BH 1995.11.641 I. A biztosított vezetéstechnikai hibája vagy közlekedési szabálysértése a "saját hibás" (casco) biztosítási szerződés esetében nem mentesíti a biztosítót fizetési kötelezettsége alól [Ptk. 556. (1) bek.].

II. Közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kérelem esetén - az eljárási illeték alapjának megállapításánál - a jogorvoslati eljárás tárgyának értéke nem határozható meg [1990. évi XCIII. tv. 39. § (1) bek. c) pont, 50. § (1) bek., 80. § (1) bek. f) pont].

A felperesnek az aszfaltút szélén üresen parkoló Opel Kadett személygépkocsija ismeretlen körülmények között a lejtőn elindult, az útról letért és a völgybe gurulva kb. 200-250 méter megtétele után fának ütközött. A személygépkocsiban jelentős kár keletkezett. A felperes az új értékbiztosítást is tartalmazó casco biztosítása alapján 1 200 000 forint és kamata megfizetésére kérte a biztosítótársaság alperes kötelezését.

Az alperes önkezűségére hivatkozva kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert a szakértői vélemények alapján azt állapította meg, hogy a káresemény nem következhetett be a felperes által előadott módon. A felperes a kárát, legalábbis súlyos gondatlansággal maga idézte elő, mert a gépkocsit nem szakszerűen állította le. Az alperes így a casco szerződési feltételek IV/7/B. pontja alapján mentesül a felelősség alól. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és közbenső ítélettel megállapította a káreseménnyel kapcsolatban az alperes szolgáltatási kötelezettségének a fennálltát. A másodfokú bíróság szerint a biztosítási esemény bekövetkezte egyértelműen bizonyított. Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítási anyag értékelése alapján úgy foglalt állást a másodfokú bíróság: azt ítéleti bizonyossággal nem lehetett megállapítani, hogy az alperes szándékos magatartása okozta volna a kárt. A másodfokú bíróság nem találta mentesülési okként megállapíthatónak a felperes súlyos gondatlan magatartását sem, mert a szerződési feltételek IV/17/B. pontja szerint csak a gépkocsi szakszerűtlen üzemeltetése körében elkövetett súlyos gondatlansággal okozott kár eredményezi az alperes mentesülését. A gépkocsi gondatlan leállítása azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem tartozik a szakszerűtlen üzemeltetés körébe.

A jogerős közbenső ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelemben az alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen, téves következtetés levonásával állapította meg a biztosítási esemény bekövetkeztét, mert a felperes ezt nem bizonyította. A káresemény véletlen, baleseti jellege megnyugtatóan nem nyert bizonyítást a perben. Másodlagosan pedig arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság téves értelmezéssel zárta ki a szakszerűtlen üzemeltetés köréből a felperesnek a gépkocsi leállítása során tanúsított súlyosan gondatlan magatartását. Az alperes álláspontja szerint fizetési kötelezettsége alól a Ptk. 556. §-ának (1) bekezdése alapján még akkor is mentesülne, ha a biztosítási esemény bekövetkezte bizonyított lenne.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.