BH 2006.7.215 Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat követően indult perben a bíróság nem fordulhat az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezve akkor, ha a kereset alapjául szolgáló tényállás az uniós csatlakozásunkat megelőzően keletkezett [Pp. 115/A. §].

Az ügyben megállapítható tényállás lényegi tartalma szerint az alperes a jogosultja az 1987. július 10-ei bejelentési elsőbbségű és 1994. július 1-jei módosítási elsőbbségű B lajstromszámú termékszabadalomnak, amelynek tárgya az I. nevű vegyület. Ennek kálium-sója vérnyomáscsökkentő gyógyszerkészítmények hatóanyagául szolgál. Az alperes engedélye alapján az M. cég a szabadalom felhasználásával gyógyszert gyárt és forgalmaz. A felperes a jogosultja a 2000. április 21-ei bejelentési elsőbbségű, X. lajstromszámú eljárási szabadalomnak, amelynek tárgya az I. vegyület kálium-sójának előállítása.

A felperes az M. céggel folytatott eredménytelen tárgyalások után 2004. április 23-án írásban kért az alperestől engedélyt az alperes szabadalmának hasznosítására és ajánlott fel részére hasznosítási jogot a saját szabadalmára vonatkozóan. Az alperes a levélre nem válaszolt, ezért a felperes 2004. június 23-án ismételten az alpereshez fordult, kérve 2004. július 10-éig az engedély megadását. Miután az alperes ennek nem tett eleget, a felperes 2004. július 16-án indított keresetet a Fővárosi Bíróság előtt, amelyben a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. tv. (Szt.) 32. § (1) bekezdés alapján kérte, hogy a bíróság adjon a felperes részére az alperes B. lajstromszámú szabadalmára 2007. július 10. napjáig terjedő időtartamra korlátozásmentes kényszerengedélyt, továbbá rendelje el a kényszerengedély bejegyzését a szabadalmi lajstromba. Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatva a kereset jogalapját.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, az ügy érdemében a felperes fellebbezett, míg az alperes csatlakozó fellebbezésében az ítélet indokolását támadta. A megindult másodfokú eljárásban az alperes indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az EK-Szerződés 234. cikke alapján kezdeményezzen az Európai Bíróság előtt előzetes döntéshozatali eljárást, kérve az Szt. 32. § (1) bekezdésével tartalmilag megegyező, az 1998. évi IX. törvénnyel kihirdetett, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében megkötött TRIPS Egyezmény 31. cikk (1) pont (i) alpontjának értelmezését. A felperes vitatta, hogy a TRIPS Egyezmény tekintetében előzetes döntéshozatali eljárásnak helye lehet.

A Fővárosi Ítélőtábla végzésével az alperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasította. A végzés indokolása szerint az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően merült fel annak kérdése, hogy a Fővárosi Ítélőtáblának kötelessége-e az alkalmazandó közösségi jog értelmezése végett előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni. Ennek keretében a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a TRIPS Egyezmény olyan nemzetközi szerződés, amely egyben közösségi jognak is minősül, és amelynek értelmezésére az Európai Bíróság hatásköre kiterjed. Ezért nem kizárt az Európai Bírósághoz fordulás lehetősége. Arra is rámutatott a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az adott ügyben olyan végső fokon eljáró bíróságnak minősül, amely az EK-Szerződés 234. cikk (3) bekezdése szerint köteles előterjesztést tenni az Európai Bírósághoz. Ez a kötelesség azonban nem feltétel nélküli. Az Európai Bíróságnak az ún. CILFIT-ügyben elfoglalt álláspontját idézve a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy nem kell előzetes döntéshozatal iránt az Európai Bírósághoz fordulni, ha a kérdés egyértelmű, ha a kérdésben az Európai Bíróság már döntött, végül, ha a kérdés nem az ügyhöz tartozik. Erre alapítottan a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az előterjesztési kötelezettség alól mentesíti az a körülmény, hogy a belső jogi szabályozás részévé vált közösségi jog megfelelő alkalmazását illetően ésszerű kétely nem merült fel.

A Fővárosi Ítélőtábla végzése ellen az alperes fellebbezett, kérve annak megváltoztatását és az általa indítványozott jogértelmezés végett az előzetes döntéshozatali eljárás elrendelését. Az alperes fellebbezési álláspontja szerint a TRIPS Egyezményből következő jogalkalmazási kérdések tekintetében az előzetes döntéshozatali eljárás nem mellőzhető.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes is fellebbezett, kérve a végzés indokolásának megváltoztatását abban a tekintetben, amely szerint a TRIPS Egyezmény a közösségi jog részévé vált és ezért az Egyezmény előzetes döntéshozatal tárgya lehet. A felperes álláspontja szerint e kérdéseket a Fővárosi Ítélőtábla tévesen ítélte meg. Ezen túlmenően a felperes a Fővárosi Ítélőtábla érdemi végzésének a helybenhagyását kérte. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében vitatta a felperesnek a végzés indokolásával kapcsolatos álláspontját.

A fellebbezések az alábbiak szerint alaptalanok.

A Magyar Köztársaság a 2004. évi XXX. tv. (továbbiakban: Csatlakozási törvény) hatálybalépésének napjától, 2004. május 1-jétől kezdődően tagja az Európai Uniónak. A Csatlakozási törvény 3. §-ával kihirdetett EK-Szerződés 234. cikke alapján magyar bíróság ettől az időponttól kezdődően jogosult (esetenként köteles) az Európai Bírósághoz fordulni előzetes döntéshozatali eljárás iránt.

Az Európai Bíróság ezért csak azoknak a kérdéseknek a megválaszolására rendelkezik hatáskörrel, amelyeket a nemzeti bíróság az Európai Unióhoz való csatlakozást követően terjeszt elő.