BH+ 2001.6.270 Az ingatlanra vonatkozó szerződés érvényessége akkor is megállapítható, ha az adásvétel tárgya magából a szerződésből ugyan nem állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal, de nyilvánvaló, hogy a felek előtt a szerződés tárgya nem volt kétséges [Ptk. 365. §, Pp. 197. § (2) bek., Legf. Bír. XXV. sz. Polgári Elvi Döntés].

A perbeli ingatlant az alperes szülei (a felperes nagyszülei) vásárolták az akkor még kk. felperes részére. Az 1994. augusztus 1. napján megkötött adásvételi szerződéssel az alperes 500.000 forintért megvásárolta a felperestől a perbeli ingatlan 1/4 részét. Az alperes perbeli előadása szerint az ingatlanokba eszközölt beruházásainak az elszámolásaként került sor. A szerződés tévesen tartalmazta az ingatlan megjelölésére szolgáló adatokat (tul. lap., hrsz., utca, házszám), ezért 1996. július 25-én egy adatmódosítás elnevezésű okirat is készült a helyes tulajdoni lap szám és hrsz. megjelöléssel. Ez az okirat azonban tévesen a felperes korábbi lakcímét tüntette fel.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1994. augusztus 1-i és 1996. július 25-jei szerződések nem jöttek létre, illetve érvénytelenek, mert az okiratokon szereplő név aláírás nem a felperestől származik, vagy ha mégis, akkor az okiratok az általa aláírt üres papírok felhasználásával készültek. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Írásszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a teljes bizonyítóerejű magánokiratnak nem minősülő okiratokat a felperes írta alá, azt pedig a felperes nem tudta bizonyítani, hogy azok az általa aláírt üres papírok felhasználásával készültek volna. A két okirat együttesen megfelel a XXV. sz. PED-ben előírt minimális tartalmi érvényességi kellékeknek is.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és megállapította, hogy a peres felek által 1994. augusztus 1-jén megkötött adásvételi szerződés érvénytelen, az 1996. július 25-ei adatmódosító okirat pedig nem jött létre. Az ítéleti indokolás szerint az 1994. augusztus 1-jén írásba foglalt szerződés - mivel a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az okiratot meghamisították volna - létrejött a felek között, azonban alaki okból semmis, mert írásba foglalt tartalma nem felel meg a XXV. sz. PED által megkívánt minimális feltételeknek. A vétel tárgya ugyanis nem került beazonosítható módon megjelölésre és ezt a hiányosságot az 1996. július 25-ei okirat sem pótolta. Ez utóbbi okirat ugyanis nem jött létre, mert a Pp. 197. § (2) bekezdés alapján az okirat rendellenessége megdöntötte az okirat bizonyítóerejéhez fűződő vélelmet. Az okirat ugyanis a felperes korábbi lakcímét tünteti fel, márpedig nyilvánvaló, hogy a földhivatalhoz a címváltozás miatt tíz nappal korábban külön kérelmet előterjesztő felperes nem írt volna alá olyan okiratot, amely a korábbi lakcímét tünteti fel.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Álláspontja szerint az 1994. augusztus 1-jei adásvételi szerződés önmagában is érvényes, mert megfelel a XXV. sz. PED előírásainak. Az ingatlan-nyilvántartási adatok téves megjelölése ugyanis nem érinti a szerződés érvényességét, ha az adásvétel tárgya egyébként egyértelműen beazonosítható, márpedig jelen esetben nem lehetett kétséges a felek között, hogy az ügylet mely ingatlanra vonatkozott. Az 1996. július 25-ei okirattal kapcsolatban pedig az az alperes álláspontja, hogy a felperes lakcímének téves megjelölése a Pp. 197. § (2) bekezdés alapján nem ad alapot a szerződés létre nem jöttének a megállapítására.