együttes jelenlétében a felperesnek diktálta le, majd azt felolvasás után aláírta. A felperes közreműködése folytán érvénytelen írásbeli végrendelkezésre tekintettel az örökhagyó szóbeli nyilatkozata érvényes szóbeli végrendeletnek nem tekinthető. A Ptk. 634. §-a értelmében szóbeli végrendeletet azt tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. A második feltétel az örökhagyó vonatkozásában nem valósult meg, ugyanis írásbeli magánvégrendeletet más által írottan alkotott, aláírásra képes állapotban volt. A PK 88. számú állásfoglalás szerint, ha a szóbeli végrendelet törvényes feltételei fennállottak, és az alaki követelményeknek megfelel, s a végrendelkező kijelenti, hogy a szóbelileg tett nyilatkozata az ő végrendelete, a szóbeli végrendelet akkor is érvényes, ha egyidejűleg írásbeli végrendelet is készült, de az alaki okból érvénytelen. Jelen esetben az írásbeli végrendelet írásba foglalója a hagyatékban részeltetni kívánt személy volt. Ez az érvénytelenség akként lett volna orvosolható, ha az írásba foglalást nem a felperes végezte volna. Mivel az írásbeli végrendelet érvényes létrejöttéhez a feltételek adottak voltak, az örökhagyó a végintézkedést kézjegyével ellátta, a szóbeli végrendelkezés feltételei nem állottak fenn.

A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és az ítélet megváltoztatásával kereseti kérelme szerinti döntést kért. Álláspontja szerint téves az a megállapítás, hogy az érvényes írásbeli magánvégrendeletet készítésének objektív feltételei fennállottak: a látogatók ugyanis rokonai voltak, a két érdektelen tanút pedig ő kérte fel a helyszínen a tanúzásra. Nem várható el egy halálát érző súlyos beteg embertől, hogy jogi végzettséget igénylő kérdésben döntsön, és így válassza meg azt a személyt, akinek végrendeletét lediktálja. Érvelt azzal is, hogy az örökhagyó igen gyenge, elesett állapotban volt, mindkét kezébe infúzió volt bekötve, kezét meg kellett támasztani az aláíráshoz, valójában tehát nevének aláírására is képtelen állapotban volt.

Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, azt mindenben helytállónak tartotta.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az adott esetben a szóbeli végrendelkezésnek a Ptk. 634. §-ában meghatározott két alapvető feltétele közül egyik nem állt fenn: az örökhagyó ugyanis írásbeli magánvégrendeletet készített és az abban foglalt juttatás a felperes közreműködése miatt volt érvénytelen.