EH 2006.1498 A 2006. július 1. napja előtt jogerősen befejezett büntetőügyekben nincs helye felülvizsgálatnak a 2006. évi LI. törvénnyel módosított Be. 373. § (1) bekezdés III/a) és b) pontjában megjelölt okok alapján.

A városi bíróság a 2005. december hó 9. napján kihirdetett fenti számú ítéletével H. O. III. r. terheltet társtettesként, jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt, 1 évi börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte; egyben kötelezte, hogy - három terhelttársával egyetemlegesen - fizessen meg a sértettnek kártérítésként 1 782 200 forintot.

A terhelt és a védő fellebbezése alapján eljáró megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2006. május hó 16. napján meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletének előbbi rendelkezéseit helybenhagyta.

A fenti jogerős ítéletek ellen, felmentése érdekében - meghatalmazott védője útján - a III. r. terhelt terjesztett elő igen részletesen indokolt felülvizsgálati indítványt, melyben döntően a jogerős ítéletek megalapozatlanságára hivatkozott. Ennek alátámasztásául a következőket adta elő:

Az eljárt bíróságok nem tárták fel egyéniesítve az I-IV. r. terheltek tevékenységét, ezért a tényállásból nem állapítható meg, hogy a III. r. terhelt a lopás során milyen elkövetői magatartást tanúsított; tettese vagy részese volt-e a bűncselekménynek.

Az I. és II. r. terheltek nyomozás során tett, majd később visszavont - H. O. III. r. terheltet is terhelő - beismerő vallomásán kívül nincs semmiféle egyéb bizonyíték, mely a III. r. terhelt bűnösségét alátámasztaná; e vallomásokat egyébként is cáfolta a szagnyom-azonosítási jegyzőkönyv.

Ekként a III. r. terhelt bűnössége nem a bizonyítékok mérlegelésével - hiszen nem is volt mit mérlegelni -, hanem helytelen következtetések útján került megállapításra. Az eljárt bíróságok egyes védelmi bizonyítási indítványokat indokolatlanul utasítottak el, s nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek sem, ugyanis nem állapítható meg, hogy az I. és II. r. terheltek vallomásából egyes részeket miért fogadtak el, másokat pedig miért nem.

A fentieken túl hivatkozott a védő arra is, hogy a III. r. terhelt vonatkozásában a bíróságok nem tárták fel részleteiben a bűnösségi körülményeket, vele szemben - a belső arányosság követelményének megsértésével - aránytalanul súlyos büntetést szabtak ki, és tévesen állapították meg, hogy a III. r. terhelt többszörös visszaeső.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a tényállást támadó, a büntetéskiszabást, valamint a többszörös visszaesői minőséget sérelmező - tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaira alapozott - részében a felülvizsgálati indítványt a törvényben kizártnak tartotta.

Álláspontja szerint ugyanekkor az indítvány előterjesztője felülvizsgálati ok megállapítására alkalmas büntetőeljárási szabálysértésekre is hivatkozott. Egyfelől az indokolási kötelezettség oly mértékű elmulasztására, ami felülbírálatra való alkalmatlanságot eredményezett. Másfelől pedig a beadvány első oldalának utolsó bekezdésében írtak alapján - "… nem volt soha vád arra vonatkozóan, hogy a III. r. terhelt megvalósította volna bármely lopási cselekmény törvényi tényállását, vagy annak bármely elemét …" - a törvényes vád hiányára.

Ez utóbbiakra figyelemmel azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nyilvános ülésen bírálja el.

A Legfelsőbb Bíróság azonban a felülvizsgálati indítványt egészében a törvényben kizártnak találta.

A felülvizsgálat - a fellebbezéssel ellentétben - rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a Be. 416. §-a (1) bekezdésében meghatározott okokból van helye. A felülvizsgálati okok között az ítélet megalapozatlansága nem szerepel. A Be. 423. §-ának (1) bekezdése kifejezetten rögzíti is, hogy a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítéletben megállapított tényállás kötelezően irányadó, az felülvizsgálati indítványban nem támadható.

A jogerős ítéletben megállapított tényállásból kitűnően a bíróság az I-IV. r. terheltek - köztük H. O. III. r. terhelt - vonatkozásában ugyanazon elkövetési magatartásokat állapította meg; ennek megfelelően a négy terheltet, az együttesen véghezvitt cselekményben, mint társtetteseket mondta ki bűnösnek.

Az indítvány előterjesztője ezt a jogerős ítéleti tényállást, illetőleg az alapjául elfogadott bizonyítékok értékelését sérelmezte. Ez utóbbin belül főként azt, hogy az eljárt bíróságok miért tulajdonítottak bizonyító erőt az I. és II. r. terheltek - az eljárás kezdeti szakaszában tett - terhelő vallomásainak.

A felmentésre irányuló indítvány emiatt - a fentebb már megjelölt eljárási szabályokra tekintettel - a törvénynél fogva eleve kizárt volt.

Vonatkozik ez a legfőbb ügyészi indítványban csak részben idézett, és a "törvényes vád" hiányaként értékelt mondatra is. A mondat második fele ugyanis így hangzik: "azonkívül az I. r. vádlottól származó - drótfonat kivágást és lakatlevágást illető - állításon túl, ami a szagnyom-bizonyíték által megdőlt, illetve I. r. által való megvalósítást igazolt".

A III. r. terhelt tehát - a mondat teljes szövege alapján - nem a "törvényes vád" hiányát sérelmezte, hanem a "vád" szót használta félreérthetően; azon valójában az I. r. terhelt terhelő vallomását értette.

A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a kiszabott büntetés felülvizsgálatának akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Így a törvény arra nem ad lehetőséget, hogy felülvizsgálati eljárás során a bíróság újra értékelje a büntetéskiszabási körülményeket, illetőleg az ítélet belső aránytalanságára hivatkozással vizsgálja felül a jogerősen kiszabott büntetést.

Az iratokból megállapíthatóan a terhelt 1999. május 24-én töltötte ki a városi bíróság ítéletével - mint többszörös visszaesővel szemben - kiszabott szabadságvesztés büntetését, az alapügyben elbírált cselekményt pedig 1999. szeptember 13-án, tehát az előbbi büntetés kitöltésétől számított három éven belül követte el. Így a III. r. terhelt tévesen, a Be. 137. §-a 16. pontjának figyelmen kívül hagyásával kifogásolta többszörös visszaesőként történő elítélését.

A Be. 2006. július 1-jétől hatályos 373. §-a (1) bekezdésének III/a) pontja szerint abszolút hatályon kívül helyezési ok, ha a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A Be 2006. július 1. előtt - így a támadott határozatok meghozatalakor is - hatályban volt rendelkezései szerint az indokolási kötelezettség megsértése azonban csak úgynevezett relatív eljárási szabálysértés volt, mely nem képezett felülvizsgálati okot. Így a megtámadott határozatok felülvizsgálatára ezen okból sincs lehetőség.

Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a III. r. terhelt felülvizsgálati indítványáról a Be. 424. § (1) bekezdésének a) pontja alapján tanácsülésen határozott, s - mivel olyan eljárási szabálysértést sem észlelt, amelyet hivatalból kellett vizsgálnia - az indítványt, mint a törvényben egészében kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése értelmében elutasította.

(Legf. Bír. Bfv. I. 732/2006.)