A Debreceni Ítélőtábla Pf.20577/2015/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 217. §, 253. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 137. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék P.21278/2014/30., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20577/2015/4.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.577/2015/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. P. L. pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Görömbei Zoltán ügyvéd (címe) által képviselt...... Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet (címe) alperessel szemben kártérítés iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 5.P.21.278/2014/30. számú ítélete ellen a felperes részéről 41. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50 000 (ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

A felperes pártfogó ügyvédjének a díját az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes 2012. február hó 16. napjától tartózkodik büntetés-végrehajtási intézetben, az alperesnél 2014. július hó 7. napjától 14. napjáig tartózkodott az ... számú zárkában.

Az ezen időszak alatti nem megfelelő elhelyezése és a fogvatartotti jogainak mellőzése miatt keletkezett sérelmei okán a felperes 5 000 000 Ft kártérítési igényt érvényesített az alperesnél azzal, hogy polgári peres eljárásban a kártérítési igénye már 13 000 000 Ft lesz. Az alperes a .... számú kártérítési határozattal a felperes kártérítési igényét elutasította.

A felperes keresetében 13 000 000 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, valamint kérte a személyhez fűződő jogai megsértésének megállapítását, és az alperes kötelezését a jogsértő magatartás megszüntetésére. Hivatkozott arra, hogy a Strassbourgi Bíróság a zsúfoltság tekintetében már több elmarasztaló ítéletet hozott, és elismerte azon jogsértések esetén az áldozati státuszt, ahol az emberi jogok veszélyeztetése áll fenn. Ezért a veszélyeztetést is úgy kezeli, mintha sérülés, egészségkárosodás történt volna, mivel senki sem veszélyeztethet másokat. Hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság a 32/2014. (XI. 3.) AB határozattal kimondta a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. §-a (1) bekezdésének alkotmányellenességét az EJEB határozataira alapozva az Egyezmény 3. Cikkének megsértése miatt.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a 30. sorszám alatt meghozott ítéletében megállapította: az alperes megsértette a felperes megfelelő elhelyezéséhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 2014. július hó 7-14. napjai között nem biztosította részére a jogszabályban előírt mértékű mozgásteret; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a feljegyzett 780 000 Ft kereseti illeték az állam terhén marad.

Határozatának indokolása szerint fogvatartásának időtartamára a fogvatartott a büntetés-végrehajtási szervvel büntetés-végrehajtási jogviszonyba kerül, melynek során az őt egyéb iránt megillető jogok annyiban módosulnak a büntetés-végrehajtás céljából, amilyen mértékben azt az irányadó jogszabályok megengedik, és amilyen mértékben az elkerülhetetlen. A fogvatartás időtartamára szünetel a tartózkodási hely megválasztásához fűződő jog, amelyen belül nemcsak azt nem választhatja meg a fogvatartott, hogy hol kívánja letölteni büntetését, hanem azt sem határozhatja meg, hogy az intézeten belül melyik zárkában kíván tartózkodni. Ezzel összefüggésben azonban egy speciális joga is keletkezik, ez pedig a megfelelő elhelyezéshez fűződő jog.

A perrel érintett időszakban hatályban volt, s a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM számú rendelet (R.) 137. §-ának (1) bekezdése alapján a zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre legalább 6 m³ légtér, és férfi elítéltek esetén 3 m², fiatalkorú illetve női elítéltek esetén 3,5 m² mozgástér jusson. A R. 135. §-ának (2) bekezdése alapján a zárkában elkülönített, lehetőség szerint önálló szellőzésű WC-t kell létesíteni.

Az elsőfokú bíróság megállapította: az alperes megsértette a felperes megfelelő elhelyezéshez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 2010. május hó 19. napja és 2011. január hó 20. napja között a felperes büntetés-végrehajtási intézetben történt elhelyezése során a jogszabályban előírt mértékű mozgásteret nem biztosította a számára.

A Ptk. 2:51. §-a felsorolja a személyiségi jogok megsértésének felróhatóságtól független szankcióit. A sérelemdíjat azonban nem a felróhatóságtól független szankcióként jelöli meg, mert szerkezetileg nem a törvény harmadik részében, a személyiségi jogokra vonatkozó általános szabályoknál helyezi el, hanem a negyedik részben, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai között. A törvény szövege maga mentesíti a károkozót a kárért való felelősség alól (6:519. §), ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható. Ezen szabályoknak a törvény szerkezetében történt elhelyezése, értelmezése és a törvényjavaslat indokolásából következően egyértelmű, hogy az alperes csak az esetben lenne kötelezhető az elkövetett jogellenes magatartás miatt sérelemdíj fizetésére, ha magatartása felróható lenne, azaz nyilvánvaló és vétkes magatartást tanúsított volna.

A kártérítési határozat indokolása, az alperes nyilatkozata és más hasonló perekből származó hivatalos tudomás szerint az intézet telítettsége 200 %-os, és nincs olyan lehetősége, hogy a befogadást megtagadja. Emiatt felróhatóság nem terheli az alperest, s így kártérítésre nem kötelezhető. Az alperesi magatartás felróhatóságának hiánya mellett szól, hogy rajta kívül álló objektív okból következett be a túltelítettség, amelynek következtében a felperest egy hetes tartózkodásának idejére, de nem a teljes fogvatartás időtartamára csak olyan zárkában tudta elhelyezni, ahol nem volt elegendő hely. Az alperes köteles a hozzá irányított elítélteket befogadni, és a differenciálásra vonatkozó szabályok figyelembevételével elhelyezni. Figyelemmel kell lenni más elhelyezési szabályokra, így a férfiakat el kell különíteni a nőktől, a fiatalkorúakat a felnőttektől, az előzetes fogvatartottakat a végrehajtás alatt lévőktől, továbbá a büntetés-végrehajtási fokozatok szerint is el kell különíteni a fogvatartottakat.

Az elsőfokú bíróság az alperes magatartásának jogellenességét megállapította amiatt, hogy 2014. július hó 7-14. napjai között nem biztosította a jogszabályban előírt mozgásteret a felperes részére.

A felróhatóság, mint a kártérítés konjunktív feltételének hiányában az alperes nem volt kötelezhető sérelemdíj fizetésére. Ezen túlmenően a személyiségi jogsértés önmagában nem alapoz meg sérelemdíj-fizetési kötelezettséget. A jogellenesség mellett a kártérítés további feltétele olyan nem vagyoni hátrány keletkezése, amelynek kiegyenlítése csak pénzbeli előny nyújtásával biztosítható, márpedig a felperes ilyen hátrányt nem igazolt és nem is nevezett meg.