BH 1987.9.312 Jogalap nélküli gazdagodástól való elesés nem állapítható meg, ha az előnyt a gazdagodó a saját érdekkörében felhasználta [Ptk. 361. § (2) bek.].

Az alperes részére járó találmányi díj összegét jogerős ítélet 120 000 Ft-ban határozta meg. A bíróság kötelezte a felperest ennek és az 1965. január 1-től járó évi 5 %-os késedelmi kamatok megfizetésére.

A felperes az ítélet alapján fennálló tartozása teljesítéseként 1984. február 28-án 184 290 Ft-ot fizetett ki az alperesnek. Ez a teljesítés 39 992 Ft-tal haladta meg az ítéleti rendelkezés alapján esedékes pénztartozását.

A felperes - a túlfizetést észlelve - 1985. december 18-án a visszatérítésre szólította fel az alperest. Az alperes a visszafizetéstől elzárkózott.

A felperes fizetési meghagyás útján érvényesítette igényét.

Az alperes ellentmondása folytán perré alakult ügyben a felperes keresete a 39 922 Ft és ennek 1984. február 28-tól számított évi 5 %-os kamata visszafizetésére irányult.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésében rámutatott arra, hogy a felperes a pénztartozás teljesítéséhez megfelelő elszámolást nem adott, ezért az alperes a teljesítést jóhiszeműen fogadta el. A visszakövetelés joga azóta elévült; egyébként azonban az alperes a részére kifizetett pénzt felhasználta, tartós fogyasztási javakat vásárolt, és nagyértékű utazásokra költekezett. Ha tehát jogalap nélkül is gazdagodott, attól a visszakövetelésig elesett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 39 222 Ft, ennek 1986. június 18-tól járó évi 5 %-os kamata, valamint 550 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. A tartozás teljesítésére - mulasztás esetén jogvesztés terhével - havi 1000 Ft-os részletfizetési kedvezményt engedélyezett. Az ítélet indokolásában kifejtett álláspont szerint az alperes a felperes rovására jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz, amelyet a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles visszatéríteni. Nem helytálló ugyan a felperesnek az az álláspontja, hogy az alperes rosszhiszemű volt, az sem állapítható meg viszont, hogy az alperes a gazdagodástól a visszakövetelés előtt elesett. Az alperes állítása szerint a túlfizetett pénzből vásárolt vagyontárgyak tartós fogyasztási javak. Ezek megléte folytán a visszakövetelt összeg maradéktalanul fedezve van.