32011D0527[1]

2011/527/EU: A Bizottság határozata ( 2011. január 26. ) a Németország által nyújtott C 7/10 (korábbi CP 250/09 és NN 5/10) sz. Állami Támogatásról kstg (szanálási rendelkezés) (az értesítés a C(2011) 275. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. január 26.)

a Németország által nyújtott C 7/10 (korábbi CP 250/09 és NN 5/10) sz. Állami Támogatásról kstg (szanálási rendelkezés)

(az értesítés a C(2011) 275. számú dokumentummal történt)

(Csak a német nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2011/527/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután az említett rendelkezéseknek megfelelően felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (2),

mivel:

1. ELJÁRÁS

(1) 2009. augusztus 5-én és 2009. szeptember 30-án kelt levelében a Bizottság információkat kért Németországtól a társasági adóról szóló törvény (a továbbiakban: KStG) 8c. §-ára vonatkozóan. A német hatóságok a megkeresésre 2009. augusztus 20-án és 2009. november 5-én válaszoltak. A támogatás kapcsán a Bizottság 2010. február 24-én hozott határozatával megindította az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást.

(2) Az eljárás megindítására vonatkozó bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). Ezzel egyidejűleg az érdekelt feleket felszólították észrevételeik megtételére.

(3) Ennek a német hatóságok 2010. április 9-én kelt levelükkel tettek eleget.

(4) 2010. április 9-én és június 3-án Brüsszelben két találkozóra került sor Németország képviselőivel. 2010. július 2-án Németország további információkat szolgáltatott. Az érdekelt felektől a Bizottság észrevételeket nem kapott.

2. AZ INTÉZKEDÉS LEÍRÁSA

2.1. Háttér

(5) A vállalkozások adóztatása Németországban lényegében a személyi jövedelemadóról szóló törvény (a továbbiakban: EStG) és a KStG alapján történik. Az EStG 10d. §-ának (2) bekezdése szerint az adóévben felmerült veszteségek továbbvihetőek, azaz az elkövetkező években az adóköteles jövedelem az adózási teherviselési képesség elvének megfelelően évente 1 millió eurót meg nem haladó összegben a veszteségekkel csökkenthető. A veszteségek adózási szempontú továbbvitele a KStG 8. §-ának (1) bekezdése alapján a társasági adófizetési kötelezettség hatálya alá tartozó vállalkozások számára is lehetséges.

(6) A veszteségek továbbvitelének lehetősége olyan vállalkozások megvásárlását eredményezte, amelyek már régóta nem folytattak semmilyen tevékenységet, azonban a veszteségeket még mindig továbbvihették (úgynevezett üres cégek vagy empty-shell companies).

(7) Az ilyen jellegű felvásárlások megakadályozása érdekében a német törvényalkotó 1997-ben szűkítette a veszteségek adózási szempontú továbbvitelének lehetőségét azáltal, hogy a KStG 8. §-ának (4) bekezdésében életbe léptette az úgynevezett "ürescég-felvásárlási szabályt". Ez a szabály a veszteségek továbbvitelének lehetőségét azokra a vállalkozásokra korlátozta, amelyek jogilag és gazdaságilag azonosak voltak azzal a vállalkozással, amelynél a veszteség felmerült. Bár a szabály nem tartalmazza a "gazdasági azonosság" fogalmának definícióját, azonban megemlít egy negatív és két pozitív példát.

a) Gazdasági azonosság nem áll fenn akkor, ha egy tőketársaságban való részesedések több mint felét átruházzák, és a tőketársaság a tevékenységét túlnyomó részben új vállalati vagyonnal folytatja, illetve kezdi meg újra.

b) Ezzel szemben gazdasági azonosságról beszélünk akkor, ha az új vállalati vagyon egyedül a fennmaradó veszteséglevonást előidéző tevékenység szanálására szolgál, és a társaság a tevékenységet az elkövetkező öt évben a korábbi gazdasági viszonyokkal összehasonlítható mértékben folytatja.

c) Gazdasági azonosság akkor is fennáll, ha az új jogosult új vállalati vagyon hozzáadása helyett kiegyenlíti azokat a veszteségeket, amelyek a veszteséget jegyző vállalkozásnál merültek fel.

(8) A két utóbbi példát nevezik általában "szanálási rendelkezésnek".

(9) A KStG 8. §-ának (4) bekezdését a vállalkozások adóztatásának 2008. évi reformja keretében 2008. január 1-jével hatályon kívül helyezték.

(10) A vállalkozások adóztatásának 2008. évi reformja során vezették be a KStG 8c. §-a (1) bekezdését, amely a KStG 8. §-ának korábbi (4) bekezdéséhez képest a veszteségek továbbvitelének lehetőségét részesedésszerzés esetén erősebben korlátozza. Az új rendelkezés alapján:

a) A fel nem használt veszteségek egyáltalán nem vonhatóak le akkor, ha egy társaság jegyzett tőkéjének, a benne lévő tagsági jogoknak, részesedési jogoknak vagy szavazati jogoknak több mint 50 %-át egy új jogosultra ruházzák át.

b) Ha egy társaság jegyzett tőkéjének, a benne lévő tagsági jogoknak, részesedési jogoknak vagy szavazati jogoknak több mint 25 %-át, de maximum 50 %-át öt éven belül átruházzák, a fel nem használt veszteségek a százalékban meghatározott részesedésváltozásnak megfelelő mértékben részarányosan csökkennek.

(11) Az új szabályozás kezdetben nem tett kivételt azokkal a vállalkozásokkal, amelyeknél egyidejűleg került sor szanálásra és jelentős részvényesi változásra.

(12) A német Bundestag által a vállalkozások adóztatásának 2008. évi reformjával együtt elfogadott törvényi indokolás alapján a KStG 8. §-ának (4) bekezdését felváltotta a KStG 8c. § (1) bekezdése, amelynek célja a szabályozás egyszerűsítése (a törvényi indokolásból az derül ki, hogy a KStG 8. § (4) bekezdésének gyakorlati alkalmazása számos bonyolult jogkérdést vetett fel) és a visszaélésekkel szembeni célzott eljárás volt (4). A jogalkotó tudatában volt annak, hogy a módosítás eredményeként az olyan nehéz helyzetben lévő vállalkozások esetében, amelyeknél a szanálás részesedésszerzéssel kapcsolódik össze, a veszteségek adózási szempontú továbbvitele a továbbiakban nem lesz lehetséges. Ezt azonban elfogadhatónak tekintették, mivel ilyen helyzetekben az adóhatóság kifejezett törvényi rendelkezés nélkül, méltányossági okokból is lemondhatott az adókövetelésekről (5).

2.2. Az intézkedés

(13) 2009 júniusában a KStG 8c. §-ának módosítása révén bevezetésre került a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése, amely alapján továbbra is lehetséges a veszteségek továbbvitele, ha a nehéz helyzetben lévő vállalkozás felvásárlására szanálási célból kerül sor. Ez a módosítás az állampolgárokat mentesítő egészségbiztosítási törvény (Bürgerentlastungsgesetz Krankenversicherung) részét alkotta (6). Az új rendelkezés elnevezése szintén szanálási rendelkezés, illetve a KStG 8. §-ának (4) bekezdése által tartalmazott előző szabálytól való megkülönböztetés érdekében új szanálási rendelkezés. E szabály kivételt tesz a veszteségek továbbvitelének azon korlátozása alól, amelyet 2008. január 1-jei hatállyal a KStG 8c. §-ának (1) bekezdésével vezettek be.

(14) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése alapján az alábbi feltételek teljesülése esetén jogosult egy társaság a veszteségek továbbvitelére akkor is, ha a KStG 8c. §-ának (1) bekezdése alá tartozó részesedésszerzésre kerül sor:

a) A részesedésszerzés a társaság szanálásának céljából megy végbe (7).

b) A vállalkozás a szerzés időpontjában fizetésképtelen vagy eladósodott, illetve fizetésképtelenség vagy eladósodás fenyegeti (8).

c) A lényeges működési struktúrákat megőrzik, ami feltételezi, hogy

- a társaság egy, a munkahelyekre is vonatkozó szabályozást tartalmazó működtetési megállapodás alapján működik, vagy

- a munkahelyek 80 %-át (a bérköltségek éves átlagához mérten) a részesedésszerzést követő első öt évben megtartják, vagy

- tizenkét hónapon belül jelentős mértékű vállalati vagyonkiegészítésre vagy továbbra is értékkel bíró kötelezettségek elengedésére kerül sor; jelentős mértékű vállalati vagyonkiegészítésről van szó akkor, ha az új vállalati vagyon megfelel a megelőző gazdasági év eszközállománya legalább 25 %-ának; a tőketársaság által az új vállalati vagyon hozzáadását követő három éven belül elért eredmény csökkenti a hozzáadott vállalati vagyon értékét.

d) A részesedésszerzést követő öt éven belül nem kerül sor ágazatváltásra.

e) A részesedésszerzés időpontjában a vállalkozás működött.

(15) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése 2009. július 10-én lépett hatályba, és visszamenőleges hatállyal 2008. január 1-jétől alkalmazandó.

(16) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdését eredetileg meghatározott időre, 2009. december 31-ig terjedő hatállyal vezették be. 2009. december 22-én azonban a növekedés gyorsításáról szóló 2009-es törvény (Wachstumsbeschleunigungsgesetz) (9) keretében a német Bundestag olyan rendelkezést fogadott el, amely törölte a KStG-ből a szóban forgó, hatályvesztésre vonatkozó rendelkezést.

(17) Ezzel összefüggésben utalás történt arra, hogy az adózási szempontból továbbvihető veszteségek csak a szanálandó vállalkozás nyereségével számolhatóak el. A szerző fél nem számolhatja el ezeket a veszteségeket a saját nyereségével.

(18) Ez akkor is érvényes, ha a szerző fél az adókötelezettségeit a konszern szintjén összevonja, mivel a KStG 15. § első pontjának első mondata megtiltja a veszteségek továbbvitelét, ha egy társaság egy vállalkozáscsoport (Organschaft) része (10).

(19) A német társasági adójog szerint az ilyen veszteségek nem vesznek el, a leányvállalat szintjén csupán "befagyasztásra" kerülnek, és csak akkor használhatóak fel, amikor a vállalkozást már nem összevontan kezelik. Az ilyen "befagyasztott" veszteségek esetében a veszteségek továbbvitelére nincs megszabott határidő.

(20) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése révén a szerző fél közvetett módon kedvezményben részesül, mivel a szanált vállalkozás adóterhe a szanálás sikeres befejezése után csökken. Ezenkívül a szerző fél a tevékenységét természetesen részben vagy egészben a felvásárolt vállalkozásba is beviheti, és ily módon felhasználhatja az átvitt veszteséget.

2.3. A KStG 8c. §-a (1a) bekezdésének és 8. §-a (4) bekezdésének összehasonlítása

(21) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésében foglalt új szabályozás egy jelentős és a támogatás értékelése szempontjából döntő aspektusban különbözik a korábbi szabályozástól, azaz a KStG hatályon kívül helyezett 8. §-a (4) bekezdésétől.

(22) A KStG 8c. §-ának (1) bekezdése szerint egy vállalkozás nem viheti tovább a veszteségeit, ha a részesedések több mint felét átruházták, kivéve, ha a szanálási rendelkezés alkalmazandó. Így az általános szabály alapján jelentős részvényesi változás esetében a veszteségek nem vihetők tovább. A jelenlegi szanálási rendelkezés kivételt képez az általános szabály alól.

(23) A KStG korábbi 8. §-ának (4) bekezdésében foglalt általános szabály kimondta, hogy jelentős részvényesi változás esetén továbbra is lehetőség van a veszteségek továbbvitelére, amennyiben a vállalkozás gazdasági azonossága megállapítható. Ez a kivétel az olyan visszaélések megakadályozására szolgált, amelyekre például üres cégek felvásárlása útján került sor.

3. AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ HATÁROZAT

(24) 2010. február 24-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatta Németországot arra vonatkozó határozatáról, hogy a támogatás miatt megindítja az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(25) Az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése különbséget tesz a veszteséget termelő egészséges vállalkozások és az (esetlegesen) fizetésképtelen vagy eladósodott vállalkozások között annyiban, hogy csak az utóbbiaknak kedvez. Ennélfogva a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése kivételnek tűnik azon referenciarendszer alól, amely szerint a vállalkozások egyik csoportja esetében sem jöhet szóba a veszteségek továbbvitele. Tekintettel arra, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti feltételek nyilvánvalóan megvalósultak, a Bizottság előzetes véleménye szerint jelen intézkedés szelektív, és állami támogatásnak minősül. Végül a Bizottság kifejtette, kétségei vannak afelől, hogy az intézkedés összeegyeztethető az EUMSZ-nek az Ideiglenes közösségi keretrendszerrel (11) összhangban értelmezett 107. cikke (3) bekezdésének b) pontjával, valamint az EUMSz-nek a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatással (12) és a regionális támogatásokról szóló iránymutatással (13) összhangban értelmezett 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával.

(26) Az eljárás megindítására vonatkozó bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (14). A Bizottság felszólította Németországot és valamennyi érdekelt felet észrevételeik benyújtására.

(27) A hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően a szövetségi pénzügyminisztérium utasította az adóbehajtásért felelős hatóságokat, hogy a Bizottság végső döntéséig ne alkalmazzák a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdését, valamint hogy értesítsék az érintett vállalkozásokat arról, hogy a Bizottság negatív döntése esetén a támogatásokat vissza kell fizetniük (15).

4. NÉMETORSZÁG ÉSZREVÉTELEI

(28) Németország úgy ítéli meg, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése az alábbi három okból nem minősül állami támogatásnak:

a) A szabályozás figyelembe veszi a magánhitelezői elvet (v.ö. a 4.1. szakasszal).

b) Nem szelektív jellegű (v.ö. a 4.2. szakasszal).

c) A szabályozást a német adórendszer jellege és belső szerkezete indokolja (v.ö. a 4.3. szakasszal).

(29) Németország ezenkívül kijelenti, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésében foglalt szanálási rendelkezés lényegében megegyezik a KStG 8. §-ának (4) bekezdése által tartalmazott régi szanálási rendelkezéssel, amellyel kapcsolatban a Bizottságnak soha nem voltak fenntartásai (v.ö. a 4.4. szakasszal), továbbá több más tagállamban is létezik hasonló adószabály (v.ö. a 4.5. szakasszal).

4.1. A magánhitelezői elv betartása

(30) Ezt az érvet Németország először 2010. július 2-án kelt levelében hozta fel. A német hatóságok erre vonatkozóan kifejtik, hogy a magánhitelezői elv az adókövetelések, illetve az ehhez hasonló követelések behajtása esetén is alkalmazható (16). A német állam és az adófizetők közötti kapcsolat ugyanis egy olyan kötelmi viszonyhoz hasonlítható, amely egy magánhitelező és egy adós között jön létre, és például egy bérleti vagy egy munkaszerződésen alapul. Németország véleménye szerint egy kötelmi viszony magánhitelezője lemondana jövőbeli követeléseinek egy részéről, ha ezáltal lehetőség nyílna arra, hogy az adóst egy másik vállalkozás felvásárolja, és a kötelmi viszony így továbbra is fennmarad.

4.2. A szelektivitás hiánya

(31) Németország megítélése szerint a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése egy olyan általános intézkedés, amelyet minden vállalkozás igénybe vehet, függetlenül attól, hogy egy bizonyos régióhoz vagy termelési ághoz tartozik-e, illetve, hogy mekkora a mérete. Németország kijelenti, hogy potenciálisan és anélkül, hogy erre befolyása lenne, minden vállalkozás kerülhet nehéz pénzügyi helyzetbe, ezért a szabályozás alkalmazása szempontjából figyelembe kell venni.

(32) Németország utal arra, hogy a Bizottság a vállalkozások adóztatásáról szóló 1998. évi közleményében maga is úgy ítélte meg, hogy az olyan teljesen technikai jellegű adóintézkedések, mint a veszteségek adózási szempontú továbbvitelére vonatkozó előírások nem minősülnek szelektívnek, "feltéve, hogy különbség nélkül mindegyik vállalkozásra és mindegyik áru termelésére alkalmazni kell azokat", és "az, hogy néhány vállalkozás vagy ágazat több előnyhöz jut ezeken az adóintézkedéseken keresztül, mint mások, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az állami támogatást szabályozó versenyszabályok vonatkoznak rájuk." (17).

(33) Németország úgy véli, hogy ezek a megfontolások különösen fontosak a kutatás és fejlesztés adózási szempontú támogatásában, továbbá a környezetvédelem, a képzés vagy a foglalkoztatás terén is. Szerinte nem tekinthetőek szelektívnek az olyan adószabályok, amelyek a fenti területeken jelentős erőfeszítéseket kifejtő vállalkozásoknak kedveznek, hiszen ezek a kedvezmények valamennyi vállalkozás számára nyitva állnak, akkor is, ha meghatározott területeken tevékenykedő vállalkozások de facto jobban profitálnának belőle, mint más vállalkozások. Ennek a meglátásnak az olyan adószabályok esetében is érvényesülnie kell, amelyek a szanálás céljából felvásárolt nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak kedveznek.

(34) Németország szerint a Bíróság és a Törvényszék elfogadta, hogy egy olyan intézkedés, amely kizárólag a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak kedvez, alapvetően általános intézkedésnek minősülhet, ami nem szelektív jellegű. Ebben az összefüggésben Németország először is a DMT-ügyet említi, amelyben a Bíróság az alábbiakat állapította meg egy olyan belga fizetési mechanizmussal kapcsolatban, amelyet a nehéz helyzetben lévő vállalkozások vehetnek igénybe (18):

"A francia kormány előadja, hogy a társadalombiztosítási járulékokhoz nyújtott fizetési könnyítések nem minősülnek állami támogatásnak, ha ugyanazon feltételek alapján minden olyan vállalkozás számára biztosítottak, amely pénzügyileg nehéz helyzetbe kerül. Vélhetően a belga jogi szabályozás kapcsán ez az eset áll fenn. Ezzel szemben a Bizottság szerint a fizetési könnyítések engedélyezése során az ONSS-t mérlegelési jog illeti meg.

Ahogyan a Szerződés 92. cikkének (1) bekezdéséből következik, nem tartoznak ez alá a rendelkezés alá az olyan általános jellegű intézkedések, amelyek nem csak meghatározott vállalkozásoknak vagy termelési ágaknak kedveznek. Nem tekinthető ezzel szemben általános jellegűnek az intézkedés akkor, ha a pénzügyi előnyöket biztosító intézkedés olyan mérlegeléstől függ, amely lehetővé teszi a kedvezményezettek vagy az intézkedés alkalmazási feltételeinek meghatározását (lásd értelemszerűen a C-241/94. sz. Franciaország kontra Bizottság ügyben 1996. szeptember 26-án hozott ítélet, EBHT 1996., I-4551. o., 23. és 24. pontját).

A nemzeti bíróság feladata az alapügyben annak megállapítása, hogy az ONSS számára megengedett-e a mérlegelés a fizetési könnyítések engedélyezése esetén, illetve ha ez az eset nem áll fenn, akkor az ONSS által nyújtott fizetési könnyítések általános jellegűek-e, vagy pedig meghatározott vállalkozásokat részesítenek előnyben."

(35) Németország ezenfelül felhívta a figyelmet a HAMSA-ügyre, amelyben a spanyol hatóságok úgy érveltek, hogy nem minősül szelektívnek az olyan intézkedés, amely valamennyi nehéz helyzetben lévő vállalkozásra vonatkozik. A Bíróság ennek kapcsán az alábbiak szerint nyilatkozott (19):

"Jelen ügyben a felperes és a Spanyol Királyság által hivatkozott érv szerint a fizetésképtelenségről szóló 1922. július 26-i spanyol törvény egy olyan általános jellegű eljárást hozott létre, amely valamennyi nehéz helyzetbe került vállalkozásra vonatkozik. Bár igaz az, hogy a törvényt nem szelektíven kell alkalmazni vállalkozások meghatározott csoportjai vagy meghatározott termelési ágazatok javára, azonban a Bizottság által kifogásolt adósság-elengedések nem automatikusan a törvény alkalmazásából következnek, hanem az illetékes közigazgatási szervek mérlegelési jogkörben hozott döntésétől függnek. Ha a pénzügyi előnyöket nyújtó hatóság olyan mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára a kedvezményezettek körének vagy az intézkedés alkalmazási feltételeinek meghatározását, az ítélkezési gyakorlat alapján az ilyen intézkedés nem tekinthető általános jellegűnek (lásd a Bíróságnak a C-256/97. sz. DM Transport ügyben 1999. június 29-én hozott ítéletét, EBHT 1999., I-3913. o., 27. pont)."

(36) Németország állítása szerint a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése - a DMT és a HAMSA ügyekben vitatott intézkedésektől eltérően - nem irányoz elő mérlegelési jogot a közigazgatási hatóságok számára; az intézkedés alkalmazása automatikusan a törvényből következik. Ezért Németország azt az "a contrario" érvet hozza fel, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése nem tekinthető szelektívnek.

(37) Ezenkívül Németország azon a véleményen van, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályok körébe tartozó norma. A vállalkozások jogosultsága olyan fogalmakon alapul, mint a fizetésképtelenség, a fizetésképtelenség veszélye és az eladósodás, amely fogalmakat az InsO definiálja, és amelyek csődeljárás megindítása iránti kérelem benyújtására szolgáltathatnak okot.

(38) Németország a szelektivitást illetően azt a következtetést vonja le, miszerint a Bizottság véleményéből az következne, hogy minden adókedvezmény állami támogatásnak minősül, akkor is, ha általános jelleggel alkalmazandó, ez a megítélés pedig az EUMSZ-be ütközik.

4.3. Az adórendszer jellegén vagy belső szerkezetén alapuló indokolás

(39) Németország megítélése szerint a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésében megfogalmazott kivételt a német társasági adórendszer jellege és belső szerkezete indokolja. Objektív különbség tapasztalható a szanálásra szoruló, nehéz helyzetben lévő vállalkozások és a többi vállalkozás között, amely objektív különbség indokolttá teszi a szanálás céljából felvásárolt, nehéz helyzetben lévő vállalkozások eltérő módon történő kezelését. Németország ezen érvelését három szempontra alapozza.

(40) Először is a pénzügyileg egészséges olyan vállalkozásoktól eltérően, amelyek választhatnak a tőkepiac által kínált finanszírozási lehetőségek és felvásárlók keresése között, a nehéz helyzetben lévő vállalkozások számára csak az a lehetőség áll nyitva, hogy felvásárlót találjanak, hiszen sem idegen tőkét nem tudnának felvenni a tőkepiacon, sem pedig bankkölcsönt nem kapnának. Következésképpen a nehéz helyzetben lévő vállalkozások a rendszerből adódóan nem élhetnének a veszteségek továbbvitelének lehetőségével, míg az egészséges vállalkozások mindig választhatnának aközött, hogy idegen tőkét szereznek, vagy pedig vásárlót keresnek.

(41) Németország második érve szerint a KStG 8c. §-a (1) bekezdésének azon szándéka és célja, hogy megakadályozza az üres cégek felvásárlását, nem zárja ki a veszteségek továbbvitelének lehetőségét azokban az esetekben, amikor a felvásárlás szanálás céljából történik, és nem tisztán adózási szempontok indokolják. Ha a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése nem csak a nehéz helyzetben lévő vállalkozások szanálás céljából történő felvásárlására korlátozódna, azaz egyéb szerzési eseteket is a hatálya alá vonna, úgy a norma célja nem lenne megvalósítható.

(42) Németország harmadik érve úgy szól, hogy a KStG 8c. §-ának (1) bekezdése biztosítja azt, hogy a vállalkozásokban való részesedések vételára pusztán a vállalkozás gazdasági értékén alapul, és az adóoptimalizálás érdekében a felhalmozódott veszteségek értéke a vételárat nem befolyásolja. Ezzel szemben a nehéz helyzetben lévő, szanálás céljából felvásárolt vállalkozások esetében a felhalmozódott veszteségek lehetséges értéke nem játszik különösebb szerepet. Ezen érv alátámasztása érdekében Németország utal arra, hogy a vállalkozáscsoport kereskedelmi jogi számvitele során a könyvvizsgálók nem tulajdonítanak értéket a gazdaságilag nehéz helyzetben lévő társaságok lehetségesen továbbvihető veszteségeinek.

(43) Ezen együttes körülmények alapján Németország azon a véleményen van, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdését mindenképpen indokolttá teszi a német társasági adórendszer jellege és belső szerkezete, még akkor is, ha prima facie szelektívnek is tűnik.

4.4. Az új és a régi szanálási rendelkezés közötti kapcsolat

(44) Németország megjegyzi, hogy a KStG 8c. §-a 2008. január 1-jei hatállyal egy hasonló szabályt - a KStG 8. §-ának (4) bekezdését - váltotta fel, amely szabály ezzel egyidejűleg hatályát vesztette. Mindkét szabály ugyanazt a célt, mégpedig az üres cégek felvásárlásának megakadályozását szolgálta.

(45) Németország utal arra, hogy a Bizottság a KStG 8. §-ának (4) bekezdése kapcsán soha nem fejezte ki fenntartásait, ezért a jelenlegi szabályozás sem minősülhetne támogatásnak.

(46) Ebből az okból kifolyólag Németország szerint a Bizottság vonatkozó álláspontja inkoherens.

4.5. Más adórendszerek hasonló szabályai

(47) Németország szerint több más tagállamban is létezik a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdéséhez hasonló szabályozás. Példaként Ausztriát, Belgiumot, Finnországot, Hollandiát, Luxemburgot és Olaszországot említette. A rendszerek nagymértékű hasonlósága ellenére a Bizottság ezen tagállamokkal szemben nem alkalmazta azokat az intézkedéseket, amelyek az állami támogatások terén való hatásköre alapján a rendelkezésére állnak.

(48) Az eljárás megindításáról szóló határozat 34. pontja kapcsán, amely a Bizottságnak a francia adórendszerrel kapcsolatos intézkedéseit mutatja be, Németország kifejti, hogy a német rendszer különbözik a francia rendszertől. A francia rendszer ugyanis meghatározott gazdasági ágakra korlátozódik, és a társasági adó alóli teljes mentességet irányozza elő.

5. AZ INTÉZKEDÉS ÉRTÉKELÉSE

(49) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése alapján a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

5.1. Állami források és az állami forrásokhoz sorolás

(50) Az intézkedést állami forrásból kell finanszírozni, továbbá az állami források felhasználásának az államhoz hozzárendelhetőnek kell lennie. Az adóbevételben mutatkozó veszteség egyenértékű az adójellegű költségvetési kiadás formájában jelentkező állami forrásfelhasználással. Azáltal, hogy a szövetségi kormány engedélyezi a vállalkozások számára társasági adókötelezettségeik veszteségátvitel útján történő csökkentését, Németország bevételtől esik el, ami így állami támogatásnak minősül. Németország arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az intézkedés évente 900 millió euro összegű adóbevétel-kiesést okozhat. Tekintettel arra, hogy az intézkedés állami forrásokban jelentkező veszteséggel jár együtt, az intézkedés állami forrásokból származónak minősül. A támogatást törvényi alapon biztosítják, ezért az államhoz rendelhető hozzá.

5.2. Szelektív előny fennállása

(51) Ezenkívül az intézkedésnek szelektív előnyt kell teremtenie a kedvezményezett számára. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a támogatás fogalma nemcsak a pozitív juttatásokat foglalja magában, hanem azokat az intézkedéseket is, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésének általános terheit (20).

(52) A KStG 8c. §-ának (1) bekezdése alapján valamely vállalkozás részvényesi szerkezetének változásai azt eredményezik, hogy a korábbi veszteségek adózási szempontú továbbvitelének lehetősége részben vagy egészben elveszik.

(53) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése kivételt határoz meg e szabály alól arra az esetre, ha a részesedésszerzés nehéz helyzetben lévő vállalkozást érint, és szanálási célból történik.

(54) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése ennélfogva szelektív előnyt hozhat létre az előbbi előfeltételeknek megfelelő vállalkozások számára, mivel lehetőséget biztosít arra, hogy adóköteles jövedelmük kiszámítása során a korábban felmerült veszteségeiket a jövőbeli nyereséggel szemben beszámítsák.

(55) Németország kijelenti, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése, ahogyan azt a (28) preambulumbekezdés is bemutatja, nem valósít meg szelektív előnyt. Ezt az érvet az alábbi három szempont támasztja alá:

a) a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése figyelembe veszi a magánhitelezői elvet (5.2.1.);

b) a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése prima facie nem minősül szelektívnek (5.2.2.);

c) a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdését az adórendszer jellege vagy belső szerkezete indokolttá teszi (5.2.3.).

(56) Németország utal továbbá a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése és a korábbi szabályozás, a KStG 8. §-ának (4) bekezdése közötti hasonlóságra (lásd 5.2.4.), valamint arra a tényre, hogy más tagállamokban is létezik hasonló szabályozás (lásd 5.2.5.).

5.2.1. A piacgazdasági magánhitelező elvének lehetséges alkalmazása

(57) Németország kijelenti, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése összeegyeztethető a magánhitelezői elvvel, mivel megfelel annak a piacgazdasági magánhitelezői viszonynak, amelyben az adós és a magánhitelező között kötelmi viszony áll fenn.

(58) A Bizottság úgy véli, hogy ez az álláspont több okból sem tartható fenn. A Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata szerint a piacgazdasági magánhitelező elvét csak akkor lehet alkalmazni, amikor az állam piaci szereplőként jár el; ezen elv alkalmazása nem lehetséges akkor, amikor az állam a közhatalom gyakorlójaként él előjogaival (21). Jelen esetben az államot a közhatalom gyakorlójaként illeti meg az állami adómonopólium.

(59) A Bizottság véleménye szerint a Németország által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem változtat az értékelésen. A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése esetében adókötelezettség keletkezéséről van szó, ezzel szemben azoknál a tényállásoknál, amelyek a Spanyolország kontra Bizottság (22) és a DMT (23) ügyekben hozott ítéleteket eredményezték, a közigazgatási hatóságoknak a létező adókötelezettségek elengedésére volt lehetőségük. Következésképpen jelen ügyben a piacgazdasági magánhitelező elve nem alkalmazható.

(60) Másodszor, még ha az elv alkalmazható is lenne, - amit a Bizottság vitat - a Bizottság leszögezi, hogy az adóelőny biztosítására automatikusan kerül sor, anélkül, hogy előtte megvizsgálták volna, mekkora összeget tesznek ki összesen a veszteségek (ami a jövőbeli adókedvezmény legmagasabb összege szempontjából döntő), a kedvezményezett mennyire lesz abban a helyzetben, hogy újra nyereségesen gazdálkodjon, továbbá hogy az adós stratégiailag fontos szerepet játszik-e. Egy piacgazdasági magánhitelező általános körülmények között nem mondana le automatikusan a jövőben keletkező követelésekről, hacsak nem alkotott korábban képet azon követelések nagyságáról, amelyekről lemond, valamint az adós pénzügyi kilátásairól és stratégiai jelentőségéről.

(61) A Bizottság harmadik érvként megállapítja, hogy egy hosszú távú szerződéses viszonytól eltérően a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése nem már létező kötelezettségekből származó követelések lemondására vonatkozik, hanem a jövőben esetleg keletkező olyan kötelezettségek csökkentését érinti, amelyek az adós szanálását követően merülhetnek fel. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy abban az időpontban, amikor az állam engedélyezi a veszteségek továbbvitelét, még nincsenek le nem járt kötelezettségek.

(62) A Bizottság negyedik érvként utal arra, hogy a csődeljárásban az adós ügyleteit általában egy másik vállalkozás veszi át, amelynél aztán az állam az adómonopólium alapján behajthatja az adót. A piacot elhagyó adós helyébe így egy másik adós lép. A piacgazdasági magánhitelező elvétől eltérően az állam döntése esetében nem játszik szerepet a meglévő ügyfelek hűségén alapuló megközelítés.

(63) A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a piacgazdasági magánhitelező elve jelen esetben nem alkalmazható, mivel az állam a közhatalom gyakorlójaként él előjogaival, és nem gazdasági szereplőként jár el. Még ha a piacgazdasági magánhitelező elve a jelen esetben alkalmazható is lenne, a Bizottság kimutatta, hogy hosszú távú szerződéses viszony esetében egy olyan magánhitelező, aki az állammal azonos helyzetben van, nem tenne a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésében meghatározott lépéseket.

5.2.2. Szelektivitás - prima facie

(64) Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján valamely adóügyi intézkedés szelektivitásának megállapításához az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vizsgálni kell, hogy egy adott jogi szabályozás keretén belül a nemzeti intézkedés alkalmas-e arra, hogy "bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását" előnyben részesítsen olyan vállalkozásokkal vagy termékekkel szemben, amelyek a szabályozás céljára tekintettel jogi és ténybeli szempontból azokkal összehasonlíthatóak (24).

(65) Következésképpen a Bizottságnak azt kell először megállapítania valamely adószabály szelektív jellegének értékelése során, hogy a hatályos adórendszerben (a továbbiakban: referenciarendszer) az érintett adóterület szabályozása általában, azaz "normál esetben" hogyan valósul meg. Második lépésben annak vizsgálata és megállapítása szükséges, hogy az intézkedés kivételt jelent-e a referenciarendszer alól annyiban, hogy különbséget tesz azon gazdasági szereplők között, akik az adott tagállam adórendszerének céljára tekintettel ténybeli és jogi szempontból összehasonlítható helyzetben vannak.

5.2.2.1. Referenciarendszer

(66) A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi német társasági adórendszer tekinthető referenciarendszernek, azon belül is különösen a KStG 8c. §-a (1) bekezdésének azon előírásai, amelyek a részesedésszerzéssel érintett társaságoknál a veszteségek levonására vonatkoznak. A (10) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint ezen szabály alapján a fel nem használt veszteségek nem vonhatóak le akkor, ha egy társaság részesedési jogainak több mint 50 %-át egy új jogosultra ruházzák át; illetve részarányosan vesznek el akkor, ha öt éven belül a részesedési jogok több mint 25 %-át, de maximum 50 %-át ruházzák át. Ebből a Bizottság arra következtet, hogy az minősül alapesetnek, ha a veszteségek elvesznek, azaz ez tekinthető referenciarendszernek részvényesi változás esetén.

(67) A Bizottság rámutat arra, hogy egy korábbi esetben a KStG 8c. §-a (1) bekezdését már referenciarendszerként alapul vette (25). A Bizottság akkor a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősítette a KStG 8c. §-ának (1) bekezdésében meghatározott azon kivételt, miszerint a részvényesi változás ellenére a kockázatitőke-társaságok által felvásárolt vállalkozások számára a veszteségek továbbvitele megengedett volt. A határozat indokolása a szóban forgó ügyben is irányadó.

5.2.2.2. Az adórendszer céljára tekintettel összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetben lévő vállalkozások közötti különbségtétel

(68) A referencia forgatókönyvtől eltérően a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése alapján továbbvihetik a veszteségeiket azok a vállalkozások, amelyek a szerkezetátalakítási célból történő részesedésszerzés időpontjában fizetésképtelenek vagy eladósodtak, illetve fizetésképtelenség vagy eladósodás veszélye fenyegeti őket, feltéve, hogy meghatározott előfeltételeknek eleget tesznek (lásd a (14) preambulumbekezdést).

(69) Németország érvényre juttatja, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése által a nehéz helyzetben lévő vállalkozások elől adójellegű szerkezetátalakítási akadály hárul el. Ezért az adórendszer célját tekintve csak a nehéz helyzetben lévő vállalkozások vannak összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben. Tekintettel arra, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése minden nehéz helyzetben lévő vállalkozásra alkalmazható, a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése nem szelektív jellegű.

(70) A DMT (26) és a HAMSA (27) ügyekben hozott ítéletek Németország megítélése szerint alátámasztják ezt az álláspontot. Ezekben az esetekben ugyanis a Bíróság és a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések azért minősülnek szelektívnek, mert a hatóságok mérlegelési jogkörben hozott határozatairól volt szó. Az ítéletekből a contrario érvként levezethető, hogy nem tekinthetőek szelektívnek azok az intézkedések, amelyek valamennyi nehéz helyzetben lévő vállalkozásra vonatkoznak, és a hatóságoknak nem biztosítanak mérlegelési jogkört.

(71) A Bizottság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy az adórendszer célját a referenciarendszer szintjén, nem pedig a kivételek szintjén kell meghatározni (28). A társasági adórendszer szándéka és célja az, hogy bevételt teremtsen a háztartások számára. Felmerül a kérdés, hogy megvalósul-e ez a cél, ha a vállalkozások adóalapjukat az üres cégekből származó veszteségek továbbvitelének felhasználása révén jelentősen csökkentik. A KStG 8c. § (1) bekezdésének célja, hogy megakadályozza azon vállalkozások esetében a veszteségek továbbvitelét, amelyeknél részvényesi változásra kerül sor. Ez tisztán következik ahhoz a törvényhez fűzött törvényi indokolásból, amely bevezette a KStG 8c. §-a (1) bekezdését, és hatályon kívül helyezte a KStG 8. §-ának (4) bekezdését (29). Következésképpen az adórendszer céljára tekintettel minden olyan vállalkozás, amelynél részvényesi változásra kerül sor, összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben van.

(72) A Bizottság utal arra, hogy kizárólag a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat érinti a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésén alapuló eltérő szabályozás. Azok a vállalkozások is termelnek valószínűleg veszteséget, amelyek a szerzés időpontjában nem fizetésképtelenek vagy nem adósodtak el, illetve nem fenyegeti őket a fizetésképtelenség vagy az eladósodás veszélye, veszteségeiket azonban nem vihetik tovább.

(73) Ennélfogva a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése különbséget tesz a veszteséget termelő, de egyébként egészséges vállalkozások és a fizetésképtelen vagy eladósodott, illetve a fizetésképtelenséggel vagy eladósodással fenyegetett vállalkozások között, amikor az utóbbiakat privilegizálja. Következésképpen a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése különbséget tesz azon vállalkozások között, amelyek az adórendszer céljára tekintettel összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak.

(74) A Bizottság második érvként kiemeli, hogy a német állásponttól eltérően a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata soha nem képviselte azt a véleményt, miszerint egy intézkedés definíció alapján nem tekinthető szelektívnek, ha valamennyi nehéz helyzetben lévő vállalkozásra vonatkozik, és nem biztosít mérlegelési jogot a hatóságoknak.

(75) A DMT-ügy kapcsán megjegyzendő, hogy a francia kormánynak Németország álláspontjával megegyező érvét illetően a Bíróság a 28. pontban arra a következtetésre jutott, hogy még ha a nemzeti hatóságok nem is rendelkeznek mérlegelési jogkörrel, akkor is a nemzeti bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy az adott nemzeti intézkedésnek általános vagy szelektív jellege van-e. Így a Bíróság implicit módon elismeri, hogy egy olyan nemzeti intézkedés is lehet szelektív, amely valamennyi nehéz helyzetben lévő vállalkozás számára igénybe vehető, és nem biztosít mérlegelési jogot a hatóságok számára.

(76) A HAMSA-ügyet illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a 157. pontban a Bíróság obiter dictuma az általános spanyol csődjogra vonatkozik. A HAMSA-ügyben azonban nem csődjogi intézkedésről van szó, hanem arról, hogy a spanyol hatóságok önkéntes alapon, törvényi kötelezettség nélkül lemondtak egy olyan követelésről, amelynek mértéke messze meghaladta azon követelések mértékét, amelyektől a magánbefektetők eltekintettek volna. Ebből kifolyólag a szóban forgó intézkedés értékelése szempontjából ennek az ügynek nincs jelentősége.

(77) Fennelly főtanácsnok az Ecotrade-ügyben benyújtott indítványában megerősítette, hogy azok a szabályok is szelektív jellegűek lehetnek, és állami támogatásnak minősülhetnek, amelyek minden nehéz helyzetben lévő vállalkozásra vonatkoznak (30).

(78) Németország álláspontjától eltérően ezért a Bizottságnak a szóban forgó intézkedésről kialakított értékelése összhangban van a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlatával.

(79) Emiatt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése prima facie szelektív jellegűnek tekinthető.

5.2.3. Az intézkedést magában foglaló adórendszer jellegén, illetve belső szerkezetén alapuló indokolás

(80) A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint nem valósul meg a szelektivitás előfeltétele egy olyan intézkedés esetében, amely ugyan a kedvezményezett számára előnyt jelent, azonban annak a rendszernek a jellege vagy belső szerkezete indokolja, amelynek az részét képezi (31).

(81) Amikor tehát a Bizottság a szóban forgó ügyhöz hasonlóan arra a következtetésre jut, hogy az intézkedés prima facie szelektív jellegűnek tűnik, meg kell vizsgálnia, hogy indokolttá tesz-e egy ilyen különbségtételt annak az adórendszernek a jellege, illetve belső szerkezete, amelynek az intézkedés a részét képezi.

(82) A Bizottság rögzíti, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az érintett tagállamnak kell bizonyítékot szolgáltatnia ezen indokolás alátámasztásához (32).

(83) A Bíróság fejtegetése szerint különbséget kell tenni az e szabályozáson kívül eső, egy bizonyos adószabályozással követett célok és a magában az adórendszerben rejlő, e célok eléréséhez szükséges mechanizmusok között. Az intézkedést magában foglaló adórendszer természetére, ill. belső felépítésére való hivatkozás indoklásaként kizárólag ez utóbbi mechanizmusok vehetők figyelembe.

(84) A Bizottság azon a véleményen van, hogy a szóban forgó ügyben különbséget kell tenni a KStG 8c. §-a (1) bekezdésének és a KStG 8c. §-a (1a) bekezdésének célja között.

(85) Németország észrevételeinek megfelelően a KStG 8c. §-a (1) bekezdésének szándéka és célja az, hogy kizárja a veszteségeknek a német adórendszerben előírt átviteléhez kapcsolódó olyan visszaéléseket, amelyekre üres cégek felvásárlása útján kerül sor.

(86) Ezzel kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy a KStG 8c. §-a (1) bekezdésének sokkal szélesebb a hatálya, mint a korábbi szabályozásnak (KStG 8. § (4) bekezdés). Míg a KStG 8. §-ának (4) bekezdése alapján a veszteségek továbbvitelére csak akkor nem kerülhetett sor, ha két előfeltétel egyidejűleg valósult meg (egy másik társaság általi részesedésszerzés és új tevékenységi terület), addig a második előfeltételt az új szanálási rendelkezés nem tartalmazza. A veszteségek továbbvitele ugyanis már egy másik társaság szerzése esetében sem lehetséges. A törvényalkotó tisztában volt a hatálybeli módosítással, hiszen a törvényi módosítás kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a társasági adókulcs 25 %-ról 15 %-ra való csökkentését finanszírozza (33).

(87) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése ezzel szemben nem a visszaélések megakadályozására szolgál. Ez a német Bundestag által elfogadott, az új szanálási rendelkezéshez fűzött törvényi indokolásból következik, amely szerint a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdését a pénzügyi és gazdasági válság által okozott problémák leküzdése céljából vezették be (34). A válság idején ugyanis a veszteségek továbbvitelére vonatkozó korlátozások a vállalkozások szerkezetátalakítása szempontjából akadályt jelentettek.

(88) A Bizottság rögzíti, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatban Németország is kifejezetten utalt az észrevételeiben arra, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése esetén nem egy olyan intézkedésről van szó, amely az adórendszerrel való visszaélések megakadályozására szolgál, hanem a szanálási rendelkezés bevezetésének oka az volt, hogy támogassák a pénzügyi és gazdasági válságban a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat.

(89) A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó adóintézkedés célja az adórendszeren kívül esik. A Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerint egy ilyen külső cél nem használható fel az intézkedésnek az adórendszer jellegén, illetve belső szerkezetén alapuló indokolása érdekében (35), hanem csak az intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetősége szempontjából vizsgálható.

(90) A Németország által felhozott három érv nem változtat ezen az értékelésen.

(91) Németország azon érvével kapcsolatban, miszerint egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás csak befektető révén juthat pénzügyi forráshoz, míg egy átmenetileg veszteséget termelő egészséges vállalkozás választhat, hogy a tőkepiacról szerez pénzügyi forrást, vagy pedig egy befektető vásárolja fel, és azután szerez új tőkét magának, a Bizottság véleménye az, hogy az adójog céljára figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy egy vállalkozás hogyan finanszírozza az üzleti tevékenységét. A társasági adórendszer a nyereségek megadóztatásán és a veszteségek bevallásán alapul. A pénzügyi és gazdasági válság idején pénzügyileg egészséges vállalkozások is termeltek átmenetileg veszteséget. A pénzügyileg egészséges vállalkozások azonban a szanálási rendelkezés szerint nem vihetik tovább a veszteségeiket, ezért a veszteséget termelő, nem egészséges vállalkozásokhoz képest hátrányos helyzetben vannak egy részvényesi változás, valamint az azt követő tőkeszerzés esetén. A továbbiakban a Bizottság leszögezi, hogy a pénzügyi és gazdasági válság idején az átmenetileg veszteséget termelő egészséges vállalkozások számára is nehéz volt a tőkepiacokhoz való hozzáférés. Ennélfogva már az első érv alapjául szolgáló objektív feltevések sem bizonyulnak helyesnek, így a Bizottság a Németország által felhozott első érvet elutasítja.

(92) Németország második érve úgy szól, hogy a KStG 8c. §-ának (1) bekezdésében lefektetett részvényesi változás esetén a veszteségek továbbvitelét megakadályozó általános tilalom alóli azon kivétel, amelyet a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése határoz meg, a KStG 8c. §-a (1) bekezdésének célja (ratio legis) miatt indokolt, mivel a nehéz helyzetben lévő vállalkozások szerkezetátalakításának esetében nem áll fenn a visszaélések kockázata. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy a KStG 8c. §-a (1a) bekezdésének a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra való korlátozása nem tekinthető indokoltnak. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a pénzügyileg egészséges vállalkozások felvásárlása esetén sem kell visszaélésekkel számolni, ez a kockázat ugyanis csak üres cégekkel összefüggésben jelentkezne. A KStG 8c. §-a (1) bekezdésének célja (ratio legis) túlmutat a visszaélések megakadályozásán, mivel célja az is, hogy a német társasági adóalapot növelje, és kiegyenlítse a társasági adókulcsnak 25 %-ról 15 %-ra való csökkentését. Ez az oka annak, hogy a KStG 8c. §-ának (1) bekezdése miért foglal magába több olyan részesedésszerzési módot is, amelyek esetében nem merül fel a visszaélések kockázata. Következésképpen a Bizottság elutasítja Németországnak azt az érvét, miszerint a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésével bevezetett kivétel eleget tesz a KStG 8c. §-a (1) bekezdésében megfogalmazott célnak (ratio legis).

(93) Németország harmadik érvével kapcsolatban, miszerint a könyvvizsgálók az összevont konszernmérlegben az esetleges rejtett adók számítása során rendszerint nem tulajdonítanak jelentőséget valamely pénzügyileg nem egészséges társaság veszteségeinek, és miszerint ezáltal a veszteségek továbbvitelének lehetősége nem hat ki a veszteséges társaság vételárára, a Bizottság először is megjegyzi, hogy ez az érv számviteli kritériumon alapul, és ezért az adózás szempontjából nem bír jelentőséggel. Ezenkívül a Bizottság megállapítja, hogy ez az érv ellentmond Németország azon észrevételének, miszerint a szerkezetátalakítás szempontjából akadályozó tényező az, ha a veszteségek továbbvitele nem lehetséges. Ez csak akkor bizonyul ugyanis helyesnek, ha a szerző fél meghatározott pénzbeli értéket tulajdonít a veszteségtovábbvitel lehetőségének. Következésképpen a Bizottság elutasítja a Németország által felhozott harmadik érvet is.

(94) Ezenkívül Németország kijelenti, hogy más tagállamok is előirányoznak szanálás esetén adómentesítést, és ebben az összefüggésben példaként a nehéz helyzetben lévő vállalkozások felvásárlására vonatkozó francia szabályozást hozza fel. A Bizottság nem ért egyet az összehasonlításon alapuló német érveléssel. A tagállamok ugyanis valamely intézkedés indokolása érdekében referenciarendszerként csak a saját adórendszerük elveire hivatkozhatnak, ez alapján kerül sor annak vizsgálatára, hogy a vállalkozások számára nyújtott előny támogatásnak tekinthető-e. Nincs jelentősége annak a ténynek, hogy esetleg más tagállamokban is léteznek hasonló adóintézkedések, mivel az ilyen intézkedések úgyszintén a Szerződés rendelkezéseinek hatálya alá eshetnek. Ezenkívül a francia szabályozás szerinti intézkedés más előfeltételekhez kötött, mint amik a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésében szerepelnek. A francia szabályozás ugyanis a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat felvásárló újonnan alapított vállalkozások számára biztosít adómentességet. A Bizottság ezt a szabályozást 2004-ben a Közös Piaccal összeegyeztethetetlennek minősítette (36), aminek eredményeként Franciaország úgy módosította, hogy összhangban legyen a támogatásokra vonatkozó jogi előírásokkal. A szabályozásból eredő bizonyos előnyök most már jelentéktelennek tekinthetők, míg a többi előny regionális támogatásként, illetve a kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: KKV-k) számára nyújtott támogatásként összeegyeztethető a támogatásokra vonatkozó előírásokkal (37).

(95) A Bizottság a fenti észrevételekből arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó intézkedés nem következik közvetlenül az adórendszer vezérelveiből, valamint az adórendszer jellege és belső szerkezete alapján sem indokolt.

5.2.4. Az új és a régi szanálási rendelkezés közötti kapcsolat

(96) Németország arra hivatkozik, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése lényegében megegyezik a KStG korábbi 8. §-a (4) bekezdésével, amelyet a Bizottság soha nem tekintett állami támogatásnak.

(97) A Bizottság szerint Németország nem jelentette be a KStG 8. §-ának (4) bekezdését, ezért nem foglalt állást arról, hogy ebben az esetben állami támogatásról van-e szó.

(98) Jelen eljárás csak a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdését érinti, mivel a hivatalos vizsgálati eljárást csak e rendelkezés kapcsán indították meg. Mivel Németország soha nem jelentette be a KStG 8. §-ának (4) bekezdését, ezért a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdésére vonatkozó indokolás során nem támaszkodhat arra az érvre, hogy a Bizottság formálisan soha nem kifogásolta a KStG 8. §-ának (4) bekezdését.

(99) A Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy az állami támogatásokra vonatkozó előírások alapján megvizsgálja a KStG 8. §-ának (4) bekezdését, amennyiben bebizonyosodna, hogy a rendelkezés a vállalkozások számára szelektív előnyt biztosított.

5.2.5. Más tagállamok hasonló adórendszerei

(100) Az a tény, hogy más tagállamoknak hasonló vagy azonos adórendszerei vannak, amelyeket szintén nem jelentettek be a Bizottságnak, nem befolyásolja annak a kérdésnek a megítélését, hogy egy adott intézkedés állami támogatásnak tekinthető-e.

(101) A Bizottság a Németország által továbbított információkat az eljárási rendelet 10. cikke alapján vizsgálja meg (38).

5.2.6. A szelektív előny fennállásával kapcsolatban levont következtetés

(102) A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése a hatálya alá tartozó vállalkozások számára szelektív előnyt biztosít.

5.3. A belső piacra gyakorolt hatások

(103) Az intézkedésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet akadályozza, a versenyt torzítsa vagy a verseny torzításával fenyegessen. A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése nem szektorspecifikus, azaz a szabályozás valamennyi gazdasági ágazat javára előnyt biztosíthat. Szinte minden német gazdasági ágazat jelen van olyan piacokon, amelyeken versenyhelyzet uralkodik, és amelyeken a tagállamok közötti kereskedelemre kerül sor. Ebből kifolyólag az intézkedés alkalmas lehet arra, hogy akadályozza a tagállamok közötti kereskedelmet, illetve torzítsa a versenyt, vagy pedig a torzítás veszélyét hozza létre.

(104) A Bizottság rögzíti, hogy a Németország által továbbított információk szerint valamennyi, az intézkedés alkalmazása szempontjából szóba jöhető vállalkozás esetén megindítható a német csődrendeletben (Insolvenzordnung) meghatározott csődeljárás (lásd a (14) preambulumbekezdést és a 7. lábjegyzetet). Ezért az intézkedés potenciális kedvezményezettjei a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (a továbbiakban: megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás) 10. pontjának c) pontja szerinti nehéz helyzetben lévő vállalkozások lehetnek. Következésképpen a Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról (39) szóló 2006. december 15-i 1998/2006/EK bizottsági rendelet szerinti de minimis támogatások kedvezményezettjei nem vehetők figyelembe, mivel a rendelet 1. cikkének h) pontja alapján a nehéz helyzetben lévő vállalkozások nem tartoznak a rendelet hatálya alá.

5.4. Következtetés

(105) Tekintettel arra, hogy az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének feltételei megvalósulnak, a Bizottság véleménye szerint a társasági adótörvénynek a veszteségek adózási szempontú továbbviteléről szóló rendelkezése (szanálási rendelkezés) az EUMSZ 107. cikke értelmében állami támogatásnak minősül.

6. AZ INTÉZKEDÉS BELSŐ PIACCAL VALÓ ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA

(106) A Bizottság az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alapján egyes támogatásokat a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthet. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az érintett tagállam feladata annak bizonyítása, hogy valamely intézkedés a belső piaccal összeegyeztethető (40). A Bizottság ezzel kapcsolatban rögzíti, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatban foglalt kifejezett felszólítás ellenére Németország nem szolgáltatott erre vonatkozó információkat, ezért a Bizottság már ezen az alapon a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősítheti a szóban forgó támogatási intézkedést.

(107) A Bizottság ennek ellenére megvizsgálta, hogy az intézkedés összeegyeztethető lehet-e a belső piaccal. A Bizottságot széleskörű diszkrecionális jog illeti meg az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alá eső támogatásokkal kapcsolatban (41). A diszkrecionális jog gyakorlása során iránymutatásokat és közleményeket adott ki, amelyek tartalmazzák azokat a kritériumokat, amelyek fennállása esetén bizonyos támogatásfajták az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősíthetőek. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság annyiban van kötve az általa a támogatások ellenőrzése terén kiadott iránymutatásokhoz és közleményekhez, amennyiben azok nem ütköznek az EUMSZ szabályaiba, és a tagállamok elismerik őket (42).

(108) Ezért elsőként azt kell megvizsgálni, hogy a bejelentett támogatás egy vagy több iránymutatás, illetve közlemény hatálya alá esik-e, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősíthető-e azon az alapon, hogy az ezekben lefektetett összeegyeztethetőségi kritériumoknak eleget tesz.

6.1. Az Ideiglenes közösségi keretrendszerrel való esetleges összeegyeztethetőség (43)

(109) Tekintettel arra, hogy a KStG 8c. §-a (1a) bekezdésének bevezetésére a pénzügyi és gazdasági válság következtében felmerült problémák leküzdése érdekében került sor, a Bizottság megvizsgálta, hogy az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján az Ideiglenes közösségi keretrendszerben meghatározottak szerint a szabályozás összeegyeztethetőnek minősíthető-e a belső piaccal.

(110) A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság, valamint annak a tagállamok gazdaságának egészére gyakorolt hatásai miatt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állami támogatások meghatározott fajtái a válság leküzdése érdekében átmenetileg indokoltak, és ezeket az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani. Az Ideiglenes közösségi keretrendszer tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek megvalósulása esetén a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánít bizonyos támogatási programokat.

(111) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése azonban nem tartozik az Ideiglenes támogatási keretrendszerben megnevezett egyik intézkedés hatálya alá sem, hiszen a szabály nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott adóelőnyöket érint. Az Ideiglenes támogatási keretrendszer viszont nem rendelkezik adóelőny formájában nyújtott állami támogatásokról.

(112) A Bizottság ennek következtében azon a véleményen van, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése nem tesz eleget azoknak a kötelező feltételeknek, amelyek fennállása esetén az Ideiglenes közösségi keretrendszerben foglaltak szerint az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősülhetne.

(113) A Bizottság megállapítja, hogy az Ideiglenes közösségi keretrendszer 4.2. pontja szerint meghatározott kedvezményezettek részére nyújtott támogatások a belső piaccal összeegyeztethető korlátozott támogatásként engedélyezhetőek, amennyiben eleget tesznek egy olyan német támogatási program valamennyi feltételének, amelyet a Bizottság a fenti jogalap alapján jóváhagyott. Annak érdekében, hogy ilyen támogatásról beszélhessünk, a kedvezményezettnek különösen azt kell bizonyítania, hogy 2008. július 1-jéig nagyvállalatok esetében a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás értelmében, illetve kkv-k esetében a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló, 2008. augusztus 6-i 800/2008/EK bizottsági rendelet (általános csoportmentességi rendelet) (44) 1. cikkének (7) bekezdése értelmében nem minősült nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak, és a bruttó támogatástartalom nem haladja meg az 500 000 eurót. Ezen túlmenően az Ideiglenes közösségi keretrendszer 4.2.2. pontjában, valamint a német támogatási programot engedélyező határozatban megfogalmazott további feltételeknek is meg kell felelni.

6.2. A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás alapján fennálló esetleges összeegyeztethetőség (45)

(114) Tekintettel arra, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott adóelőnyökre vonatkozik, a Bizottság az összeegyeztethetőség vizsgálatához a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatást is segítségül hívta. Az iránymutatás szerint csak a nehéz helyzetben lévő vállalkozások támogathatóak. Egy fizetésképtelen, illetve eladósodott vállalkozás minősülhet ugyan az iránymutatás értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak, azonban egy nagyobb vállalatcsoporthoz tartozó, vagy általa átvett vállalat rendszerint nem jogosult megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásra (a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 13. pontja). A KStG 8c. §-a (1a) bekezdésének alkalmazhatóságához feltételt jelent a részesedésszerzés. A részesedésszerzést követően a célvállalat valószínűleg egy csoporthoz fog tartozni, ilyen esetben pedig általában a csoportnak kellene gondoskodnia a nehéz helyzetben lévő vállalkozásról, amely így a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás szerint nem minősülne támogathatónak.

(115) Ezen túlmenően a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás alapján támogatásban részesíthető kedvezményezettekkel kapcsolatos egyéb, az iránymutatásban meghatározott feltételek sem teljesülnek.

(116) A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 25. pontjának a) pontja alapján a megmentési célú támogatás csak kölcsön vagy hitelgarancia formájában nyújtható, ezért a szóban forgó adóelőny nem tekinthető megmentési célú támogatásnak.

(117) A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás alapján a szerkezetátalakítási támogatások esetében egy olyan megvalósítható szerkezetátalakítási tervet kell előterjeszteni, amely lehetővé teszi a vállalkozás életképességének helyreállítását. A támogatást a minimális szükségletre kell korlátozni, valamint a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás alapján a kedvezményezettnek saját magának is hozzá kell járulnia a szerkezetátalakítás költségeihez. Ezen túlmenően a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás alapján kompenzációs intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a verseny jelentős torzulása.

(118) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése nem tesz eleget ezeknek a feltételeknek. A törvényi indokolás ugyan említést tesz arról, hogy a célvállalkozásnak egy pozitív üzleti előrejelzést tartalmazó szanálási tervet kell benyújtania, azonban nem állapítható meg az, hogy a terv eleget tesz a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásban előírt követelményeknek, és hogy a támogatás nagysága a minimális szükségletre korlátozódik. A támogatás nagysága ugyanis a vállalkozás korábbiakban termelt veszteségeihez igazodik. Ezenkívül a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése nem irányoz elő sem saját hozzájárulást, sem pedig kompenzációs intézkedéseket.

(119) Végül a nagyvállalatoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokat egyenként kell bejelenteni, és ezeket nem lehet egy program alapján biztosítani. A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése azonban nem tesz különbséget a nagyvállalatok és a kkv-k között.

(120) A kkv-k tekintetében, amelyek esetében az alapvető megmentési és szerkezetátalakítási támogatások programok formájában is biztosíthatóak, a Bizottság megállapítja, hogy a jelen határozat 117. pontjában megfogalmazott okokból a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 82. pontjában felsorolt, az ilyen szabályozáshoz előírt különleges követelmények nem valósulnak meg.

(121) Emiatt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethető szerkezetátalakítási támogatásnak.

6.3. A regionális támogatásokról szóló iránymutatás alapján fennálló esetleges összeegyeztethetőség (46)

(122) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdését a regionális támogatásokról szóló iránymutatás alapján is meg kell vizsgálni.

(123) A regionális támogatások potenciális kedvezményezettjeinek székhelye Németország egy olyan térségében kell hogy legyen, amely a regionális támogatások szempontjából szóba jöhet. A KStG 8c. §-a (1a) bekezdésének alkalmazásakor ez nem kötelező feltétel, mivel a rendelkezés hatálya Németország bármely részén lévő vállalkozásra kiterjed.

(124) A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősülő vállalkozások nem tartoznak a regionális támogatásokról szóló iránymutatás hatálya alá (lásd a regionális támogatásokról szóló iránymutatás 9. pontját). Következésképpen a regionális támogatásokról szóló iránymutatás alapján a támogatott térségben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatások sem tekinthetőek a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

(125) Emiatt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az intézkedés regionális támogatásként nem minősül a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

6.4. A környezetvédelem támogatásáról szóló közösségi iránymutatás alapján fennálló esetleges összeegyeztethetőség (47)

(126) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdését a környezetvédelem támogatásáról szóló iránymutatás alapján is meg kell vizsgálni.

(127) A környezetvédelem támogatásáról szóló iránymutatás szerint az elsődleges cél annak biztosítása, hogy az állami támogatási intézkedések magasabb környezetvédelmi szintet eredményezzenek, mint amely támogatás nélkül megvalósulna, valamint annak biztosítása, hogy a verseny torzulása szempontjából a támogatás pozitív hatásai túlsúlyban legyenek a negatív hatásokkal szemben, figyelembe véve az EUMSZ 191. cikkében megállapított "szennyező fizet" elvet.

(128) A KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése nem tesz eleget ennek a célkitűzésnek, a törvényi indokolás pedig szintén nem tartalmaz a környezetvédelem támogatásáról szóló iránymutatás szerinti célkitűzést.

(129) A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 20. pontjában kifejtettek alapján egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás, mivel a puszta léte van veszélyben, nem tekinthető egyéb közérdekű célkitűzések elősegítésére alkalmas eszköznek addig, ameddig életképessége nem biztosított. Tekintettel arra, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése szerinti potenciális kedvezményezettek esetében a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 10. pontja c) pontjában meghatározott nehéz helyzetben lévő vállalkozásokról van szó, a Bizottság véleménye szerint a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése környezetvédelmi támogatásként nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

6.5. Az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alapján fennálló esetleges összeegyeztethetőség a belső piaccal

(130) A Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett intézkedés mind az Ideiglenes közösségi keretrendszer, mind pedig a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás hatálya alá esik. Ennek megfelelően az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontján alapuló diszkrecionális jogkör gyakorlása során a Bizottságot a (109) preambulumbekezdésben és az azt követő pontokban meghatározott okokból ez a két szöveg köti.

(131) Ha a Bizottságnál nyomós okokra hivatkoznak, diszkrecionális jogkörét újból csak azzal a feltétellel gyakorolhatja, hogy az EUMSZ és az általános jogelvek, így különösen a Bíróság ítélkezési gyakorlata által lefektetett egyenlő bánásmód elvének keretei között cselekszik (48). Ebben az összefüggésben a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság akkor nyilváníthat valamely állami támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha az állami támogatás célja egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetése (EUMSZ 107. cikk (3) bekezdés b) pont), illetve valamilyen közös érdeket tart szem előtt (EUMSZ 107. cikk (3) bekezdés c) pont) (49), a támogatás ezen cél eléréséhez szükséges (50), továbbá nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes módon.

(132) Jelen ügyben Németország nem hivatkozott olyan érvekre, amelyek alátámasztanák, hogy a támogatás közvetlenül az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) vagy c) pontjai alapján a belső piaccal összeegyeztethető.

(133) A Bizottság leszögezi, hogy az intézkedést úgy dolgozták ki, hogy a támogatás mértéke a kedvezményezetteknél korábban felmerült veszteségektől függ. Következésképpen nem áll fenn kapcsolat a vállalkozásnak nyújtott támogatás összege és a támogatási program céljai - azaz a szanálási akadályok megszüntetése, valamint a pénzügyi és gazdasági válságban a nehéz helyzetben lévő vállalkozások támogatása - között. A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy a támogatási program nem korlátozódik a cél elérése érdekében a minimális szükségletre, és ezáltal a belső piacon a versenyt a közös érdekkel ellentétes mértékben torzítja.

(134) Így a Bizottság következtetése szerint az intézkedés közvetlenül az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) vagy c) pontja alapján nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

7. VISSZATÉRÍTÉS

(135) Tekintettel arra, hogy a támogatási programot nem jelentették be, a támogatás jogellenesnek minősül.

(136) A Bizottság állandó határozathozatali gyakorlata szerint minden jogellenesen nyújtott és az EUMSZ 107. cikke alapján a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatást a kedvezményezettekkel vissza kell fizettetni. Ezt a határozathozatali gyakorlatot erősíti meg az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikke (51), miszerint: "Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére."

(137) Tekintettel arra, hogy a szóban forgó intézkedés jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül, a támogatást vissza kell fizettetni annak érdekében, hogy a piacon a támogatás nyújtását megelőző állapot helyreálljon. A visszafizettetés ezért attól az időponttól teljesítendő, amikor a kedvezményezettnél az előny felmerült, vagyis amikor a támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották. A támogatás tényleges visszafizetésének időpontjáig kamat fizetendő.

(138) A Bizottság véleménye szerint a társasági adófizetési kötelezettség évenkénti esedékességének a dátuma releváns azon időpont megállapítása szempontjából, amikor a támogatást a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátották.

(139) Németországnak minden szükséges intézkedést meg kell hoznia a támogatásnak a kedvezményezettektől való visszatéríttetése érdekében. Ahhoz, hogy megállapítsák a visszatérítéssel érintett esetek számát, Németországnak egy listát kell összeállítania azon vállalkozásokról, amelyek 2008. január 1-jét követően a szóban forgó intézkedés révén kedvezményhez jutottak. Ezzel összefüggésben a Bizottság rögzíti, hogy 2010. április 30. óta Németország nem alkalmazza az intézkedést, a szövetségi pénzügyminisztérium ugyanis utasította az adóbehajtás terén illetékes hatóságokat arra, hogy a Bizottságnak az üggyel kapcsolatos végső határozatának meghozataláig mellőzzék az szanálási rendelkezés alkalmazását (52).

(140) A visszafizetendő állami támogatást az érintett vállalkozások, azaz a KStG 8c. §-a (1a) bekezdésének kedvezményezettjei által benyújtott adóbevallások alapján kell kiszámítani. A támogatás összegét annak az adónak a különbözete adja meg, amit a KStG 8c. §-a (1a) bekezdésének alkalmazása nélkül kellene fizetni, és amit a KStG 8c. §-a (1a) bekezdésének alkalmazását követően ténylegesen befizettek.

(141) Ez azon lehetőség sérelme nélkül érvényes, hogy a támogatás az Ideiglenes közösségi keretrendszerben meghatározottak szerint az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján, valamint a Bizottság által jóváhagyott valamely német támogatási program alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősíthető, ha az ily módon nyújtott támogatás összege nem haladja meg az 500 000 euro bruttó támogatási összeget, továbbá ha az Ideiglenes közösségi keretrendszer 4.2.2. pontjában, valamint a Bizottság által hozott, a német támogatási program engedélyezéséről szóló határozatban meghatározott összes feltétel teljesül, különösen az a feltétel, miszerint a vállalkozás 2008. július 1-jén nem volt nehéz helyzetben. Ha az összeg meghaladja az 500 000 eurót, a különbözetet kell visszafizetni.

(142) A Bizottság felhívja Németország figyelmét arra, hogy a támogatás nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek a "De-minimis szabályok" (53) alapján, továbbá azért sem, mert nem minősül az általános csoportmentességi rendelet (54), a regionális támogatásokról szóló iránymutatás, illetve a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás (55) alapján nyújtható támogatásnak, mivel valamennyi hivatkozott jogi szöveg kizárja a nehéz helyzetben lévő vállalkozások állami támogatását (56). Valamennyi egyéb támogatási program esetében Németországnak meg kell vizsgálnia azt, hogy a támogatási programot engedélyező határozat a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat kiveszi-e az engedélyezett hatály alól. Ellenkező esetben a program alapján nyújtott támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető lehet, ha Németország bizonyítja, hogy a támogatás nyújtásának időpontjában az érintett program valamennyi feltétele teljesült.

8. KÖVETKEZTETÉSEK

(143) A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a KStG 8c. §-ának (1a) bekezdése (szanálási rendelkezés) az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül, amelyet az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének sérelmével jogellenesen hajtottak végre. A program nem egyeztethető össze a belső piaccal.

(144) A Bizottság úgy ítéli meg, hogy Németországnak minden szükséges intézkedést meg kell hoznia a támogatásnak a szanálási rendelkezés kedvezményezettjeitől való visszakövetelése érdekében,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A társasági adóról szóló törvény 8c. §-ának (1a) bekezdésén alapuló állami támogatási program, amelyet Németország az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével jogellenesen biztosított, összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

2. cikk

Az 1. cikkben említett program keretében nyújtott egyedi támogatások az Ideiglenes közösségi keretrendszerben meghatározottak szerint az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethetők a belső piaccal, ha a támogatás összege nem haladja meg az 500 000 eurót, a vállalkozás 2008. július 1-jén nem minősült nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak, továbbá ha az Ideiglenes közösségi keretrendszer 4.2.2. pontjában, valamint a Bizottság által hozott, a német támogatási program engedélyezéséről szóló határozatban meghatározott összes feltétel teljesül.

3. cikk

Az 1. cikkben említett program keretében nyújtott egyedi támogatások, amelyek biztosításuk időpontjában eleget tesznek valamely, a Bizottság által az általános csoportmentességi rendelettől, a regionális támogatásokról szóló iránymutatástól, illetve a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatástól eltérő jogalapon engedélyezett olyan támogatási program feltételeinek, amely a támogatások potenciális kedvezményezettjeinek köréből nem zárja ki a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokat, az ilyen típusú támogatásokra érvényes maximális támogatási intenzitást meg nem haladó mértékben összeegyeztethetőek a belső piaccal.

4. cikk

(1) Németországnak meg kell szüntetnie az 1. cikkben említett támogatási programot.

(2) Németország visszaköveteli a kedvezményezettektől az 1. cikkben említett támogatási program keretében nyújtott összeegyeztethetetlen támogatásokat.

(3) A visszatérítendő összegek magukban foglalják a kamatokat is, amelyek attól az időponttól esedékesek, amikor a támogatást a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátották, addig az időpontig, amíg ténylegesen visszafizetésre nem kerültek.

(4) A kamatokat a 794/2004/EK bizottsági rendelet (57) V. fejezete alapján kamatos kamattal kell kiszámítani.

(5) Németország a jelen határozat közlésétől kezdve az 1. cikkben említett támogatási program valamennyi függőben lévő kifizetését beszünteti.

5. cikk

(1) Az 1. cikkben említett program alapján nyújtott támogatásokat haladéktalanul és ténylegesen vissza kell téríttetni.

(2) Németország biztosítja, hogy jelen határozat végrehajtására a közlésétől számított négy hónapon belül sor kerül.

6. cikk

(1) E határozat közlésétől számított két hónapon belül Németország megküldi a Bizottságnak a következőket:

a) azon kedvezményezettek jegyzéke, akik az 1. cikkben említett támogatási program alapján támogatást kaptak, valamint az általuk e program keretei között kapott támogatások teljes összege;

b) az egyes kedvezményezettektől visszakövetelendő teljes összeg (főkövetelés és kamatok);

c) az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott, illetve tervezett intézkedések részletes ismertetése;

d) azok a dokumentumok, amelyek bizonyítják, hogy a kedvezményezetteket felszólították a támogatás visszafizetésére.

(2) Németország folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot a jelen határozat végrehajtása érdekében hozott intézkedésekről az 1. cikkben említett program keretében nyújtott támogatások teljes visszafizettetéséig. A Bizottság kérésére Németország haladéktalanul információkat szolgáltat a határozatban foglaltak teljesítése céljából már meghozott, illetve tervezett intézkedésekről. Németország továbbá részletes tájékoztatást nyújt a kedvezményezettek által már visszafizetett támogatási összegekről és kamatokról.

7. cikk

E határozat címzettje a Németországi Szövetségi Köztársaság.

Kelt Brüsszelben, 2011. január 26-án.

a Bizottság részéről

Joaquín ALMUNIA

alelnök

(1) Az EK-Szerződés 87. és 88. cikke 2009. december 1-jei hatállyal az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107., illetve 108. cikkévé vált. A megfelelő cikkek rendelkezései tartalmukat tekintve azonosak. E határozat alkalmazásában az EUMSZ 107. és 108. cikkére történő hivatkozásokat - adott esetben - az EK-Szerződés 87., illetve 88. cikkére történő hivatkozásként kell érteni.

(2) HL C 90., 2010.4.8., 8. o.

(3) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(4) Bundestagsdrucksache 16/4841., 74. o.

(5) Bundestagsdrucksache 16/4841., 76. o., hivatkozás a szövetségi pénzügyminiszter 2003. március 27-én kelt levelére; BStBl I 240. o.

(6) Gesetz zur verbesserten steuerlichen Berücksichtigung von Vorsorgeaufwendungen, 2009. július 16. [A gondoskodási kiadásokkal kapcsolatos adózási szempontok jobb figyelembevételéről szóló törvény] (Bürgerentlastungsgesetz Krankenversicherung), BGBl I 43. sz. 1959. o.

(7) A szanálás olyan intézkedés, amely a fizetésképtelenség vagy az eladósodás megakadályozására, illetve megszüntetésére irányul. Következésképpen csak azokra a társaságokra vonatkozik, amelyek a részesedésszerzés időpontjában fizetésképtelenek vagy eladósodtak, illetve fizetésképtelenség vagy eladósodás fenyegeti őket.

(8) A "fizetésképtelenség", a "fizetésképtelenség veszélye", valamint az "eladósodás" fogalmakat az Insolvenzordnung [csődrendelet] (a továbbiakban: InsO) határozza meg. Eszerint fizetésképtelenség (InsO 17. §): az adós fizetésképtelen, ha nincs abban a helyzetben, hogy az esedékes fizetési kötelezettségeinek eleget tegyen. A fizetésképtelenséget rendszerint vélelmezni kell, ha az adós a kifizetéseit beszüntette. Fizetésképtelenség veszélye (InsO 18. §): az adóst fizetésképtelenség veszélye fenyegeti, ha előreláthatóan nincs abban a helyzetben, hogy fennálló fizetési kötelezettségeinek az esedékesség időpontjában eleget tegyen. Eladósodás (InsO 19. §): az adós eladósodott, ha vagyona már nem fedezi a fennálló tartozásait, kivéve, ha a vállalkozás a feltételek között valószínűleg nagy részben tovább tud működni.

(9) A növekedés gyorsításáról szóló 2009. december 22-i törvény (Wachstumsbeschleunigungsgesetz), (BGBl. I 3950. o.) 2. § (3) bekezdés b) pont.

(10) Az adózási szempontú egyesítést megelőzően keletkezett veszteségek (vororganschaftliche Verluste), v.ö. a KStG 15. §-a 1. pontjával.

(11) A Bizottság közleménye - Ideiglenes közösségi keretrendszer a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban, HL C 83., 2009.4.7., 1. o.

(12) A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (HL C 244., 2004.10.1., 2. o.)

(13) Iránymutatás a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról (HL C 54., 2006.3.4., 13. o.)

(14) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(15) A BMF 2010. április 30-án kelt levele az (adókivetés terén illetékes) tartományi adóhatóságokhoz: http://www.bundesfinanzministerium.de/DE/BMF_Startseite/Aktuelles/BMF_Schreiben/Veroffentlichungen_zu_Steuerarten/koerperschaftsteuer_umwandlungsteuerrecht/009.html.

(16) Németország a következő ítéletekre hivatkozik: a C-276/02. sz. Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 14-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-8091. o.) 15. és 26. pontja, valamint a C-256/97. sz. Déménagements-Manutention Transport SA (DMT) ügyben 1999. június 29-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-3913. o.) 22. és 25. pontja.

(17) A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról (HL C 384., 1998.12.10., 3. o.) 13. és 14. pont.

(18) A C-256/97. sz. Déménagements-Manutention Transport SA (DMT) ügyben 1999. június 29-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-3913. o.) 26-28. preambulumbekezdése.

(19) A T-152/99. sz. Hijos de Andrés Molina, SA (HAMSA) kontra Bizottság ügyben 2002. július 11-én hozott ítélet (EBHT II-3049. o.) 157. pontja.

(20) A C-182/03. sz. és a C-217/03. sz. Belgium kontra Bizottság ügyben 2006. június 22-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-5479. o.) 86. és 87. pontja.

(21) A T-196/04. sz. Ryanair kontra Bizottság ügyben 2008. december 17-én hozott ítélet (EBHT 2008., II-3643. o.) 84. és 85. pontja; a C-334/99. sz. Németország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-1139. o.) 133. és 134. pontja.

(22) Lásd a 16. lábjegyzetet.

(23) Lásd a 16. lábjegyzetet.

(24) A C-143/99. sz. Adria-Wien Pipeline ügyben 2001. november 8-án hozott ítélet (EBHT 2001., I-8365. o.) 41. pontja; a C-308/01. sz. GIL Insurance és társai ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-4777. o.) 68. pontja; a C-172/03. sz. Heiser ügyben 2005. március 3-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-1627. o.) 40. pontja; lásd továbbá a Bizottság közleményét az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról.

(25) C 2/09. sz. ügy, MoRaKG, Tőketársaságok feltételei (HL L 6., 2010.1.9., 32. o.).

(26) Lásd a 18. lábjegyzetet.

(27) Lásd a 19. lábjegyzetet.

(28) A T-55/99. sz. CETM ügyben 2000. szeptember 29-én hozott ítélet 53. pont.

(29) L. Bundestagsdrucksache 16/4841., 75. és az azt követő oldalak.

(30) C-200/97. sz. ügy, 1998. július 16-i indítvány, 26-32. pont.

(31) A 173/73. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben 1974. július 2-án hozott ítélet (EBHT 1974., 709. o.) 33. pontja; a 75/97. sz. Belgium kontra Bizottság ügyben 1999. június 17-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-3671. o.) 33. pontja; valamint a 24. lábjegyzetben hivatkozott Adria-Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ügy 42. pontja; a 24. lábjegyzetben hivatkozott GIL Insurance ügy 72. pontja; a 24. lábjegyzetben hivatkozott Heiser ügy 43. pontja; a C-148/04. sz. Unicredito Italiano ügyben 2005. december 15-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-11137. o.) 51. pontja; a C-88/03. sz. Portugália kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 6-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-7145. o.) 52. pontja.

(32) A 31. lábjegyzetben hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügy 81. pontja.

(33) Bundestagsdrucksache 16/4841., 30. és az azt követő oldalak.

(34) Bundestagsdrucksache 16/13429., 50. o. és Bundestagsdrucksache 16/12674., 10. o.

(35) A 31. lábjegyzetben hivatkozott Portugália kontra Bizottság ügy 82. pontja, amely a "társadalmi összetartást" és a "regionális fejlesztést" mint külső politikai célokat említi.

(36) A C-57/02. sz., a nehéz helyzetben lévő vállalkozások felvásárlása esetén járó adómentességről szóló ügy (HL L 108., 2004.4.16., 38. o.).

(37) Az N 553/04. sz. a nehéz helyzetben lévő vállalkozások felvásárlása esetén járó adómentességről szóló ügy (HL C 242., 2005.10.1., 5. o.).

(38) A Tanács 659/1999/EK rendelete (1999. március 22.) az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.)

(39) HL L 379., 2006.12.28., 5. o.

(40) A C-364/90. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben 1993. április 28-án hozott ítélet (EBHT I-2097. o.) 20. pontja; a T-132/96. és a T-143/96. sz. Freistaat Sachsen, Volkswagen AG és Volkswagen Sachsen GmbH kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. december 15-én hozott ítélet (EBHT II-3663. o.) 140. pontja; a C-372/97. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT I-3679. o.) 81. pontja.

(41) A C-142/87. sz. Belgium kontra Bizottság ügyben 1990. március 21-én hozott ítélet (EBHT 1990., I-959. o.) 56. pontja; a C-39/94. sz. Syndicat français de l'Express international (SFEI) és társai/La Poste és társai ügyben 1996. július 11-én hozott ítélet (EBHT 1996., I-3547. o.) 36. pontja.

(42) A C-313/90. sz. Comité international de la rayonne et des fibres synthétiques kontra Bizottság ügyben 1993. március 24-én hozott ítélet (EBHT I-1125. o.) 36. pontja; a C-311/94. sz. IJssel-Vliet Combinatie BV/Minister van Economische Zaken ügyben 1996. október 15-én hozott ítélet (EBHT 1996., I-5023. o.) 43. pontja; a C-351/98. sz. Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 26-án hozott ítélet (EBHT 2002., I-8031. o.) 53. pontja.

(43) A Bizottság közleménye - Ideiglenes közösségi keretrendszer a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban (HL C 83., 2009.4.7., 1. o.). 2011. január 1-jei hatállyal a közleményt egy új változat váltotta fel (HL C 6., 2011.1.11., 5. oldal). Az új változat 5. fejezete alapján azonban ez a változat csak azokra a jogellenes támogatásokra vonatkozik, amelyeket 2011. január 1. után ítéltek oda. Mivel Németország az intézkedés alkalmazását felfüggesztette, nem került sor támogatás odaítélésére e dátumot követően.

(44) HL L 214., 2008.8.9., 3. o.

(45) A nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (HL C 244., 2004.10.1., 2. o.).

(46) Iránymutatás a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról (HL C 54., 2006.3.4., 13. o.).

(47) Közösségi iránymutatás a környezetvédelem állami támogatásáról (HL C 82., 2008.4.1., 1. o.).

(48) Lásd különösen a C-313/90. sz. Comité International de la Rayonne et des Fibres Synthétiques kontra Bizottság ügyben 1993. március 24-én hozott ítéletet (EBHT 1993., I-1125. o.).

(49) A T-162/06. sz. Kronoply kontra Bizottság ügyben 2009. január 14-én hozott ítélet (EBHT 2009., II-1. o.) különösen 65., 66., 74., 75. pontja.

(50) A T-187/99. sz. Agrana Zucker und Stärke kontra Bizottság ügyben 2001. június 7-én hozott ítélet (EBHT 2001., II-1587. o.) 74. pontja; a T-126/99. sz. Graphischer Maschinenbau kontra Bizottság ügyben 2002. május 14-én hozott ítélet (EBHT 2002., II-2427. o.) 41-43. pontja; a C-390/06. sz. Nuova Agricast Srl/Ministero delle Attività Produttive ügyben 2008. április 15-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-2577. o.) 68. és 69. pontja.

(51) HL L 83., 1999.3.27., 1. o.

(52) Lásd a 15. lábjegyzetet.

(53) A Bizottság 1998/2006/EK rendelete (2006. december 15.) a Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 379., 2006.12.28., 5. o.).

(54) Lásd a 44. lábjegyzetet.

(55) A kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszere (HL C 323., 2006.12.30., 1. o.).

(56) Lásd az általános csoportmentességi rendelet 1. cikke (6) bekezdésének c) pontját; a nemzeti regionális támogatásokról szóló iránymutatás 9. pontját; a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás 2.1. fejezetét (utolsó bekezdés).

(57) HL L 140., 2004.4.30., 1. o.