BH 2005.11.385 I. Lényeges - az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogainak korlátozásával járó - eljárási szabálysértés a vádlott gyermek- és fiatalkorú hozzátartozóinak a törvényes képviselői hozzájárulás hiányában történő kihallgatása [Be. 86. § (2) bek., Be. 373. § (1) bek. II. pont, Be. 375. § (1) bek.].

II. Az így megszerzett bizonyítási eszközből származó tények bizonyítékként nem értékelhetőek [Be. 78. § (4) bek.].

III. A szakvélemény ellentmondásainak a feloldása nélkül az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan [Be. 109. §, Be. 111. § (1) bek., Be. 351. § (2) bek. a) pont, Be. 376. § (1) bek.].

A megyei bíróság B. Gy. vádlottat folytatólagosan, nevelése alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt 9 évi és 6 hónapi fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megszüntette továbbá az 1997. április 26-án született gyk. B. K. gyermeke vonatkozásában a szülői felügyeleti jogát.

A megállapított tényállás lényege az alábbiakban foglalható össze:

B. Gy. vádlott az élettársával, Sz. K.-val és hét közös gyermekükkel lakott egy kistelepülés három szobás családi házában, a lakásuknak csak az egyik helyiségét használták, mindannyian egy légtérben aludtak. A vádlott az élettársával és három leánygyermekével egy ágyon, míg a négy fiúgyermek egy másik heverőn.

Az egyik gyermek, az alig tíz hónapos B. V. M. 2002. augusztusában egy hétre kórházba került, ide az édesanyja is elkísérte. Ezen időszaktól kezdődően - pontosan meg nem állapítható gyakorisággal - a vádlott az 1997. április 26-án született gyk. B. K. sértettel több alkalommal is fajtalankodott: merev hímvesszőjét a sértett lábai közé, vagy annak szájába helyezte, ahol mindannyiszor kielégült. Cselekményeire csak 2003. augusztus végén derült fény, amikor őt az élettársa tetten érte. Ezt követően Sz. K. a gyermekekkel elköltözött otthonról és a történtekről is beszámolt az önkormányzat alkalmazásában álló családgondozónak, majd a rendőrségen feljelentést tett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, hosszabb tartamú főbüntetés kiszabása és a szülői felügyeleti jog valamennyi gyermek vonatkozásában történő megszüntetése végett, míg a vádlott és védője felmentésért, továbbá a védő enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A P.-i Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn és az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére tett indítványt.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjában fel nem sorolt olyan - az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogainak korlátozásával járó - eljárási szabályt sértett, amely lényeges hatással volt a bűnösség megállapítására. Ezen túlmenően az ítélete a Be. 351. § (2) bekezdés a) pontjában írtak folytán megalapozatlan is: a tényállás nincs felderítve.

Ezért a másodfokú bíróság a Be. 375. § (1) bekezdése, illetve Be. 376. § (1) bekezdése szerint lényeges hatással járó eljárási szabálysértés, valamint a fellebbezési eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanság okából az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A vádlott büntetőjogi felelősségét az elsőfokú bíróság döntően a vele egy háztartásban élő hozzátartozói - így Sz. K. élettársa, továbbá az 1997. április 26-án született gyk. B. K. sértett, az 1989. augusztus 14-én született fk. B. Gy. , az 1994. április 2-án született gyk. B. A. és az 1995. július 2-án született gyk. B. R. - nyomozati vallomása, valamint B. E. igazságügyi pszichológus szakértő véleménye alapján állapította meg.

A vád tárgyává tett cselekmény jellege folytán helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor - a Be. 86. § (1) bekezdésében írtak szerint - a bizonyítási eljárás keretében a tizennegyedik életévüket be nem töltött személyek kihallgatását is elrendelte; e személyek vallomásától várható bizonyíték ugyanis mással nem volt pótolható.

Elkerülte azonban a figyelmét a nyomozó hatóság mulasztása, mindenekelőtt az, hogy gyk. B. K. sértett feljelentésének a jegyzőkönyvbe foglalásakor - a kihallgatását foganatosító nyomozó és a megyei rendőr-főkapitányság állományába tartozó L. M. klinikai szakpszichológus mellett a segítője nem volt jelen. Márpedig ez annál is inkább indokolt lett volna, mert ekkor a sértett még a hetedik életévét sem töltötte be.

A büntetőeljárásban a tanú érdekében - Be. 59. §-a alapján - ún. segítő járhat el. Gyermekkorú tanú esetében ez többnyire a gondozója, illetve a törvényes képviselője, az a személy, aki az 1952. évi IV. törvény 86. § (1) bekezdése alapján a gyermek ügyeinek a képviseletére jogosult.

A Be. 85-88. §-ainak a tanú kihallgatása címet viselő rendelkezései - az 1973. évi I. törvény 63. § (4) bekezdésének korábbi szabályozásától eltérően - nem tartalmaznak arra vonatkozó kifejezett előírásokat, hogy ezen eljárási cselekménynél gyermekkorú tanú esetében ki lehet jelen. Más rendelkezések egybevetése folytán azonban bizonyos, hogy ilyenkor segítő - törvényes képviselő, gondozó, vagy meghatalmazott ügyvéd - jelenlétét lehetővé kell tenni.

Ez következik a nyomozási bíró eljárására és a zártcélú távközlési hálózat útján megtartott tárgyalásra vonatkozó előírásokból is; a Be. 213. § (3) bekezdése, illetve a Be. 244/B. § (1) bekezdése a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatásánál a törvényes képviselő és a gondozó számára lehetőséget ad a részvételre.