BH 2012.3.69 I. Jóerkölcsbe ütközik és ezért semmis az a szerződés, melynek célja, hogy az adós tevékenységének folytatása érdekében a felszámoló rendelkezési joga alól kivonják az adós vagyonának egy részét [Ptk. 200. § (2) bek.].

II. A Pp. 235. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő tények, bizonyítékok előadására a fellebbező félen kívül az ellenérdekű félnek is joga van [Pp. 235. §].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék G.20039/2009/15., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40648/2009/7., Kúria Gfv.30203/2010/12. (*BH 2012.3.69*)

***********

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

A felperes társaság autókereskedelemmel, gépjárműjavítással és gépjárművek műszaki vizsgáztatásával foglalkozott. 2004-ben és 2006-ban több felszámolási kérelmet nyújtottak be ellene, azonban a kérelmek alapjául szolgáló hitelezői igényeket kiegyenlítette, így a bíróság az eljárásokat megszüntette.

2006. június 28-án a felperes társaság saját maga ellen nyújtott be felszámolási kérelmet, mert a hitelezői felé fennálló tartozása meghaladta a 70 millió forintot. A megyei bíróság 2006. szeptember 4-én kelt végzésével - mely 2006. október 4-én emelkedett jogerőre - a felperes felszámolását elrendelte, az N.-V. Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-t jelölve ki felszámolóként. A végzés jogerőre emelkedésének időpontja - a felszámolási kérelem benyújtásának napján hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése szerint - a felszámolás kezdő időpontja volt.

A felperes és B. Cs. 2006. május 2-án megállapodtak, hogy B. Cs. társaságot alapít a felperessel történő együttműködésre és ingatlanának bérbe vételére. Az így létrehozott alperes társaság és a felperes 2006. szeptember 1-jei dátummal Együttműködési és Ingatlanbérleti Szerződést kötöttek, melyben megállapodtak abban, hogy az alperes társaság bérbe veszi a felperes tulajdonában lévő, N.-i 13301/3 helyrajzi szám alatt található 3524 nm területű telket és a rajta levő 661 nm nagyságú felépítményt. Az ingatlanban a bérlő végzi az addig a felperes által folytatott tevékenységet, kiegészített szolgáltatásokkal. A szerződést 2006. október 1-jétől számított 10 éves határozott időre kötötték meg, mely szerint a bérlő az ingatlant autókereskedés és autószerviz tevékenység céljára vette bérbe. A 6. pontban akként rendelkeztek, hogy a bérbeadó - saját szakembereivel, és eszközeivel, saját költségére - műszaki vizsgáztatási és környezetvédelmi felülvizsgálatot végez a bérlő megrendelései alapján, melynek havi átalányköltségét a 7. pontban meghatározott díj tartalmazza. A bérbeadó vállalja el a káresetes autók javítását, de a bérlőt bízza meg az autók javításával. A bérbeadó hasznát a 6. pontban meghatározott összeg (az átalányköltség) tartalmazza. A biztosítók által fizetett összeget a bérbeadó köteles átadni a bérlőnek. A 7. pont szerint a bérleti díjat 2006. október 1-jétől havi 325 000 forint + áfa, a szolgáltatási díjat (átalányköltség) havi 300 000 forint + áfa összegben állapították meg. A 12. pontban megállapodtak abban, hogy ha a bérleti szerződés 2016. október 1-je előtt szűnik meg, a bérbeadó köteles megtéríteni a bérlő elmaradt hasznát, mely évi 2,2 millió forint. A 13. pont tartalmazta, hogy ha megszűnik a bérleti szerződés és a bérlő tevékenységi körével azonos, vagy hasonló tevékenység kerül folytatásra az ingatlanban, úgy a bérbeadó köteles a tevékenységből eredő nyereséget fele-fele arányban megosztani a bérlővel.

A felszámolás megindulása után a felperes ügyvezetője 2006. október 6-án vette fel a kapcsolatot a felszámolóval, majd ezt követően többször is találkoztak, de az ügyvezető nem tett említést a 2006. szeptember 1-jén kelt szerződésről. A felszámoló csak 2006 decemberében a felperes könyvelőjétől kapta meg a perbeli szerződés másolatát. A felperes ügyvezetője 2007. január 16-án tájékoztatta a felszámolót a bérleti szerződésről, melyet a felszámoló 2007. január 31-én azonnali hatállyal felmondott.

A felperest megillető vizsgáztatási tevékenységet a felszámoló először szüneteltette, majd azt a Nemzeti Közlekedési Hatóság 2007. július 12-én megszüntette.

Az alperes a bérleti díjakat nem fizette meg a felperesnek. A felperes ügyvezetője 2006. december 31-én készített "Kompenzáció" elnevezésű iratban összevetette a perbeli kft.-k egymással szemben fennálló tartozásait és azt mindkét fél részéről 797 779 forintban határozta meg. Rögzítette, hogy a felperes társaság az okiratban megjelölt kötelezettségeibe beszámítja az alperessel szemben fennálló követeléseinek az összegét, így az összevont egyenleget a beszámítást követően nulla forintban állapította meg.

A felszámoló által képviselt felperes keresetében a Ptk. 200. § (2) bekezdése, valamint 207. § (5) bekezdése alapján kérte a perbeli szerződés semmisségének a megállapítását, és az eredeti állapot helyreállítását. A semmisség jogkövetkezményeként kérte kötelezni az alperest 2006. október 1-jétől havi bruttó 390 000 forint, 2009. július 1-jétől pedig a birtokba adás napjáig terjedő időre, a 25% áfát is magában foglaló, bruttó havi 406 250 forint használati díj megfizetésére.

Kereseti kérelmének indokaként előadta, hogy a felperes a fizetésképtelensége tudatában a felszámolási eljárás során értékesíthető egyetlen jelentős értékű vagyontárgyát azért terhelte meg, hogy ezzel ellehetetlenítse annak a legmagasabb áron történő értékesítését. Állította, hogy a jóerkölcsbe is ütközik a szerződés, mert a felperes az önmaga által benyújtott felszámolási kérelem után vállalt olyan hosszú távú szerződéses kötelezettséget, amely az eredményes felszámolást megakadályozhatja. A szerződő felek valós szándéka arra irányult, hogy a felperes a biztosítókkal fennálló szerződéses kapcsolata előnyeit és a vizsgáztatás jogát a perbeli szerződéssel leplezetten adja át az alperesnek.

Az alperes kérte a kereset elutasítását. Azzal védekezett, hogy a perbeli szerződés nem ütközik jogszabályba és nem sérti a jóerkölcsöt sem, sőt éppen a hitelezők érdekeit szolgálja. Vitatta, hogy a bérbeadással csökkenne az ingatlan értéke, mert - véleménye szerint - az ily módon történő hasznosítás hosszú időre bevételt jelent, amely értéknövelő hatású.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ítélőtábla végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek által 2006. szeptember 1-jén megkötött Együttműködési és Ingatlanbérleti szerződés érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy a szerződéssel bérbevett N., V. u. 149. szám alatti ingatlant - saját ingóságaitól kiürítve - 15 napon belül adja a felperes birtokába. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2006. október 1-jétől 2009. június 30-ig havi 390 000 forint, 2009. július 1-jétől a birtokba adás napjáig pedig havi 406 250 forint használati díjat. A 2009. szeptember 30-ig lejárt 14 038 750 forint 15 napon belül történő megfizetésére kötelezte az alperest.