A Kúria Kfv.37107/2015/9. számú precedensképes határozata határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2009. évi XXXVII. törvény (Erdőtörvény) 17. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XIII. cikk, XX. cikk (1) bek., (2) bek., XXIV. cikk (1) bek., (2) bek., XXVIII. cikk (1) bek., (7) bek.] Bírók: Buzinkay Zoltán, Cseicsner Éva, Lénártné dr. Márton Gizella

A határozat elvi tartalma:

Alperes a felperest és a felperesi beavatkozót és a tulajdonost 2013. évre ismételten az erdő szakszerű felújítására kötelezte. A bíróság az alperesi állásponttal egyetértett és a keresetet elutasította. A Kúria a bíróság ítéletét hatályában fenntartja.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.107/2015/9.szám

A Kúria a dr. H L ügyvéd által képviselt felperesnek a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal alperes ellen erdőfelújításra kötelező határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, mely perbe a felperes pernyertessége érdekében a személyesen eljárt I.r., a dr. B N ügyvéd által képviselt, II.r. beavatkozók beavatkoztak, a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. október 20. napján kelt 14.K.27.501/2013/28. számú jogerős ítélete ellen a II.r. felperesi beavatkozó 30. sorszámon és a felperes által 33. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.501/2013/28. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest és a II.r. felperesi beavatkozót, hogy fejenként fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A S hrsz.ú osztatlan közös tulajdonban álló erdő művelési ágú ingatlanok felperes, felperesi beavatkozók és további egy tulajdonostárs közös tulajdonában állnak. Ezen erdőrészletekre az Állami Erdészeti Szolgálat Miskolci Igazgatósága 1998. május 29-én kelt 987-4/98. számú határozatával az erdőterület véghasználatára (tarvágás) adott engedélyt. A véghasználat az engedélynek megfelelően megtörtént. Az elsőfokú erdészeti hatóság 14.3/659/2010. számú határozatával a perbeli ingatlanok tulajdonosait kötelezte az erdő szakszerű felújítására a 1A, 1B, 1C, 1D és 1E erdőtervi jelű erdőrészletekben 2011. május 31-ei határidővel. A másodfokú hatóság a határozatot helybenhagyta.

Az elsőfokú hatóság 14.3/4909/2011. számú határozatával 2012. május 31-ei határidővel az ingatlan tulajdonosait az erdő szakszerű felújítására kötelezte. A helybenhagyó másodfokú határozat elleni keresetet elutasító ítélet elleni felülvizsgálati kérelmet a Kúria Kfv.III.37.543/2013/5. számú ítéletével elutasította. Az elsőfokú közigazgatási szerv 4-G/6462-1/2012. számú határozatával, mely határozat 2012. november 20. napján kelt, kötelezte a felperest, valamint I.r. és II.r. felperesi beavatkozót, továbbá M T, mint a 1A., 1B., 1C., 1D. és 1E erdőtervi jelű erdőrészletek tulajdonosait, hogy a fenti erdőrészletekben gondoskodjanak az erdő szakszerű felújításáról. A sikeres erdősítés teljesítésének határidejét 2013. május 31. napjában állapította meg. A határozat indokolásában rögzítésre került, hogy a fenti területeken a faállományt letermelték, így az adott területen az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 51.§ (7) bekezdése szerinti erdőfelújítási kötelezettség keletkezett, melynek elvégzésére az Evt. 17.§ (8) a) és b) pontja, valamint (9) bekezdés alapján erdőgazdálkodó hiányában az erdő tulajdonosa köteles.

A felperes a határozat ellen fellebbezést terjesztett elő.

Az alperes a 2013. április 15. napján kelt 04.4/261-2/2013. számú határozatával a felperes fellebbezését elutasította és az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát helybenhagyta. A határozat indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes nem tud felmutatni olyan hatósági határozatot, amely a keletkezett erdőfelújítási kötelezettség helyett a végzett erdőtelepítést csereerdősítésként fogadná el, így az erdőfelújítási kötelezettség a 1A, 1B, 1C, 1D és 1E erdőrészleteken továbbra is fennáll.

Az alperesi határozat ellen a felperes keresetet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság az alperesi határozatot helyezze hatályon kívül az elsőfokú határozatra is kiterjedően és az elsőfokú közigazgatási szervet utasítja új eljárásra. Hivatkozott arra, hogy úgy az alperes, mint az elsőfokú közigazgatási szerv megsértette az Evt. 107.§ (2) bekezdésében foglaltakat, mivel nem teljesült az Evt. 17.§ (8) bekezdésében foglalt feltétel. Állította, hogy tényállás tisztázási kötelezettségüknek sem tettek eleget a hatóságok, megsértve ezzel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50.§ (1), (2) és (6) bekezdését, illetve a 72.§ e) pontját. Kifogásolta továbbá, hogy a hatóságok nem vonták az eljárásba az üzemi erdőtervet, kizárólag a terepbejárásra hivatkoztak. Álláspontja szerint a perbeli jogvitában az összes meghatározó határozat együttes figyelembe vételével lehet döntést hozni, mely alapján egyértelműen megállapítható, hogy a korábbi határozatok ellentmondásban vannak a perbeli határozatokkal. Továbbá kiemelte, hogy 2000. év után már nem volt üzemterv, és annak az érvényessége 2012. évben lejárt, így nincs olyan érvényes üzemterv, ami a perbeli vagy a korábbi, ismételt újraerdősítésre kötelező határozat jogalapját megteremtené. Üzemterv híján a hatóság nem hozhatta volna meg a kifogásolt határozatokat. Továbbá hangsúlyozta, hogy a hatóságnak arra van jogszabályi felhatalmazása, hogy az erdőfelújítást kikényszerítse, de nem arra, hogy azt az erdő tulajdonosától kényszerítse ki. Mivel, ha az erdő tulajdonosa saját magát erdőgazdálkodóként nem veteti nyilvántartásba, illetőleg a hatóság nem bíz meg valakit az erdőgazdálkodói feladattal, abban az esetben a hatóságnak egyetlen törvényes eszköze marad a kényszer-erdőgazdálkodó kijelölése. A perben tartott második tárgyaláson a felperes állította, hogy az erdészeti hatóság által elrendelt erdőfelújítás szakmailag végrehajthatatlan, ennek igazolására becsatolt egy természetvédelmi ökológusi és egy ökológus igazságügyi szakértői állásfoglalást.

Az I.r. és II.r. felperesi beavatkozók csatlakoztak felpereshez, kérték az alperesi határozat hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően.

Az alperes ellenkérelmében a határozatában foglalt indokok fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte.

A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 14.K.27.501/2013/28. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy helytállóan került-e sor a felperes vonatkozásában az erdőfelújítási kötelezettség megállapítására. Utalt a bíróság a Kúria Kfv.III.37.543/2013/5. számú ítéletére, mely hatályában fenntartotta a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.815/2013/23. sorszámú ítéletét, melyben a bíróság elbírálta a felperes és tulajdonostársainak a 1A, 1B, 1C, 1D és 1E erdőtervi jelű erdőkészletekre vonatkozó korábbi 2012. május 31-ei határidőig előírt erdőfelújítási kötelezettségét elrendelő határozatok jogszerűségét. Egyértelműen állást foglalt a bíróság az előzményi eljárásban, hogy a per tárgyát képező kötelezést kimondó határozatokat megelőző 1992-2009. évekre eső korábbi határozatok jogszerűsége nem vizsgálható felül. Ezen ítéleti megállapítást elfogadva úgy találta a bíróság, hogy jelen eljárásnak sem lehet tárgya a korábbi határozatok jogszerűsége. Kiemelte, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgyát kizárólag a felperest és a felperesi beavatkozókat, valamint M T 2013. évre ismételten az erdő szakszerű felújítására kötelező határozat képezi.