A Budapest Környéki Törvényszék Pf.22519/2010/4. számú határozata jogsértés megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 77. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 341. §] Bírók: Mohácsi Lászlóné, Reményi Éva, Szabolcsi-Varga Krisztina

MEGYEI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

5.Pf. 22519/2010/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a főügyészségi ügyész által képviselt felperes nevefelperesnek - az ügyvédi iroda által képviselt alperes neve. alperes ellen jogsértés megállapítása iránt a Városi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2010. február 26. napján hozott 27.P. 22.664/2009/8-I. sorszámú ítélet ellen az alperes által 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg:

Az alperes főtevékenysége élelmiszer jellegű bolti vegyes kiskereskedelem. A fogyasztóvédelmi hatóság munkatársai 2008. december 9. és 2009. augusztus 03. között az alperes által üzemeltetett hat áruház területén összesen 13 alkalommal ellenőrzést végeztek. Ennek során különböző, a többi között a termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését tapasztalták, amelynek jogkövetkezményeként valamennyi esetben fogyasztóvédelmi bírságot szabtak ki.

A felperes a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. (Fgytv.) alapján a fogyasztóvédelmi hatóság alperesnél végzett ellenőrzései alapján közérdekű keresetet terjesztett elő az alperessel szemben, amelyben kérte annak megállapítását, hogy az alperes a megjelölt esetekben megszegte a rá vonatkozó fogyasztóvédelmi jogszabályi rendelkezéseket, ezáltal megsértve a fogyasztók megfelelő tájékoztatásához való jogát. A Ptk. 341. §-ban foglaltakra figyelemmel kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a jogszabálysértő tevékenységtől és a Fgytv. 39. § (3) bek. alapján jogosítsa fel a felperest ara, hogy az alperes költségére az ítéletet országos napilapban közzé tegye.

Az alperesi ellenkérelem a kereset elutasítására irányult és perköltséget is igényelt. Azt elismerte, hogy történtek a részéről jogszabályba ütköző tevékenységek, de ezek kisebb súlyú, az alperes működésével természetszerűen együttjáró jogsértések voltak, amelyeknek tárgyi súlya nem jelentős, azok nem érintették a fogyasztók széles körét. Kifejtette, hogy a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásán túl további joghátrány alkalmazása nem indokolt. Érintettség szempontjából nem a potenciális fogyasztói kört kell figyelembe venni, hanem azokat a fogyasztókat, akik ténylegesen kapcsolatba hozhatók a jogsértéssel.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetnek túlnyomórészt helyt adott. Megállapította, hogy az alperes megsértette a fogyasztók számára kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelmi rendelkezéseket, és az alperest a további jogsértéstől eltiltotta. Feljogosította felperest, hogy az ítéletet az alperes költségére egy alkalommal országos napilapban közzétegye. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A le nem rótt eljárási illetékről akként rendelkezett, hogy abból az alperes 14.000 forintot fizessen meg, a fennmaradó 1.000 forint pedig az állam terhén marad.

Döntése indokolásában idézte a Fgytv. 39. § (1) bekezdésének rendelkezéseit és rámutatott, hogy a fogyasztók széles körének érintettsége szempontjából a felperes álláspontját fogadta el, mert e jogintézmény céljával, a fogyasztói érdekek védelmével és érvényesítésével ez áll összhangban. Nem szükséges konkrét fogyasztókra lebontva a jogsértéseket és károkozásokat bizonyítani, nincs szükség arra, hogy a jogsértéssel találkozó fogyasztók személye és száma pontosan megállapítható legyen. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kínált termékek árának feltüntetésével kapcsolatos fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése nagy számban, sok terméknél előfordult, az ellenőrzések és bírságolások ellenére ismétlődve. Ezért ezen szabályok célja, hogy a fogyasztó megfelelő információ birtokában vásárolhasson árut, vehessen igénybe szolgáltatást, nem valósult meg. Az ítélet szerint az alperes köteles úgy megszervezni működését, hogy a fogyasztók alapvető, megfelelő tájékoztatáshoz való jogát ne sértse.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 341. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel kifejtette, hogy az ellenőrzések eredményeinek ismeretében az alperes nem, vagy nem kielégítően tette meg a jogsértések megelőzéséhez szükséges intézkedéseket, és a többszöri bírságolás ellenére is fennáll a jövőbeli jogsértés, károsodás veszélye. Utalt a Fgytv. 39. § (3) bekezdése rendelkezéseire is azzal, hogy a perindítással elérni kívánt cél akkor valósulhat meg igazán, ha a jogsértés megállapítása kellő nyilvánosságot kap. A perköltség megállapításra vonatkozó rendelkezését a Pp. 77. §, 78. §, 81. §, 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 13. §-ának alkalmazásával indokolta.