BH 2001.5.243 Ha a munkáltató kollektív szerződése a teljes alkoholtilalomról és annak megszegése szankcióiról rendelkezik, a munkáltató jogszerűen él a rendkívüli felmondás jogával az e tilalmat figyelmen kívül hagyó munkavállalójával szemben [Mt. 96. § (1) bek., 103. § (1) bek.].

A felperes nukleáris mértékhitelesítő munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1999. január 5-én rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy az 1998. december 18-án reggel a portai ellenőrzés által végzett alkoholtesztes vizsgálat a felperesnél alkoholos állapotot mutatott, a felperes kérésére elvégzett véralkohol-vizsgálat pedig a felperes véralkohol-szintjét 0,27 ezrelékben állapította meg.

A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és eredeti munkakörébe történő visszahelyezését kérte amiatt, hogy sem a perbeli intézkedés, sem az orvosszakértői vélemény nem állapította meg az alkoholfogyasztás idejét, továbbá a Kollektív Szerződésnek a teljes alkoholtilalom megszegése szankciójaként meghatározott rendkívüli felmondásra vonatkozó előírása ellentétes az Mt. 96. §-ának (2) bekezdésében meghatározottakkal.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, és 30 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes a véralkohol-vizsgálati jegyzőkönyvben egy liter bor előző este történt elfogyasztásáról nyilatkozott, a felperes tehát alkoholos állapotban jelent meg a munkahelyén munkavégzésre. A bíróság álláspontja szerint az alperes Kollektív Szerződése alkoholtilalmat ír elő azzal, hogy amennyiben a munkavállaló szervezetében alkoholtartalmú szer fogyasztásából származó alkohol van, ez hátrányos jogkövetkezményt, rendkívüli felmondást von maga után.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kollektív szerződés ilyen tartalmú szabályozása jogszabályba nem ütközik, ezért ez a rendelkezés a munkáltató intézkedése jogszerűségét általában megalapozza.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak helytálló indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy ha a munkavállalónak a munkakezdésre teljesen alkoholmentes állapotban kell megjelennie, akkor a pihenőidejében történő alkoholfogyasztásnál erre tekintettel kell lennie.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a rendkívüli felmondás alaptalanul hivatkozott szándékos magatartásra, ugyanis az intézkedés semmiféle bizonyítékot nem tartalmaz arra, hogy miben állt a szándékosság. A kollektív szerződés csak olyan esetet minősíthet az Mt. 96. §-ának (2) bekezdése alapján rendkívüli felmondási oknak, amelynek tekintetében bizonyított a szándékosság, vagy a súlyos gondatlanság. A felperes szerint a perbeli eset ilyennek nem tekinthető, az eljárt bíróságok által hivatkozott eseti döntés azért nem alkalmazható, mivel ott a Legfelsőbb Bíróság más tényállás alapján hozta meg a határozatát.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.