A Fővárosi Törvényszék G.40451/2006/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 215. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 36. §, 76. §, 79. §, 205. §, 216. §, 296. §, 298. §, 301. §, 310. §, 318. §, 339. §, 340. §, 355. §, 360. §, 392. §, 394. §, 486. §, 2002. évi XXXVI. törvény 6. §] Bíró: Bleier Judit

FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

2.G. 41.451/2006/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság a Kelemen Péter Ügyvédi Iroda (dr. Kelemen Péter; cím) által képviselt Magyar Állam (képviseletében eljáró felperes neve; cím felperesnek alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperes részére 55.532.990,-(ötvenötmillió-ötszázharminckettőezer-kilencszázkilencven)Ft-ot és ennek 2001. február 19. napjától 2004. december 31. napjáig évi 11%, 2005. január 1. napjától a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő, de legfeljebb 11%-os mértékű késedelmi kamatát. A bíróság a felperes keresetének a fentieket meghaladó részét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperes részére 1.280.000,-(egymillió-kettőszáznyolcvanezer)Ft perköltséget.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 277.500,-(kettőszázhetvenhétezer-ötszáz)Ft eljárási illetéket, míg 472.500,-(négyszázhetvenkettőezer-ötszáz)Ft eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de a Fővárosi Bírósághoz három példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A felek közösen a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik. Ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, a késedelmi kamat mértékére, a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegzett költség megfizetésére vonatkozik, a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

I N D O K O L Á S

A felperes tulajdonában álló, ... út és a ... út sarka fölött lévő, Budapest XI. kerület ... szám alatti műemléki védettség alatt álló épület 1903-ban épült. Az épületben eredetileg tizenkilenc műteremlakás és egy házmesterlakás volt, amelyben a második világháború után a földszinten hat, az első és a második emeleten hét-hét műteremlakást alakítottak ki. Az épület észak-nyugati része nincs alápincézve. A pince vizesedését olyan módon kísérelték megakadályozni, hogy az épület körül, közvetlenül a homlokzati falak mellett kavicstestes szivárgót készítettek. Ennek ellenére a vizesedés és időnként a vízbetörés nem szűnt meg, ezért a vizes közművezeték rossz állaga miatt a felperes megrendelte az alperestől az alapvezeték cseréjét.

A felek között 1999. december 22. napján jött létre szerződés, amelyben a felperes díj fizetésére, míg az alperes a fentiek szerinti gépészeti munkák elvégzésére vállalt kötelezettséget, azonban az alapvezeték cseréje a szivárgást és a vízbetörést önmagában nem szüntette meg. A felperes arra a következtetésre jutott, hogy rétegben csapadékvíz került az épület alá, ezért a felperes nevében eljáró műszaki ellenőr, J.D. 2000. február 16. napján az építési naplóba tett bejegyzéssel felhívta az alperest az épület érintett része körül a dréncső hálózat feltárására, mert egy új drén lefektetéséhez - figyelemmel arra, hogy azt a vízzáró réteg fölé kell elhelyezni - szükségessé vált az alapozási sík és a talaj rétegződésének feltárása.

Az alperes a feltárást az épület fala mellett a ... út felőli oldalon 2000. február 12. napján megkezdte, február 22-éig feltárta a régi dréncső hálózat nyomvonalát mintegy egy méter szélességű és két méter mélységű árok formájában. Közben a felperes részéről a KVI vagyongazdálkodási főosztályvezetője 2000. február 17. napján helyszíni szemlét tartott és az elvégzendő munkát veszélyelhárításnak minősítette. Ekkorra az alperes már kiásta a sarok utáni másik oldalt is. A kelenhegyi oldalon a kiásott rész egy méter mély volt, a másik oldalon pedig mélyebb. Az árok az épület fala mellett körülbelül 10-20 cm-el helyezkedett el és a szemle időpontjában sem volt betemetve. A szemle során a felperes részéről senki sem ellenőrizte, hogy az épület teste hogyan viszonyul az árok mélységéhez. Az alperes előzetes költségbecslése szerint a munkák díja meghaladta volna a 2.000.000,-Ft-ot, ezért a keret jóváhagyása céljából a felperesnél további egyeztetés vált szükségessé. A felek megállapodtak, hogy az alperes a fenntartási bizottság döntéséig a munkát felfüggeszti. Ezt követően az alperes a munkát február 22-én időlegesen abbahagyta, míg J.D. táppénzes állományba ment és csak március 20-án tért vissza dolgozni. A feltárt nyomvonal ezen időszak alatt is kitakart állapotban maradt. Az alperes a feltárást március 10-én folytatta. Az érintett időszakban folyamatos esőzések voltak, az agyagos sár állandóan visszafolyt az árok szélétől és az árokból a vizet szivattyúzni kellett.

Az alperes a munkát március 27. napjáig folytatta, azonban a nyomvonal jellegű létesítmény feltárását nem szakaszosan végezte el. Nem jól választotta ki a munkavégzés technológiáját és nem gondoskodott az alapok ideiglenes és méretezett megtámasztásáról. Mielőtt elhagyta a munkaterületet nem hívta fel a megrendelő figyelmét a nyitva hagyott munkaárok talajtörést okozó mivoltára és nem tette szakaszossá a folyamatos munkaárkot, ugyanakkor az alaptest síkja alá vitte a munkaárok fenékszintjét, ezzel a csapadékvíz akadálytalanul a felszín alá jutott. A felperes részéről eljáró műszaki ellenőr ezzel szemben nem ismerte fel a munkaárok kiásásának kárt okozó következményeit és nem adott utasítást annak betemetésére. A felperes fenntartó bizottsága március 28-án újabb helyszíni szemlét tartott.

Az esős idő következtében a nyitva hagyott árok átázott és az épület teherbírása ebből eredően jelentősen csökkent. Az alperes által végzett munkálatok során az alápincézetlen saroknál kiemelt munkaárok mélységéből eredően az alapok alatt talajtörés jött létre és a teherbíró altalaj kimozdult. Annak következtében, hogy az alperes a munkagödröt kiásta és nem temette be, 2000. március 28-án délután a falakon és a födémeken repedések keletkeztek, az ablakok deformálódtak, majd a keretekből az üvegtáblák kipattantak. Másnapra az észak-nyugati sarokpillér 40 cm-es függőleges mozgás után lezökkent, áttörve a külső teherhordó főfalazatokat. Az épület életveszélyessé vált, a lakókat ki kellett költöztetni és az épület dőlésének lehetősége a közterületet is veszélyeztette. A káresemény folytán a tartószerkezet az épület észak-nyugati sarkán elhelyezkedő 7,35X9,40 alaprajzi méretű helyiségében ment tönkre a földszint, az első emelet és a második emeleti szinteken. A tetőszerkezet követte az épület függőleges tartószerkezeteinek elmozdulását.

A felperes a mozgó épület melletti szivárgó árkot még aznap betonnal feltöltette, majd a megrongálódott szerkezeteket stabilizálták, elbontották az összalapterület körülbelül 7-8 %-át kitevő épület sarokrészét.