A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20522/2019/4. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

őáÍéőáFővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.522/2019/4-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szabó, Kelemen és Társai Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Kelemen László András ügyvéd által képviselt felperesnek, a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Detvay Lúcia ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2019. április 29. napján meghozott, 26.P.23.530/2017/61. számú ítélete ellen, a felperes részéről 62. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.400.000 (egymillió-négyszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes külföldön bejegyzett gazdasági társaság. A felperes tulajdonosa a 'B' Szerencsejáték Szervező és Üzemeltető Kft-nek, a 'C' Nyerőautomata Üzemeltető Kft-nek, és 2012. október 16-ig tulajdonosa volt a 'D' Nyerőautomata Üzemeltető Kft-nek és a 'F' Kereskedelmi Kft-nek. E társaságok közül a 'D' Nyerőautomata Üzemeltető Kft. tulajdonában állt a 'G' Kft., a 'F' Kereskedelmi Kft. tulajdonában pedig a New 'D' Kft. A társaságok Magyarországon szerencsejáték szervezési tevékenységet folytattak, játéktermekben pénznyerő játékautomatákat üzemeltettek, illetve ezen tevékenységgel kapcsolatos egyéb feladatokat láttak el. Az Országgyűlés a 2012. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: Módtv.) 5. §-ával módosította a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. tv. (Szjtv.) 26. § (3) bekezdését. Az Szjtv. 2012. október 10-től hatályos 26. § (3) bekezdése szerint pénznyerő automata kizárólag játékkaszinóban üzemeltethető. A Módtv. 8. §-a a Szjtv-t 40/A. §-sal egészítette ki, amelynek (1) bekezdése kimondta, hogy a Módtv. hatályba lépését megelőzően kiállított játékterem-engedélyek, valamint a nyerőautomata üzemeltetésére jogosító engedélyek a Módtv. hatálybalépését követő napon hatályukat vesztik.

A felperes a keresetében 4.204.052.000 forintnak, ezen összeg után 2012. október 11-től a kifizetésig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamatnak és a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a pénznyerő automaták játékkaszinón kívüli üzemeltetésének megtiltása következtében elvesztették az értéküket a keresetlevélben megjelölt, pénznyerő automaták üzemeltetését vagy az ilyen automaták üzemeltetésének elősegítését folytató társaságokban lévő üzletrészei, valamint a társaságokba eszközölt befektetései, amelyből kára keletkezett. Kárát a vagyonában bekövetkezett értékvesztésben (damnum emergens) jelölte meg. Kifejtette, hogy a tilalmat bevezető jogszabály hatályba lépése megsértette az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 49. cikkében védett, a letelepedés szabadságához fűződő, az 56. cikkében meghatározott szolgáltatás szabadságához és a 63. cikkében védett, a tőke szabad mozgásához fűződő, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 17. cikkében biztosított, a tulajdonjog védelméhez fűződő jogát. Álláspontja szerint a jogsérelem kellően súlyos volt, a tiltó jogszabály szükségtelenül, igazolható ok nélkül szigorította a pénznyerő automaták üzemeltetésének szabályait, illetve korlátozta az ilyen automaták üzemeltetésének lehetőségét, nem adott megfelelő időt a felkészülésre, és nem állapított meg kártalanítást az érintett számára. Előadta, hogy kárának bekövetkezése okozati összefüggésben áll a tilalmat bevezető jogszabály hatályba lépésével. Az volt az álláspontja, hogy az alperes az Európai Unió Bíróságának (EUB) irányadó gyakorlata, elsősorban a C-6/90. és C-9/90. számú a Frankovich-Bonifaci, a C-46/93. Brasserie és a C-48/93. Factortime Ltd. ügyekben hozott ítéletek, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 339. § (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni a kárát. Hivatkozott az Európai Bizottság közleményére, is, amely álláspontja szerint kizárja, hogy a felperes kárát látszatkárnak lehessen tekinteni. Indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az általa megfogalmazott kérdések megválaszolása céljából. Álláspontja szerint kártérítési igénye a magyar jog alapján is megalapozott, mert a tiltás az Alaptörvény E) cikkének (2) és (3) bekezdésébe ütközik és a 26/2013.(X.4.) AB határozat alapján a kártalanítás a jogállamiságból fakadó alapvető elvárás, annak elmaradása diszfunkciónális jogalkotást jelent.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Védekezésében hivatkozott arra, hogy a pénznyerő automaták játékkaszinón kívüli üzemeltetését megtiltó jogszabály sem az uniós jog, sem a magyar jog alapján nem minősül jogellenesnek. Álláspontja szerint az uniós jog nem ruházta fel a felperest olyan alanyi joggal, amelyet a módosító törvény - diszkrimináció hiányában - korlátozott volna. Az uniós jog megsértésének hiánya mellett hivatkozott arra is, hogy hiányzik a közvetlen okozati összefüggés is a tiltás és a felperes által megjelölt kár között. A 26/2013. (X.4.) AB határozat megállapította, hogy a tiltás legitim célokat szolgált, arányos volt és a szükséges mértéket nem lépte túl, mulasztásos alkotmánysértést pedig nem állapított meg. Érvelése szerint a felperes által megjelölt kár nem a felperes, hanem a felperes közvetlen vagy közvetett tulajdonában álló társaságok vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés, ezért annak érvényesítésére a felperes nem jogosult. Ezzel kapcsolatban utalt a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2005. (VI. 17.) számú ajánlására (a továbbiakban: ajánlás), amely szerint a gazdasági társaságok üzletrészének értékvesztését a társaság vagyonában beállt kárként kell értékelni, ezért e kárt a társaság tagjai nem érvényesíthetik, ez a kár a tagok szempontjából látszólagos. Kiemelte, hogy a Módtv. hatályba lépésekor a felperesnek nem volt üzletrésze a 'G' Kft-ben és a 'D' Kft-ben, ezért e társaságok üzletrészeinek értékvesztéséből a felperesnek nem származhatott kára.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2.800.000 forint perköltséget, és felhívta a bíróság gazdasági hivatalát, hogy az El. 01901/2018. számon letétként kezelt 300.000 forintot utalja vissza a felperesnek. Ítéletének indokolásában hangsúlyozta, hogy a kártérítési felelősség megállapításának elengedhetetlen feltétele a kár bekövetkezése. Egyetértett az ajánlásban kifejtett azon jogi állásponttal, hogy a társasági vagyonban bekövetkezett csökkenés és az üzletrész értékének csökkenése ugyanaz a vagyoni hátrány, ezért az üzletrész értékének csökkenése nem a tag kára, ennek a kárnak az érvényesítésére a társaság tagja nem jogosult. Okfejtése szerint az üzletrész értéke nem független a társasági vagyon értékétől. Rámutatott, hogy ha a társaságot ért kár megtérül, akkor az üzletrész értékcsökkenése is helyreáll, ha a tag saját jogán érvényesíthetné üzletrészének értékcsökkenését, akkor fennállna annak a lehetősége, hogy a károkozó ugyanazt a kárt kétszeresen legyen köteles megtéríteni. Mindezekre tekintettel a felperest ért kár hiánya miatt döntött a kereset elutasításáról. Utalt arra is, hogy a felperesnek a 'G' Kft-ben és a 'D' Kft-ben nem volt üzletrésze, amely önmagában kizárta a kárigény eredményes érvényesítését. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését azért találta szükségtelennek, mert azt, hogy a felperesnek keletkezett-e kára, azt nem a közösségi jog alapján, hanem a magyar jog szabályai szerint kellett megítélni.