A Szegedi Ítélőtábla Pf.20329/2017/10. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [2010. évi CXXXI. törvény (Jet.) 3. §, 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 108. §, 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 54. §] Bírók: Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.329/2017/11. szám

A Szegedi Ítélőtábla Királyváriné dr. Szabó Ilona ügyvéd által képviselt felperesnek - (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt I. r., és (jogtanácsos 2. neve) jogtanácsos által képviseltII. r. alperesek ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Gyulai Törvényszék 2017. február 8. napján kelt 15.P.20.416/2016/20. számú közbenső- és részítélete ellen az I. r. alperes 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

KÖZBENSŐ ÍTÉLETET:

Az elsőfokú bíróság közbenső- és részítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezését azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az I. r. alperes köteles helytállni a felperest azzal összefüggésben ért kárért, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 108. §-a alapján megszűnt haszonélvezeti illetve használati jogokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a kivételes, a szerződő felek közötti elszámolás során nem érvényesíthető, de érvényes szerződésekkel összefüggő vagyoni hátrányok kielégítését lehetővé tevő szabályokat.

Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12 700 (tizenkettőezer-hétszáz) Ft fellebbezési eljárási költséget.

A feljegyzett 48 000 (negyvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes jogelődje az 1995. és 2001. között kötött szerződésekkel összesen 272,33 hektár termőföld haszonélvezeti jogát szerezte meg ellenérték fejében 50 évre. A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. tv. 37. § (1) bekezdése - 2014. január 1-jei hatállyal - akként rendelkezett, hogy semmis a haszonélvezeti jog illetve a használat jogának szerződéssel történő alapítása, kivéve ha a szerződés közeli hozzátartozó javára alapít ilyen jogot. A fenti törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. tv. (a továbbiakban: Ámt.) 108. § (1) bekezdése szerint a 2014. április 30-án fennálló, határozatlan időre vagy 2014. április 30-a után lejáró, határozott időtartamra nem közeli hozzátartozók között szerződéssel alapított haszonélvezeti jog továbbá használat joga 2014. május 1-jén a törvény erejénél fogva megszűnik. E törvényi rendelkezésre figyelemmel az ingatlanügyi hatóság törölte az ingatlan-nyilvántartásból a felperes termőföldekre bejegyzett haszonélvezeti jogát.

Az Ámt. hivatkozott rendelkezése ellen egy magánszemély és három gazdálkodó szervezet - köztük a felperes - alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és indítványozta az Ámt. 108. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság a IV/348/2014. számú határozatában megállapította, hogy alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó az Ámt. 108. §-a alapján megszűnt haszonélvezeti illetve használati jogokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a kivételes, a szerződő felek közötti elszámolás során nem érvényesíthető, de érvényes szerződésekkel összefüggő vagyoni hátrányok kiegyenlítését lehetővé tevő szabályokat. Felhívta a törvényalkotót, hogy 2015. december 1-jéig szüntesse meg az alaptörvény-ellenes mulasztást.

A jogszabály megalkotására mind ez idáig nem került sor.

A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kártérítés jogcímén kötelezze elsődlegesen az I. r., másodlagosan a II. r. alperest 200 000 000 Ft és annak 2015. december 2. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Az I. r. alperessel szembeni keresetét azzal indokolta, hogy a törvényhozó az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak ellenére elmulasztotta megalkotni a kártalanítási szabályokat. Keresete jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:548. § (1)-(2) bekezdését és a 3:405. § (1)-(2) bekezdését jelölte meg.

A II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét arra alapította, hogy a II. r. alperes elmulasztotta a törvény előkészítését.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, annak jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatták.

Az I. r. alperes védekezése szerint közigazgatási jogkörben okozott kár a I.rendű alperes neve mal szemben nem érvényesíthető. Hangsúlyozta, a bírói gyakorlat szerint a jogalkotó szervek immunitást élveznek a jogalkotással és a jogszabályok tartalmának meghatározásával, hatályba lépésével illetőleg a jogalkotás elmulasztásával okozott károk megtérítését illetően. Előadta, a törvényjavaslat előkészítése, megalkotása, benyújtása nem az Országgyűlés feladata, a mulasztásért - mögöttes felelőssége alapján - az állam nem tehető felelőssé.

A II. r. alperes védekezése szerint sem alkalmazhatók a polgári jogi kárfelelősség szabályai jogalkotási mulasztással összefüggésben. Utalt továbbá arra, hogy a jogszabály előkészítési tevékenység a Kormány feladatköre.

Az elsőfokú bíróság közbenső- és részítéletében megállapította, hogy az I. r. alperessel szemben a kereset jogalapja fennáll, a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet pedig elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. r. alperesnek 2 000 000 Ft perköltséget. Határozatának indokolásában kiemelte, az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és a Kodifikációs Bizottság Szakértői Javaslata egyaránt indokoltnak találta a jogalkotással okozott károkért való felelősség megállapíthatóságát, és bár az utóbb hatályba lépett Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. közhatalom gyakorlásával okozott kárért való felelősséget szabályozó LXXI. Fejezete konkrétan nem jelenítette meg ezt a felelősségi formát, a törvényjavaslathoz fűzött indokolás lehetségesnek tekinti a jogalkotói felelősséget azzal, hogy az így okozott károkért az általános felelősségi alakzat alapján felelős a jogalkotó. A deliktuális kártérítési felelősség törvényi feltételeinek fennállását vizsgálva rámutatott, az Alkotmánybíróság döntésében megállapította a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló károkozását és annak jogellenességét. Hangsúlyozta, az alperesek által hivatkozott állami immunitás elfogadása azt eredményezné, hogy a jogalkotó kiléphetne a jogállamiság kereteiből, túlléphetne az alkotmányos renden, figyelmen kívül hagyhatná az Alkotmánybíróság határozatait, mindez viszont ellentétes az Alaptörvénnyel és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Jat.) 2. § (4) bekezdésében foglaltakkal. Kiemelte, nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely felhatalmazná a jogalkotót alaptörvény-ellenes jogszabályok elfogadására, vagy hogy ne alkossa meg az alaptörvény-ellenes jogi helyzetet megszüntető jogszabályokat, így a Ptk. 6:520. § d) pontjában írt jogellenességet kizáró feltétel fennállta sem állapítható meg. Egyetértett a II. r. alperessel abban, hogy a törvények előkészítése a Kormány feladata, ebből következően a mulasztást az önálló jogalanyisággal nem rendelkező Országgyűlés és Kormány követte el, amely szervek magatartásáért az I. r. alperes tartozik helytállni.