A Debreceni Ítélőtábla Bhar.3/2021/7. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 226. § (1) bek., (2) bek., 2017. évi XC. törvény (Be.) 172. § (1) bek., 185. §, 226. § (1) bek., 598. § (1) bek., (2) bek., (4) bek., (5) bek., 599. §, 608. § (1) bek., 615. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., 617. §, 618. § (1) bek., (2) bek., 619. § (1) bek., 623. § (1) bek., 625. § (2) bek., 775. § (3) bek., 779. § (3) bek., (4) bek., 782. § (1) bek., (2) bek., 2020. évi LVIII. törvény (Vmt.) 211. § (6) bek.] Bírók: Bakó József, Diószegi Attila, Háger Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék Bf.252/2020/7., *Debreceni Ítélőtábla Bhar.3/2021/7.*, 3551/2021. (XII. 22.) AB végzés

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bhar.IV.3/2021/7.

A Debreceni Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Debrecenben, a 2021. április 27. napján tartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő

végzést:

A rágalmazás vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék 2020. december 1-jén meghozott 1.Bf.252/2020/7. számú ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a megtérítés feltételei fennállnak.

Indokolás

[1] A Vásárosnaményi Járásbíróság mint elsőfokú bíróság a 2020. február 12. napján kihirdetett 1.B.146/2019/21. számú ítéletével a vádlottat vádlottat bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 226. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont]. Ezért 200 napi tétel, 1000 Ft egynapi tételösszegű, végösszegében 200 000 Ft pénzbüntetésre ítélte, meghatározva meg nem fizetés esetére a szabadságvesztésre átváltoztatás feltételeit. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 1 818 Ft bűnügyi költség viselésére.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen egyrészt a magánvádló jelentett be fellebbezést a tényállás és a jogi minősítés magánvád szerinti megváltoztatása és a büntetés súlyosítása érdekében.

[3] Másfelől a vádlott és a védő a bűnösség megállapítása miatt, felmentés céljából éltek jogorvoslattal.

[4] A joghatályos fellebbezéseket elbírálva a másodfokon eljáró Nyíregyházi Törvényszék a 2020. december 1-jén tanácsülésen meghozott 1.Bf.252/2020/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat a rágalmazás vétségének [Btk. 226. § (1), (2) bekezdés b) pont] (magán)vádja alól felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 1 818 Ft bűnügyi költséget a magánvádló köteles megfizetni az államnak.

[5] A másodfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést a felmentés miatt, a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett. Képviselője a vádlói jogorvoslatot írásban részletesen indokolta, melyben több eseti döntésre hivatkozva kifejtette, hogy a vádlotti magatartás a vád szerinti minősítésű bűncselekményt valósította meg.

[6] Az ítélőtábla magánvádlói fellebbezést a Be. 599. § rendelkezései alapján, a Be. 617. §-ára figyelemmel nyilvános ülésen bírálta el.

[7] A nyilvános ülésen a magánvádló képviselője fenntartotta a magánvádló írásban megindokolt fellebbezésében kifejtett jogi érdeket, egyben hivatkozott a Kúria Bfv.1.222/2013/4. számú döntésére, és erre figyelemmel a vádlott vád szerinti bűnösségének megállapítását és felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta. A magánvádló a képviselője által előadott jogi indokokkal egyetértve szintén a bűnösség megállapítását és büntetés kiszabását kérte. Utalt továbbá arra, hogy a vádlott hosszú idő óta köztisztviselőként dolgozott, ezért nagy tapasztalattal rendelkezett az önkormányzat működéséről, a rendeletalkotás szabályairól.

[8] A védő a másodfokú határozat helybenhagyására tett indítványt, fenntartva az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésének jogi érvelését.

[9] A vádlott az utolsó szó jogán bűnösségét nem ismerte el a terhére rótt bűncselekmény elkövetésében, és a törvényszék felmentő ítéletének helybenhagyását kérte.

[10] A magánvádlói másodfellebbezés nem alapos.

[11] Az ítélőtábla elsődlegesen megállapította, hogy a magánvádló perorvoslata joghatályos. A képviselő jogorvoslati nyilatkozata önmagában nem bír joghatállyal, de azt a magánvádlói fellebbezés indokolásának kell tekinteni, ezért külön elutasítása nem volt szükséges, hasonlóan a másodfokú eljáráshoz. Ennek kiemelése azért szükséges mert a magánvádas eljárásban a másodfokú ítélet elleni fellebbezésre a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) 779. § (3) bekezdés értelmében a magánvádló jogosult, kizárólag a vádlott terhére [Be. 779. § (4) bekezdés]. A képviselőjét perorvoslati jog nem illeti meg, de a magánvádló segítőjeként közreműködhet a fellebbezés megfogalmazásában és kötelező írásbeli indokainak előkészítésében, ez ugyanis perjogi feladata a tárgyalási képviselet mellett. Joghatályos magánvádlói fellebbezés mellett ezért nincs észszerű indok a képviselő fellebbezés megjelölésű nyilatkozatának külön elutasítására, hanem az a magánvádló jogorvoslata írásbeli indokolásának minősül.

[12] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén.

[13] A Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elítélt vádlottat felmentette.

[14] A Be. 615. § (3) bekezdése a) pontja pedig kimondja, hogy a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést. Az egy tényállásos ügyben kizárólag maga az ellentétes döntés volt támadott, ezért a felhívott törvényhelynek van jelentősége.

[15] A törvényi előfeltételek teljesültek, az ellentétes döntést sérelmező magánvádlói fellebbezés joghatályosan megnyitotta a harmadfokú eljárást.

[16] A harmadfokú bíróság a Be. 618. § (1), (2) bekezdése szerinti terjedelemben bírálta felül a másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első-és másodfokú eljárást.

[17] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az első- és a másodfokú bíróság az eljárást nagyrészt a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Nem került sor olyan abszolút, a Be. 608. § (1) bekezdésében írt eljárási szabálysértésre, mely a másodfokú ítélet érdemi felülbírálatát kizárná és a súlyosítási tilalom szabályai sem sérültek, azaz a Be. 625. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak nem valósultak meg. Erre egyébként a magánvádló és a védelem sem hivatkozott, de a jelzett eljárási kérdéseket hivatalból vizsgálni kell.

[18] Relatív eljárási szabálysértések azonban történtek az első- és a másodfokú eljárásban is, melyek ugyan hatályon kívül helyezést nem eredményezhettek, de nem jelentéktelenek, ezért az egységes és helyes gyakorlat érdekében szükséges kiemelésük a büntetőjogi főkérdés vizsgálata előtt.

[19] Az elsőfokú bíróság a vádlott kihallgatása során nem vette megfelelően figyelembe a Be. 185. §-ban meghatározott, a magyar büntetőeljárásban már hosszú évek óta élő, a Miranda elven alapuló hallgatás jogát. A vádlott a törvényi figyelmeztetést követően úgy nyilatkozott, hogy nem kíván vallomást tenni, ennek ellenére a bíróság kérdezte, lényegében kihallgatta (5. számú elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv 2-3. oldal). Iratellenes ezért a másodfokú ítélet [8] bekezdésében, hogy a járásbíróság nem hallgatta ki a vádlottat. Mindennek viszont azért nincs jelentősége, mert a vádlotti előadásból vallomástételi szándéka kitűnik, másrészt e személyi bizonyíték egyébként sem releváns, mert elsődlegesen a szórólap tartalma mint ténykérdés határozta meg a jogkérdéseket.