A Fővárosi Ítélőtábla Bf.1/2014/25. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 6. §, 48. §, 258. §, 339. §, 348. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2010. évi L. törvény (Övjt.) 1. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 38. §, 69. §, 80. §, 85. §, 87. §, 92. §, 178. §, 461. §] Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Révész Tamásné

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.1/2014/25. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év május hó 5. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt I.r.vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. október hó 9. napján kelt 16.B.1685/2011/54. számú ítéletét az I.r.vádlott, a II.r.vádlott , és a III.r.vádlottal szemben megváltoztatja.

A vádlottak terhére rótt bűncselekményt az I.r.vádlott tekintetében kábítószer birtoklása bűntettének (Btk.178.§ (1) bekezdés III. fordulat, (2) bekezdés b) pont),

A II.r.vádlott és a III.r.vádlottak vonatkozásában társtettesként elkövetett kábítószer birtoklása bűntettének (Btk. 178.§ (1) bekezdés IV. fordulat, (2) bekezdés b) pont) minősíti.

Az I.r.vádlott szabadságvesztés büntetését 5 (öt) évre súlyosítja.

A II.r.vádlott és III.r.vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát 2-2 (kettő-kettő) évre enyhíti, egyben a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi.

A II.r.vádlott és a III.r.vádlottakkal szemben a szabadságvesztés büntetést 5-5 (öt-öt) év próbaidőre felfüggeszti.

A szabadságvesztés büntetés próbaidejére elrendeli a II.r.vádlott és a III.r.vádlottak pártfogó felügyeletét.

A vádlottak - II. és III.r.vádlottak a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén - legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra.

Az I.r.vádlott tekintetében a beszámítással kapcsolatos rendelkezést akként helyesbíti, hogy az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt rendeli beszámítani a kiszabott szabadságvesztésbe, a házi őrizetben töltött időt oly módon, hogy 5 (öt) nap házi őrizetben töltött idő egy nap szabadságvesztésnek felel meg.

Az I.r.vádlott által házi őrizetben töltött idő utolsó napjaként 2013. október hó 9. napját megjelöli.

Az elsőfokú eljárásban felmerült további 308.128.- (háromszáznyolcezer-egyszázhuszonnyolc) forint bűnügyi költséget az állami viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom vádlott tekintetében helybenhagyja.

Az I.r.vádlott tartózkodási kártyájának száma: ...

A III.r.vádlott személyi igazolvány száma megváltozott: ....

A másodfokú eljárásban felmerült 81.280.- (nyolcvanegyezer-kettőszáznyolcvan) forintot az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2013. október hó 9. napján kelt 16.B. 1685/2011/54. számú ítéletével az I.r.vádlott, a II.r.vádlott és a III.r.vádlottakat bűnösnek mondta ki visszaélés kábítószerrel bűntettében, a II. és a III.r. vádlottakat mint társtetteseket (1978. évi IV. tv. 282/A.§ (1) bekezdés (3) bekezdés). az I.r.vádlottat 4 év fegyházbüntetésre, a II.r.vádlott és a III.r.vádlottakat 3-3 év börtönbüntetésre és 3-3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az I.r.vádlott esetében az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt beszámítani rendelte a kiszabott szabadságvesztésbe, rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakkal szemben kábítószer birtoklás vétsége (Btk. 178.§ (6) bekezdés) miatt indított eljárást megszüntette.

Az ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére súlyosításért, az I.r.vádlott és védője felmentésért és enyhítésért, a II.r.vádlott védője felmentésért, téves minősítés miatt és enyhítésért, a III.r.vádlott és védője felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A megszüntetéssel kapcsolatos rendelkezések azokat támadó fellebbezés hiányában részjogerőre emelkedtek.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 311/2012/10. számú átiratával az ügyészi súlyosítást célzó fellebbezést módosítva, az I.r.vádlott tekintetében mellékbüntetés kiszabásáért is fenntartotta, a védelmi perorvoslatokat nem tartotta alaposnak.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tartotta meg maradéktalanul a perrendi szabályokat, mert a Be. 2.§ (4) bekezdésének a megsértésével, a vádon túlterjeszkedve állapította meg a tényállást. E relatív eljárási szabálysértést a másodfokú eljárásban a vád kereteinek figyelembevételével módosíthatónak tartotta. Az ügyészség az I/1. vádpontban azt tette az eljárás tárgyává, hogy az I.r.vádlott 2011. januárjában - nagyobb tételben - amfetamint tartalmazó kábítószert szerzett meg továbbértékesítés céljából, amelynek tárolására az II.r.vádlott és a III.r.vádlottakat kérte meg az általuk lakott lakásban. 2011. január és március hónapban legalább 2 alkalommal pontosan meg nem határozható mennyiségű kábítószert helyezett el a II. és III.r. vádlottak lakásában, melyet ezt követően több részletben ismeretlen körülmények között elvitt a lakásból és értékesített. 2011. március hó 25. napját megelőzően ismeretlen forrásból és körülmények között továbbértékesítés céljából a jelentős mennyiség alsó határát meghaladó amfetamin-bázist tartalmazó 466,788 gramm port szerzett meg, amelyet vádlott-társai lakásán elhelyezett. Az értékesítésre már nem került sor, mert a hatóság - bejelentés alapján - 2011. március hó 25. napján azt a terjesztéshez szükséges tárgyakkal együtt lefoglalta. A vád minimálisan 3 elhelyezést tartalmazott, amelyből az utolsó alkalommal már nem sikerült értékesíteni a kábítószert.

Ezzel szemben az ítélet 2010. novemberétől, azaz a vád kezdeti időpontját megelőző időszakra is ténymegállapítást tartalmaz, mely a vád kereteinek túllépését jelenti. Legkorábban a 2011. januári időpont állapítható meg első elhelyezésként, 2011. január és március között minimálisan 3 alkalommal történt elhelyezés, melyből az utolsó adag értékesítését a hatóság fellépése akadályozta meg. Egyebekben az ügyészi álláspont szerint az ítéleti tényállás megalapozott, a másodfokú eljárásban irányadó. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelességét teljesítette. A tényállást támadó fellebbezések a felülmérlegelés tilalma folytán eredményre nem vezethetnek. A vádlottak bűnösségére levont következtetést okszerűnek találta, az I.r.vádlott és a II.r.vádlottak fogyasztói típusú magatartása vonatkozásában a megszüntető rendelkezést helyesnek találta azzal, hogy az a Be. 6.§ (3) bekezdés c.) pontján alapul.

Tévedett ugyanakkor az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság az anyagi jogszabály időbeli hatályának vizsgálatánál, mert valamennyi vádlott vonatkozásában az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény alkalmazása kedvezőbb a Btk. 38.§ (2) bekezdésében foglalt feltételes szabadságra bocsáthatóság kedvezőbb alakulása miatt. Álláspontja szerint a büntetéskiszabás során az enyhítő szakasz alkalmazásával történő leszállás nem indokolt, a szabadságvesztések tartamának emelésén túl az ahhoz igazodó mértékű közügyektől eltiltás alkalmazása is szükséges, melynek az I.r.vádlott vonatkozásában sincs akadálya.(BH 1996/568. sz. jogeset) Az ítélet egyéb rendelkezései kiegészítendők a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjával. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét akként változtassa meg, hogy a vádlottak büntetését súlyosítsa, és állapítsa meg feltételes szabadságra bocsáthatóságuk legkorábbi időpontját. Egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.