62014TJ0660_SUM[1]
A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2015. szeptember 9. SV Capital OÜ kontra Európai Bankhatóság (EBH). Gazdaság- és monetáris politika – Az uniós jog állítólagos megsértése miatti vizsgálat megindítása iránti kérelem – Az EBH határozata – Az európai felügyeleti hatóságok fellebbviteli tanácsának határozata – Hivatalból történő figyelembevétel – Az aktus kibocsátója hatáskörének hiánya – Megsemmisítés iránti kereset – Keresetindítási határidő – Késedelem – Részleges elfogadhatatlanság. T-660/14. sz. ügy.
A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2015. szeptember 9. ( *1 )
„Gazdaság- és monetáris politika — Az uniós jog állítólagos megsértése miatti vizsgálat megindítása iránti kérelem — Az EBH határozata — Az európai felügyeleti hatóságok fellebbviteli tanácsának határozata — Hivatalból történő figyelembevétel — Az aktus kibocsátója hatáskörének hiánya — Megsemmisítés iránti kereset — Keresetindítási határidő — Késedelem — Részleges elfogadhatatlanság”
A T-660/14. sz. ügyben,
az SV Capital OÜ (székhelye: Tallinn [Észtország], képviseli: M. Greinoman ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bankhatóság (EBH) (képviselik: J. Overett Somnier és Z. Giotaki, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: F. Tuytschaever ügyvéd)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: W. Mölls és K.-P. Wojcik, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
egyrészt az EBH azon 2014. február 21-i C 2013 002 határozatának a hatályon kívül helyezése iránti kérelme tárgyában, amelyben elutasította a felperes arra irányuló kérelmét, hogy az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( HL L 331., 12. o. ) 17. cikkének (2) bekezdése alapján az uniós jog állítólagos megsértése miatt indítson vizsgálatot a pénzügyi ágazat észt és finn felügyeleti hatóságaival szemben, másrészt pedig az európai felügyeleti hatóságok fellebbviteli tanácsának az e határozattal szemben benyújtott fellebbezést elutasító, 2014. július 14-i 2014-C1–02 határozatának a hatályon kívül helyezése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Papasavvas (előadó) elnök, N. J. Forwood és E. Bieliunas bírák,
hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2015. június 29-i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
| 1 | 2012. október 24-i levelével a felperes, az SV Capital OÜ az Európai Bankhatósághoz (EBH) fordult arra irányuló kérelmével, hogy az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( HL L 331., 12. o. ) 17. cikkének (2) bekezdése alapján indítson vizsgálatot a pénzügyi ágazat észt és finn felügyeleti hatóságaival szemben (a továbbiakban: panasz). |
| 2 | Panaszának alátámasztása érdekében a felperes a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanács irányelv ( HL L 177., 1. o. ) 40. és 42. cikkének annyiban történő megsértésére hivatkozott, amennyiben a szóban forgó felügyeleti hatóságok nem mozdították el hivatalukból egy Észtországban található finn bankfiók két igazgatóját, akik nem tettek eleget azon követelménynek, hogy ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdése értelmében „megfelelően jó hírnévvel [rendelkezzenek], vagy […] kellő tapasztalatuk [legyen]” a szóban forgó hitelintézet tevékenységének az irányításához. E tekintetben a felperes azzal érvelt, hogy a szóban forgó két igazgató az Észtországban e fiókteleppel szemben indított polgári jogi eljárásban hamis nyilatkozatokat tett. |
| 3 | Mivel panaszára nem kapott választ, a felperes a 2013. január 17-i levélben cselekvésre szólította fel az EBH-t, és egyúttal kiegészítő bizonyítékokat nyújtott be az ugyanazon hitelintézeten belüli harmadik igazgatóra vonatkozóan, aki a belső vizsgálat során állítólag egy hamisított dokumentumot írt alá. |
| 4 | 2013. január 25-i levelében az EBH a panaszt – hatáskör hiánya miatt – mint elfogadhatatlant elutasította, és azt a pénzügyi ágazat finn és észt felügyeleti hatóságai elé utalta (a továbbiakban: 2013. január 25-i levél). |
| 5 | A 2013. február 14-én a felperes az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (1) bekezdése alapján fellebbezést nyújtott be az európai felügyeleti hatóságok fellebbviteli tanácsához (a továbbiakban: fellebbviteli tanács) a 2013. január 25-i levélben foglaltakkal szemben. |
| 6 | A 2013. június 24-i 2013–008 határozatával a fellebbviteli tanács egyrészt a 2006/48 irányelvnek a vezető testületi tagok és a kulcsfontosságú feladatot ellátó személyek alkalmasságának értékeléséről szóló, 2012. november 22-i EBH iránymutatásokkal összefüggésben értelmezett 22. cikke alapján elfogadhatónak nyilvánította a panaszt, másrészt pedig az ügyet az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (5) bekezdése alapján az EBH hatáskörrel rendelkező testületéhez utalta, hogy az érdemben hozzon határozatot. |
| 7 | Az EBH a 2013. október 15-i DC 2013 03 határozatával az uniós jog megsértésére irányuló vizsgálatokra vonatkozó belső szabályainak (a továbbiakban: belső szabályok) 2.5. és 2.6. pontja alapján, az 1093/2010 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésére is figyelemmel, tudomásul vette a panasz elfogadhatóságát. |
| 8 | Az EBH a 2014. február 21-i C 2013 002 határozatával (a továbbiakban: EBH határozata) elutasította a panasz, megállapítva hogy az nem nyújt kellő alapot az 1093/2010 rendelet 17. cikke szerinti vizsgálat megindításához. |
| 9 | 2014. március 31-én a felperes fellebbezést nyújtott be az EBH határozatával szemben a fellebbviteli tanácshoz. |
| 10 | A fellebbviteli tanács a 2014. július 14-i 2014-C1-02 határozatával (a továbbiakban: a fellebbviteli tanács határozata) elutasította az EBH határozatával szemben benyújtott fellebbezést. A fellebbviteli tanács lényegében az említett határozatban az EBH határozatával szembeni fellebbezést először is elfogadhatónak nyilvánította. Ezt követően azt, mint megalapozatlant, teljes egészében elutasította. |
| 11 | A fellebbviteli tanács e tekintetben mindenekelőtt a fellebbezés elfogadhatóságának a vizsgálatával kapcsolatban megállapította, hogy az EBH határozata a jelen ügy különleges körülményei között az 1093/2010 rendelet 60. cikke alapján megtámadható aktus, amely rendelkezés szerint bármely természetes vagy jogi személy fellebbezhet az EBH neki címzett határozatával szemben. |
| 12 | Ezt követően a fellebbezés érdemben történő vizsgálatával kapcsolatban a fellebbviteli tanács először is megállapította, hogy nem volt téves az EBH azon megállapítása, miszerint a felperes által a panaszban kifogásolt két igazgató nem látott el kulcsfontosságú feladatot az érintett pénzügyi intézet keretén belül, és hogy a harmadik igazgatóval kapcsolatos állításokat nem bizonyították. Másodszor a fellebbviteli tanács megjegyezte, hogy figyelembe véve azt, hogy a felperes nem tartozik azon szervezetek körébe, amelyek az uniós jog megsértése miatt az EBH-hoz vizsgálat megindítására irányuló kérelmet nyújthatnak be, a jelen ügy arra vonatkozott, hogy e hatóság elutasította vizsgálatnak a saját kezdeményezésére történő megindítását. A fellebbviteli tanács egyébiránt megállapította, hogy a felperes által az uniós jog és a belső szabályok állítólagos megsértésének az alátámasztására szolgáltatott bizonyítékokra tekintettel a felperes nem bizonyította, hogy az EBH hibát követett el a diszkrecionális jogköre gyakorlása keretében. Harmadszor a fellebbviteli tanács megjegyezte, hogy az, hogy az EBH a határozatának meghozatala előtt elmulasztotta az 1093/2010 rendelet 39. cikkének (1) bekezdése alapján meghallgatni a felperest, nem minősül olyan hibának, amely érvénytelenítheti az említett határozatot. Negyedszer nem bizonyították, hogy az EBH határozatának elfogadása előtti eljárást nem követték. Végül ötödször a fellebbviteli tanács megállapította, hogy nem bizonyították az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének az EBH általi bármiféle megsértését. |
Az eljárás és a felek kérelmei
| 13 | A Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 12-én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet. |
| 14 | A Törvényszék Hivatalához 2014. december 12-én benyújtott külön beadványával az EBH elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő a Törvényszék 1991. május 2-i eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §-a alapján. A felperes 2015. január 16-én előterjesztette az e kifogásra vonatkozó észrevételeit. |
| 15 | A Törvényszék Hivatalához 2015. január 22-én érkezett beadványával az Európai Bizottság kérte, hogy az EBH kérelmeinek támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhasson. A felek a 2015. február 17-i levelekben előterjesztették az e kérelemre vonatkozó észrevételeiket. 2015. február 20-án a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke a beavatkozási kérelem elbírálásának az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó határozathozatalig történő felfüggesztéséről határozott. |
| 16 | A 2015. március 17-i határozatban az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 55. cikkének 2. §-a alapján elrendelték, hogy az ügyet soron kívül bírálják el, amiről a feleket tájékoztatták. |
| 17 | A Törvényszék (harmadik tanács) az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 114. cikkének 4. §-a alapján elfogadott, 2015. március 19-i végzésével úgy határozott, hogy az elfogahatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt, a költségekről pedig nem rendelkezett. |
| 18 | Az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 64. cikkének 3. §-a alapján elfogadott pervezető intézkedés címén felhívták a feleket, hogy nyilatkozzanak a fellebbviteli tanács hatáskörének a hiányára alapított azon jogalapról, amelyet a Törvényszék az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (1) és (2) bekezdésére tekintettel az előtte az EBH határozatával szemben e rendelkezés alapján indított keresetről történő határozathozatal céljából hivatalból tervezett figyelembe venni. |
| 19 | A Törvényszék Hivatalához 2015. április 15-én benyújtott beadványával a felperes az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §-a alapján olyan új ténybeli és jogi helyzetre vonatkozó beadványt nyújtott be, amelyek az eljárás során merültek fel. |
| 20 | A Törvényszék Hivatalához 2015. április 15-én, illetve 20-án küldött levelükben a felperes és az EBH eleget tettek a fenti 18. pontban említett felhívásnak. |
| 21 | A Törvényszék harmadik tanácsának elnöke a 2015. április 21-i végzésével helyt adott a Bizottság beavatkozási kérelmének. Az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 64. cikkének 3. §-a alapján felhívták ezen intézményt, hogy a beavatkozási beadvány keretében nyilatkozzon a fenti 18. pontban említett azon jogalapról is, amelyet a Törvényszék hivatalból tervezett figyelembe venni. |
| 22 | A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2015. május 20-án benyújtott beadványával eleget tett e felhívásnak. |
| 23 | Az előadó bíró előadása alapján a Törvényszék (harmadik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás írásbeli szakaszát, és hogy az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 64. cikke 3. §-ának b) pontja alapján felhívja a feleket, hogy szóbeli előadásaik során térjenek ki különösen a fellebbviteli tanácsnak az EBH határozatával szemben benyújtott fellebbezés elbírálására vonatkozó hatáskörének a kérdésére. |
| 24 | A Törvényszék Hivatalához 2015. június 15-én benyújtott beadványában a felperes az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 64. cikkének 4. §-a alapján megismételte a pervezető intézkedések elfogadására irányuló kérelmet, amelyet a keresetlevében az ötödik jogalap alátámasztása érdekében terjesztett elő, és amely annak elrendelésére irányult, hogy az EBH nyújtsa be a pénzügyi ágazat észt és finn felügyeleti hatóságai által a panasz vizsgálata keretében továbbított valamennyi dokumentumot. A Törvényszék a felek meghallgatását követően a szóban forgó kérelmet elutasította, és erről 2015. június 25-én tájékoztatta a feleket. |
| 25 | A Törvényszék a 2015. június 29-én tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszait. |
| 30 | A tárgyalás során a felperes elállt a kereseti kérelmeinek a keresetlevélben felhozott negyedik részétől annyiban, amennyiben az az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 89. cikkének az alkalmazására irányult, amit felvettek a tárgyalásról készült jegyzőkönyvbe. |
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
| 31 | A Bizottság által támogatott EBH a kereset egészének annyiban fennálló elfogadhatatlanságára hivatkozik, amennyiben annak általa történő elutasítása, hogy az 1093/2010 rendelet 17. cikke alapján saját kezdeményezésre vizsgálatot indítson, a felperesre tekintettel nem vált ki joghatásokat. Ellenkérelmében az EBH fenntartja azon álláspontját, miszerint a kereset teljes egészében elfogadhatatlan, és egyúttal a keresetlevélben szereplő kereseti kérelmek negyedik részének annyiban fennálló elfogadhatatlanságára hivatkozik, amennyiben az arra irányul, hogy az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 89. cikke alapján az EBH viselje a Törvényszék által hozott bármely ítélet vagy végzés végrehajtásával kapcsolatban felmerülő költségeket. |
| 32 | A felperes azt állítja, hogy az elfogadhatatlansági kifogás nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy másodlagosan, megalapozatlan. E tekintetben azzal érvel először is, hogy az említett kifogás nem felel meg az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 46. cikke 1. §-a b) pontjának annyiban, amennyiben nem világos és nem koherens felépítésű, másodszor, hogy az ellentétes az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (5) bekezdésével és 61. cikkének (1) bekezdésével, mivel a fellebbviteli tanács határozatának az elfogadhatóságra és a költségekre vonatkozó része, amelyet nem vitat a Törvényszék előtt, kötelező az EBH-ra nézve, harmadszor, hogy az EBH figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 257. cikket és az Alapjogi Charta 47. cikkét annyiban, amennyiben az Európai Unió Bírósága előtti fellebbezésekhez hasonlóan valamely kereset elfogadhatatlanságára első alkalommal a Törvényszék előtt csak a jogorvoslati lehetőségektől való elesés mellett lehet hivatkozni, negyedszer pedig, hogy keresete az EUMSZ 263. cikk és az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (1) bekezdése és 61. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadható. |
| 33 | A tárgyalás során a feleket meghallgatták a kereset annyiban fennálló elfogadhatóságával kapcsolatban, amennyiben az az EBH határozatának a hatályon kívül helyezésére irányul, amit felvettek a tárgyalásról készült jegyzőkönyvbe. E tekintetben a felperes azzal érvel – utalva a 2015. április 15-én benyújtott beadványban bemutatott érvelésére (lásd a fenti 19. pontot) –, hogy az e határozattal szembeni kereset elfogadható. Az EBH és a Bizottság azt állította, hogy az említett keresetet késedelem miatt mint elfogadhatatlant el kell utasítani. |
| 34 | Meg kell vizsgálni a kereset elfogadhatóságát egyrészt annyiban, amennyiben az EBH határozatának a hatályon kívül helyezésére, másrészt pedig amennyiben a fellebbviteli tanács határozatának a hatályon kívül helyezésére irányul. |
| 35 | Egyébiránt, mivel a felperes részben elállt a kereseti kérelmeinek negyedik részétől, amely az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 89. cikkére irányult, már nem kell határozni annak elfogadhatóságáról, következésképpen pedig az EBH által e tekintetben felhozott elfogadhatatlansági kifogásról. |
A kereset annyiban fennálló elfogadhatóságáról, amennyiben az EBH határozatának a hatályon kívül helyezésére irányul
| 36 | Először is a Törvényszék emlékeztet, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset benyújtására nyitva álló határidő közrendi szabály, amelyet az egyértelműség és jogbiztonság biztosítása és bármilyen megkülönböztetés, illetve az igazságszolgáltatás során történő önkényes bánásmód elkerülése végett alkottak meg, és az európai uniós bíróság hivatalból köteles vizsgálni, hogy az be lett-e tartva (lásd: 2012. november 13-i ClientEarth és társai kontra Bizottság végzés, T-278/11, EBHT, EU:T:2012:593 , 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
| 37 | A szintén állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keresetindítási határidőre nem terjed ki sem a bíróság, sem a felek rendelkezési joga (lásd: ClientEarth és társai kontra Bizottság végzés, fenti 36. pont, EU:T:2012:593 , 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
| 38 | Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésének rendelkezései értelmében a hatályon kívül helyezés iránti kereseteket, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett. |
| 39 | A jelen ügyben az EBH határozatát 2014. február 21-én közölték a felperessel. |
| 40 | A Törvényszék eljárási szabályzata 58. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján, amely szerint a hónapokban megállapított határidő annak a napnak az elteltével jár le, amelyik az utolsó hónapban ugyanazt a számot viseli, mint az a nap, amelyen a határidő kezdetére okot adó esemény bekövetkezett, vagy cselekmény végrehajtásra került, és az említett szabályzat 60. cikke alapján, amely szerint az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodnak, a kereset benyújtásának határideje 2014. május 1-jén éjfélkor járt le. |
| 41 | Ebből következik, hogy a jelen kereset benyújtásának időpontjában, vagyis 2014. szeptember 12-én a felperes késedelmesen vitatta az EBH határozatát. Következésképpen a kereset elfogadhatatlan annyiban, amennyiben e határozat hatályon kívül helyezésére irányul. |
| 42 | E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2015. április 15-én benyújtott beadványában (lásd a fenti 19. pontot) a felperes olyan új jogalapok alatt, amelyeket új jogi vagy ténybeli helyzetekre alapított, valójában érveket fogalmazott meg a kereset annyiban való elfogadhatóságával kapcsolatban, amennyiben az az EBH határozatának a hatályon kívül helyezésére irányul, és többek között a kereset határidejének a tiszteletbentartásával kapcsolatban. Elegendő megállapítani, hogy az ilyen érvelést mint elfogadhatatlant el kell utasítani. |
| 43 | Végezetül a felperes által az ezen 2015. április 15-i beadványában a vis maior esete állítólagos fennállásának az alátámasztására az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 45. cikkének második bekezdése – amely az említett Alapokmány 53. cikke alapján a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó – alapján hivatkozott körülmények nem teszik lehetővé a kereset határidejének lejártától való eltérést. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a vis maior fogalma nem vonatkozik arra az esetre, amikor a gondos és körültekintő személynek objektíve módjában állt volna megakadályozni a keresetindítási határidő lejártát (lásd: 2005. január 18-i Zuazaga Meabe kontra OHIM végzés, C-325/03 P, EBHT, EU:C:2005:28 , 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
| 44 | Márpedig a jelen ügyben a felperes nem alapíthat érvet arra, hogy a fellebbviteli tanács nem mondta ki hatáskörének hiányát a közigazgatási eljárás során, és különösen akkor, amikor a 2013. január 25-i levéllel szemben benyújtott fellebbezésről határozott (lásd a fenti 4–6. pontot). Ugyanis a fellebbviteli tanács, bár a 2013. január 24-i határozattal a panaszt elfogadhatónak nyilvánította, arról nem határozott érdemben, hanem az ügyet az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (5) bekezdése alapján az EBH hatáskörrel rendelkező testületéhez utalta vissza. Ebben az összefüggésben semmiféle pontos biztosítékot nem szolgáltattak a felperes számára a fellebbviteli tanácsnak az EBH olyan határozatára vonatkozó fellebbezés elbírálásával kapcsolatos hatáskörét illetően, amelyet később fogadtak el. Egyébiránt a felperest nem fosztották meg attól a lehetőségtől, hogy az EBH határozatával szemben biztosítási intézkedésként keresetet indítson a Törvényszék előtt az 1093/2010 rendelet 61. cikkének (1) bekezdése alapján, amely szerint a fellebbviteli tanács határozatai, illetőleg – ha a fellebbviteli tanács nem jogosult jogorvoslatot gyakorolni – az EHB határozatai az EUMSZ 263. cikkel összhangban megtámadhatók a Bíróság előtt. |
| 45 | Egyebekben a teljesség kedvéért meg kell állapítani, hogy abban az esetben is, ha a felperes az EBH határozatát az EUMSZ 263. cikkben előírt határidőkön belül támadta volna meg, az e határozattal szembeni keresetet mint elfogadhatatlant a Törvényszéknek mindenestre el kellett volna utasítania, mivel nem megtámadható aktus, amint azt az EBH állítja, és amint azt az uniós bíróságnak hivatalból meg kellett volna állapítania. |
| 46 | E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes panasza az 1093/2010 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésén alapult, amely alapján az EBH egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, a Bizottság vagy a banki érdekképviseleti csoport kérésére, vagy saját kezdeményezésére és az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tájékoztatását követően „kivizsgálhatja” az uniós jog feltételezett megsértését vagy alkalmazásának elmulasztását. |
| 47 | E rendelkezésből következik, hogy az EBH diszkrecionális jogkörrel rendelkezik a vizsgálatok megindításának területén mind akkor, amikor az 1093/2010 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten említett szervezetek valamelyike kérelemmel fordul hozzá, mind akkor, amikor saját kezdeményezésére jár el. |
| 48 | Márpedig azon bizottsági határozatokkal szemben benyújtott, megsemmisítés iránti keresetek keretében kialakított állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amelyek kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások megindításának a megtagadására vonatkoznak, és amely ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben analógia útján alkalmazandó, amennyiben az Unió valamely intézménye vagy szerve nem köteles eljárást indítani, azonban diszkrecionális mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely kizárja a magánszemélyek annak követelésére vonatkozó jogát, hogy ezen intézmény vagy szerv meghatározott értelemben állást foglaljon, a panaszt benyújtó személyeknek főszabály szerint nincs lehetőségük az uniós bírósághoz keresetet benyújtani a panaszukat esetlegesen elutasító határozattal szemben. Ugyanis az ilyen lehetőség csak abban az esetben állna fenn, ha e személyek azokkal az eljárási jogokkal összehasonlítható eljárási jogokkal rendelkeznének, amelyekkel a[z EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet ( HL L 1., 1. o. ; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) szerinti eljárás keretében rendelkezhetnek, amelyek lehetővé teszik számukra annak követelését, hogy az említett intézmények vagy szervek őket tájékoztassák és meghallgassák (lásd ebben az értelemben: 1998. július 17-i Sateba kontra Bizottság végzés, C-422/97 P, EBHT, EU:C:1998:395 , 42. pont; 2004. január 14-i Makedoniko Metro és Michaniki kontra Bizottság végzés, T-202/02, EBHT, EU:T:2004:5 , 46. pont). |
| 49 | Mivel a felperes kifejezetten nem szerepel az 1093/2010 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében, nem hasonlítható azon panaszosokhoz, akik olyan eljárási garanciákkal rendelkeznek, amelyeknek a tiszteletben tartása elérhető az uniós bíróság előtt, így az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet ( HL L 83., 1. o. ; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) értelmében vett érintettek által az állami támogatások területén (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17-i Athinaiki Techniki kontra Bizottság ítélet, C-521/06 P, EBHT, EU:C:2008:422 , 36. és 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) vagy az 1/2003. sz. rendelet és a Bizottság által az [EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet ( HL L 123., 18. o. ; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) értelmében vett panaszosok által benyújtott panaszok elutasítására vagy a panaszra irányuló eljárás megszüntetésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat (lásd ebben az értelemben: 1992. szeptember 18-i Automec kontra Bizottság ítélet, T-24/90, EBHT, EU:T:1992:97 , 79. pont; 2014. június 5-i Stanleybet Malta és Stanley International Betting kontra Bizottság végzés, T-416/13, EU:T:2014:567 , 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) a jelen ügyben nem alkalmazandó. |
| 50 | A fenti megállapításokra tekintettel a keresetet, mint annyiban elfogadhatatlant, amennyiben az EBH határozatának a hatályon kívül helyezésére irányul, el kell utasítani, következésképpen pedig a keresetlevélben szereplő kereseti kérelmek első részét el kell utasítani. Egyébiránt, figyelembe véve a bíróságnak többek között a fenti 45. pontban felidézett azon kötelezettségét, hogy hivatalból vizsgálja a kereset elfogadhatóságát, nem kell határozni a felperesnek az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban hivatkozott elfogadhatatlansági kifogásáról (lásd a fenti 32. pontot). |
A kereset annyiban fennálló elfogadhatóságáról, amennyiben a fellebbviteli tanács határozatának a hatályon kívül helyezésére irányul
| 51 | Meg kell jegyezni, hogy annak ellenére, hogy az EBH az egész kereset elfogadhatóságát vitatja, nem hozott fel egyedi érveket a kereset annyiban fennálló elfogadhatóságával kapcsolatban, amennyiben az a fellebbviteli tanács határozatának a hatályon kívül helyezésére irányul. E tekintetben fontos többek között hangsúlyozni, hogy az 1093/2010 rendelet 61. cikke (1) bekezdésének a fenti 44. pontban hivatkozott szövegéből következik, hogy e határozat a Törvényszék előtt megtámadható aktusnak minősül. Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen kereset elfogadható annyiban, amennyiben a fellebbviteli tanács határozatának a hatályon kívül helyezésére irányul. |
| 52 | Ilyen körülmények között nem kell határozni a felperesnek az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban hivatkozott elfogadhatatlansági kifogásáról (lásd a fenti 32. pontot). |
A kereseti kérelmek harmadik részének az elfogadhatóságáról
| 53 | Kereseti kérelmeinek harmadik részével a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék az ügyet utalja vissza az EBH hatáskörrel rendelkező testületéhez, hogy az érdemben határozzon. A kereseti kérelmek e részével a felperes lányegében azt kéri, hogy a Törvényszék meghagyásban kötelezze az EBH-t. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróság hatásköre a megsemmisítés iránti kereset keretében arra terjed ki, hogy a megtámadott jogi aktus jogszerűségét vizsgálja, és a Törvényszéknek nincs hatásköre arra, hogy meghagyásban kötelezze az uniós intézményeket. Az érintett intézménynek kell ugyanis az EUMSZ 266. cikk alapján meghoznia azokat az intézkedéseket, amelyeket a semmisséget megállapító ítélet végrehajtása megkíván (lásd ebben az értelemben: 2014. március 12-i PAN Europe kontra Bizottság végzés, T-192/12, EU:T:2014:152 , 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
| 54 | Következésképpen a kereseti kérelem harmadik részét mint elfogadhatatlant el kell utasítani. |
Az ügy érdeméről
| 55 | Keresetének alátámasztása érdekében a felperes lényegében öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt ténybeli hibára és téves jogalkalmazásra, valamint az EBH határozatában az indokolás hiányára, a másodikat az indokolási kötelezettség megsértésére, valamint az EBH és a fellebbviteli tanács határozataihoz kapcsolódó téves jogalkalmazásra, a harmadikat az 1093/2010 rendelet 39. cikke (1) bekezdésének és az EBH helyes hivatali magatartásról szóló szabályzata 16. cikkének a megsértésére, a negyediket eljárási szabálysértésre és a védelemhez való jognak a belső szabályok 3. pontja (3), (4) és (5) bekezdésének a fellebbviteli tanács általi figyelmen kívül hagyása miatti megsértésére, az ötödiket pedig az Alapjogi Charta 41. cikkében említett pártatlanság és fegyveregyenlőség elvének a megsértésére alapítja. |
| 56 | Az EBH vitatja az e jogalapok alátámasztására felhozott érveket. |
| 57 | Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a lényeges eljárási szabályoknak az EUMSZ 263. cikk szerinti megsértése olyan, úgynevezett eljárásgátló jogalap, amelyet az uniós bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie. Ugyanez vonatkozik az említett cikk szerinti hatáskör hiányára (lásd: 2013. december 13-i Magyarország kontra Bizottság ítélet, T-240/10, EBHT, EU:T:2013:645 , 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
| 58 | Egyebekben az uniós bíróságnak az eljárásgátló jogalap hivatalból való figyelembevételére vonatkozó kötelezettségét a kontradiktórius eljárás elvére tekintettel kell gyakorolnia (lásd: Magyarország kontra Bizottság ítélet, fenti 57. pont, EU:T:2013:645 , 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
| 59 | A jelen ügyben hivatalból kell figyelembe venni a fellebbviteli tanács arra vonatkozó hatáskörének az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (1) és (2) bekezdésére tekintettel fennálló hiányára alapított jogalapot, hogy határozzon az EBH határozatával szemben e rendelkezés alapján hozzá benyújtott fellebbezésről, mivel a feleket e kérdésről korábban meghallgatták. |
| 60 | E tekintetben egyrészt a felperes azzal érvel, hogy a fellebbviteli tanács hatáskörrel rendelkezett a hozzá benyújtott fellebbezés elbírálására, mivel az EBH határozata a formájától függetlenül az 1093/2010 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik. Másrészt a felperes azt állítja, hogy az ilyen értelmezés megfelel az említett rendelet (58) preambulumbekezdésének, valamint az érintett felek jogai védelmének ez utóbbiban kimondott biztosításának. |
| 61 | A Bizottság által támogatott EBH úgy véli, hogy a fellebbviteli tanácsnak elfogadhatatlannak kellett volna nyilvánítania az EBH határozatával szemben hozzá benyújtott fellebbezést, mivel az 1093/2010 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének az EUMSZ 263. cikk követelményeit tükröző követelményei nem teljesültek, és következésképpen a Törvényszék előtt az előbbi cikk értelmében indított kereset szintén elfogadhatatlan. Az EBH azonban nem nyilatkozott kifejezetten a fellebbviteli tanácsnak a fellebbezés elbírálására vonatkozó hatásköréről. A tárgyaláson a Törvényszék által ezzel kapcsolatban megkérdezett EBH azt állította, hogy a fellebbviteli tanácsnak nem volt hatásköre arra, hogy a hozzá benyújtott fellebbezésről határozzon. |
| 62 | A Bizottság hozzáteszi, hogy az 1093/2010 rendelet 58–60. cikkének olvasatából következik, hogy a fellebbviteli tanács nem bírósági fórum, hanem az EBH-nak egy belső szerve, és hogy nincs hatásköre arra, hogy az EBH hatáskörrel rendelkező testülete által hozott határozatokat helybenhagyja, vagy hogy az ügyet e testülethez újbóli határozathozatal céljából visszautalja. A tárgyalás során a Bizottság hozzátette, hogy a fellebbviteli tanácsnak a hozzá benyújtott fellebbezést az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadhatatlannak kellett volna nyilvánítania. |
| 63 | A jelen ügyben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a felperes az 1093/2010 rendelet 17. cikke alapján az EBH-hoz fordult a 2006/48 irányelv bizonyos rendelkezéseinek a pénzügyi ágazat észt és finn felügyeleti hatóságai általi állítólagos megsértése miatt, amelyek ezen irányelvnek az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének i. pontjával összefüggésben értelmezett 4. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „hatáskörrel rendelkező hatóságok”. |
| 64 | E tekintetben emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az 1093/2010 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése alapján, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem alkalmazza vagy az uniós joggal vélhetően ellentétes módon alkalmazza az említett rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett aktusokat, beleértve az ugyanezen rendelet 10–15. cikkének megfelelően megállapított szabályozástechnikai standardokat és a végrehajtás-technikai standardokat, különösen ha nem gondoskodik arról, hogy a pénzügyi intézmények teljesítsék az említett aktusokban meghatározott követelményeket, az EBH az említett rendelet 17. cikkének (2), (3) és (6) bekezdésében meghatározott hatásköröknek megfelelően jár el. |
| 65 | Ezt követően meg kell jegyezni, hogy az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (1) bekezdésével összhangban bármely természetes vagy jogi személy – a hatáskörrel rendelkező hatóságokat is ideértve – fellebbezhet az EBH ugyanezen rendelet 17–19. cikkében említett, valamint bármely más, az 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott uniós aktusok szerinti, neki címzett határozata ellen vagy az olyan más személynek címzett határozat ellen, amely őt közvetlenül és személyében érinti. |
| 66 | Ebből következik, hogy ahhoz, hogy az 1093/2010 rendelet 60. cikke értelmében a fellebbviteli tanácsnál fellebbezni lehessen, az EBH határozatát vagy az említett rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott uniós aktusoknak megfelelően kell elfogadni, vagy annak az ugyanezen rendelet 17–19. cikkében említett határozatok részét kell képeznie. |
| 67 | Először is és annak ellenére, hogy a panasz alátámasztása érdekében a 2006/48 irányelv bizonyos rendelkezéseinek a megsértésére hivatkoztak, az EBH határozata nem az 1093/2010 rendelet 1. cikkének (2) bekezdésén alapul. Ugyanis az EBH a határozatában sehol sem mondta ki ezen irányelvnek a hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy az érintett hitelintézet általi megsértését vagy megsértésének hiányát. |
| 68 | Másodszor elegendő megjegyezni, hogy az EBH határozata nyilvánvalóan nem része az 1093/2010 rendelet 18. és 19. cikkében említett azon határozatoknak, amelyekkel az EBH arra kötelezheti a nemzeti felügyeleti hatóságokat, hogy egy vészhelyzet orvoslására, illetve az e hatóságok közötti, határokon átnyúló eseteket érintő nézeteltérések rendezésére hozzanak egyedi intézkedéseket, ami végeredményben nem vitatott a felek között. Egyébiránt elegendő megállapítani, hogy az említett rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében említett, az ugyanezen rendelet 10–15. cikkének megfelelően megállapított szabályozástechnikai standardok és végrehajtás-technikai standardok semmiféle megsértésére sem hivatkoztak a felperes panaszának az alátámasztására, amit a felperes egyébiránt a tárgyalás során megerősített. Ráadásul a felperes állításával ellentétben sem az általa az EBH-nak címzett, 2013. július 2-i levélből, sem az EBH válaszára adott, a közigazgatási eljárás keretében 2014. május 20-án benyújtott válaszából nem tűnik ki, hogy hivatkozott volna az 1093/2010 rendelet 10–15. cikkében említett standardok megsértésére a panasz benyújtását követően. |
| 69 | Harmadszor, és amint a fenti 46–49. pontban szerepel, elegendő megállapítani, hogy a felperes nem tartozik az 1093/2010 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten említett azon szervezetek közé, amelyek arra kérhetik az EBH-t, hogy indítson vizsgálatot az uniós jog megsértése vagy alkalmazásának elmulasztása miatt, és amelyek teljes körűen a hatáskörrel rendelkező hatóságokat, a Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot vagy a banki érdekképviseleti csoportot foglalják magukban. |
| 70 | A felperes azt sem állítja, hogy az 1093/2010 rendelet 37. cikke alapján az EBH feladataival érintett területeken az érdekeltekkel folytatandó konzultáció elősegítése céljából létrehozott banki érdekképviseleti csoporthoz tartozik. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés (2) bekezdéséből kitűnik, hogy e csoport harminc tagból áll, képviselve az Unióban működő hitel- és befektetési intézeteket, azok munkavállalóinak képviselőit, a fogyasztókat, a banki szolgáltatások használóit és a kis- és középvállalkozások képviselőit. |
| 71 | Negyedszer meg kell állapítani, hogy – az 1093/2010 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében teljes körűen felsorolt szervezetek valamelyikének a kérelmére történő vizsgálatindításnak az elutasítását kivéve – azon ajánlások vagy határozatok címzettjei, amelyeket az EBH-nak az említett rendelet 17. cikkének (2)–(6) bekezdése alapján kell elfogadnia, vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy az érintett pénzügyi intézmények. Ugyanis e rendelet 17. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy „az [EBH] […] ajánlást intézhet az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz, amelyben meghatározza az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket”. E rendelkezés (4) bekezdése szerint, „[ha] a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg az uniós jognak […], a Bizottság az [EBH-tól] kapott tájékoztatást követően vagy saját kezdeményezésére hivatalos véleményt adhat ki, amelyben előírja a hatáskörrel rendelkező hatóság számára, hogy hozza meg az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket”. Ezenkívül az 1093/2010 rendelet 17. cikkének (6) bekezdése kimondja, hogy „ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a […] hivatalos véleménynek […], az [EBH] […] a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve a tevékenység megszüntetését”. |
| 72 | Az 1093/2010 rendelet releváns rendelkezéseinek a vizsgálatából következik, hogy az EBH-nak a jelen ügyben a fellebbviteli tanács előtt vitatott határozatát a jellegére tekintettel nem lehet úgy tekinteni, hogy az e rendelkezések valamelyikén alapul. Következésképpen a fellebbviteli tanácsnak nem volt hatásköre az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (1) bekezdése alapján hozzá benyújtott fellebbezés elbírálására. |
| 73 | Mindezekre tekintettel és anélkül, hogy szükséges lenne a felperes által felhozott jogalapok megalapozottságát megvizsgálni, helyt kell adni a keresetnek annyiban, amennyiben a fellebbviteli tanács határozatának a hatáskör hiánya miatti hatályon kívül helyezésére irányul. |
A költségekről
| 74 | Az eljárási szabályzat 134. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén a Törvényszék elrendelheti, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit. Mivel a jelen ügyben a felperes és az EBH részlegesen pervesztes lett, mindegyikük maga viseli saját költségeit. |
| 75 | Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Bizottság maga viseli saját költségeit. |
| A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott: |
| Papasavvas
Forwood
Bieliunas
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. szeptember 9-i nyilvános ülésen.
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX:62014TJ0660_SUM - http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62014TJ0660_SUM&locale=hu
