A Budapest Környéki Törvényszék Mf.21294/2015/7. számú határozata helyettesítési díj megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. § (1) bek., 253. § (2) bek., 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 52. §, 53. §, 56. §, 106. § (1) bek., (2) bek.] Bírók: Konkoly Marianna, Németh Renáta, Sarudi Márta

A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a személyesen eljárt felperesnek I. rendű és II. rendű alperes ellen munkaviszony megállapítása, helyettesítési díj és egyéb igények iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.601/2013. szám alatt megindított perében a Budapesten, 2015. július 7. napján meghozott 25. sorszámú ítélettel szemben a felperes részéről 27. sorszám alatt, az I. rendű alperes részéről 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatja és a felperes I. rendű alperessel szembeni teljes keresetét elutasítja, az I. rendű alperes perköltség és illetékfizetési kötelezettségét mellőzi, egyebekben nem érinti.

Kötelezi felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget, a II. rendű alperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint másodfokú perköltséget.

A 32.700 (Harminckétezer-hétszáz) forint elsőfokú- és 307.900 (Háromszázhétezer-kilencszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. rendű alperest a felperes részére 403.714 forint munkabér-különbözet és 20.417 forint perköltség megfizetésére. Az I. rendű alperes 2/2013-2. számú, 2013. április 22-én kelt határozatát hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. A felperes II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította, kötelezte, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 40.000 forint perköltséget. Kötelezte az I. rendű alperest 32.700 forint eljárási illeték megfizetésére, megállapította, hogy a 163.400 forint illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1991. október 1-jétől állt alkalmazásban az I. rendű alperesnél, munkaköre forgalmi szolgálattevő volt. A felperes megszerezte a személypénztár kezelői és a forgalmi önállósító vizsgákat. A felperes a munkaviszonya kezdetétől folyamatosan ellátta a belföldi személypénztár kezelői munkakörbe tartozó feladatokat is, mivel olyan kisebb forgalmú állomásokon teljesített szolgálatot, ahol az I. rendű alperes belföldi személypénztáros munkakörben munkavállalókat nem foglalkoztatott, ezeken a szolgálati helyeken a feladatokat a kialakult gyakorlatnak megfelelően a forgalmi szolgálattevők látták el. A 2012. június 14-én kelt munkaszerződés módosítás szerint a felperes állomás létszámában forgalmi szolgálattevő munkakört látott el, a munkaköri leírása tartalmazta, hogy felelősségvállalási nyilatkozat alapján kezeli a személypénztárt és végzi az azzal kapcsolatos teendőket. Belföldi személypénztáros munkakörű munkavállaló állomáson nem került alkalmazásra.

Az I. rendű alperes szervezete átalakításra került, 2007. július 1-jétől a személyszállítási üzletág feladatkörét és tevékenységét egyik leányvállalata, a II. rendű alperes vette át, amelynek 100%-os tulajdonosa az I. rendű alperes lett. A személyszállítási üzletág kiválásával a korábban az I. rendű alperes állományában belföldi személypénztáros munkakörben foglalkoztatott munkavállalók és munkakörök a II. rendű alpereshez kerültek át. Az I. és a II. rendű alperes 2012. február 8. napján megkötötte a Hálózat Hozzáférési Szerződést. Az I. rendű alperes 2010. december 12-étől hatályos belső szabályzata rendelkezett az értékesítési tevékenység szolgáltatás szabályairól, annak keretében a pályavasút személyzete által végzett menetjegy értékesítésről. A szerződéses megállapodások következtében azokon az állomásokon, illetve szolgálati helyeken, ahol az alacsony forgalomra tekintettel, vagy más gazdasági okból a II. rendű alperes személypénztáros munkakörű munkavállalót nem alkalmazott, az I. rendű alperes a saját forgalmi szolgálattevő munkakörű munkavállalói útján látta el a belföldi személypénztáros munkakörbe tartozó feladatokat. Az I. rendű alperestől származó megbízás alapján a felperes a munkaviszonya fennállása alatt folyamatosan végzett személypénztáros feladatokat, munkáját a II. rendű alperes írásbeli rendelkezései szerint látta el, a személypénztár kezeléssel összefüggésben a II. rendű alperes alkalmazásában álló pénztárellenőr és pénztárvizsgáló munkakörben foglalkoztatott személyek voltak jogosultak a felperesnek eseti utasításokat adni és a munkáját ellenőrizni. A munkavégzéshez szükséges eszközöket a II. rendű alperes biztosította. A munkaviszony fennállása alatt a felperes felett mindvégig az I. rendű alperes gyakorolta a munkáltatói jogkört, a felperes munkaideje alatt folyamatosan és egymástól időben el nem különíthető módon látta el a forgalmi szolgálattevői és a belföldi személypénztárosi munkakörbe tartozó feladatokat, ez utóbbi feladatai ellentételezéseként az eladott menetjegyek árából befolyt bevétel 2%-a illette meg.

Az I. rendű alperes a 2012. november 9-én kelt intézkedésével kötelezte felperest nem iskolai rendszerű képzés elvégzésére, belföldi személypénztáros tanfolyamon való részvételre. Az oktatás helyszíne Budapesten volt, az I. rendű alperes a munkavállalók részére szállást biztosított, amelynek igénybevételéről előzetesen szóban nyilatkoztatta őket. A felperes a képzés idejére szállást igényelt, amelyet az I. rendű alperes megrendelt, annak költségét a képzés díjával egyidejűleg megfizette.

Az I. rendű alperes a 2013. április 22. napján kelt, 2/2013-2. számú határozatával az Mt. 56.§-a és a kollektív szerződés 67.§-a alapján megállapította, hogy a felperes 2013 március hónapban állomáson a határozat indokolásában foglalt utasításellenes pénztárkezelésben megnyilvánuló szolgálati vétséget követett el, amely miatt vele szemben egy hónapi időtartamra 5.000 forint összegű munkabért érintő vagyoni hátrányt alkalmazott. A határozat indokolása szerint a felperes 2013 március hónapban megszegte a P.5. számú személypénztári és leszámolási utasítás rendelkezéseit. A hóvégi zárlat anyagát úgy adta le, hogy egyetlen számadást sem fektetett fel és egyáltalán nem vezette azokat egész hónapban. Számadási zárlatot sem készített, az április havi számadások nem voltak előre felfektetve, a készpénz beszolgáltatásán kívül a felperes más kötelezettségének nem tett eleget. Március hónapban a pénztárellenőr két alkalommal is kifogásolta írásban a hiányosságokat. A határozat indokolása rögzítette, hogy meghallgatásakor a felperes az irányadó utasítás megszegését elismerte, védekezésül arra hivatkozott, hogy a belföldi személypénztárosi tevékenység nem a forgalmi szolgálattevő dolga, az másik munkakör. A felperes védekezését a munkáltató nem fogadta el, mert a pénztárkezelési tevékenység ellátásához szükséges ismeretekkel a felperes rendelkezik.