BH 2012.3.69 I. Jóerkölcsbe ütközik és ezért semmis az a szerződés, melynek célja, hogy az adós tevékenységének folytatása érdekében a felszámoló rendelkezési joga alól kivonják az adós vagyonának egy részét [Ptk. 200. § (2) bek.].

II. A Pp. 235. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő tények, bizonyítékok előadására a fellebbező félen kívül az ellenérdekű félnek is joga van [Pp. 235. §].

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

A felperes társaság autókereskedelemmel, gépjárműjavítással és gépjárművek műszaki vizsgáztatásával foglalkozott. 2004-ben és 2006-ban több felszámolási kérelmet nyújtottak be ellene, azonban a kérelmek alapjául szolgáló hitelezői igényeket kiegyenlítette, így a bíróság az eljárásokat megszüntette.

2006. június 28-án a felperes társaság saját maga ellen nyújtott be felszámolási kérelmet, mert a hitelezői felé fennálló tartozása meghaladta a 70 millió forintot. A megyei bíróság 2006. szeptember 4-én kelt végzésével - mely 2006. október 4-én emelkedett jogerőre - a felperes felszámolását elrendelte, az N.-V. Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-t jelölve ki felszámolóként. A végzés jogerőre emelkedésének időpontja - a felszámolási kérelem benyújtásának napján hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése szerint - a felszámolás kezdő időpontja volt.

A felperes és B. Cs. 2006. május 2-án megállapodtak, hogy B. Cs. társaságot alapít a felperessel történő együttműködésre és ingatlanának bérbe vételére. Az így létrehozott alperes társaság és a felperes 2006. szeptember 1-jei dátummal Együttműködési és Ingatlanbérleti Szerződést kötöttek, melyben megállapodtak abban, hogy az alperes társaság bérbe veszi a felperes tulajdonában lévő, N.-i 13301/3 helyrajzi szám alatt található 3524 nm területű telket és a rajta levő 661 nm nagyságú felépítményt. Az ingatlanban a bérlő végzi az addig a felperes által folytatott tevékenységet, kiegészített szolgáltatásokkal. A szerződést 2006. október 1-jétől számított 10 éves határozott időre kötötték meg, mely szerint a bérlő az ingatlant autókereskedés és autószerviz tevékenység céljára vette bérbe. A 6. pontban akként rendelkeztek, hogy a bérbeadó - saját szakembereivel, és eszközeivel, saját költségére - műszaki vizsgáztatási és környezetvédelmi felülvizsgálatot végez a bérlő megrendelései alapján, melynek havi átalányköltségét a 7. pontban meghatározott díj tartalmazza. A bérbeadó vállalja el a káresetes autók javítását, de a bérlőt bízza meg az autók javításával. A bérbeadó hasznát a 6. pontban meghatározott összeg (az átalányköltség) tartalmazza. A biztosítók által fizetett összeget a bérbeadó köteles átadni a bérlőnek. A 7. pont szerint a bérleti díjat 2006. október 1-jétől havi 325 000 forint + áfa, a szolgáltatási díjat (átalányköltség) havi 300 000 forint + áfa összegben állapították meg. A 12. pontban megállapodtak abban, hogy ha a bérleti szerződés 2016. október 1-je előtt szűnik meg, a bérbeadó köteles megtéríteni a bérlő elmaradt hasznát, mely évi 2,2 millió forint. A 13. pont tartalmazta, hogy ha megszűnik a bérleti szerződés és a bérlő tevékenységi körével azonos, vagy hasonló tevékenység kerül folytatásra az ingatlanban, úgy a bérbeadó köteles a tevékenységből eredő nyereséget fele-fele arányban megosztani a bérlővel.

A felszámolás megindulása után a felperes ügyvezetője 2006. október 6-án vette fel a kapcsolatot a felszámolóval, majd ezt követően többször is találkoztak, de az ügyvezető nem tett említést a 2006. szeptember 1-jén kelt szerződésről. A felszámoló csak 2006 decemberében a felperes könyvelőjétől kapta meg a perbeli szerződés másolatát. A felperes ügyvezetője 2007. január 16-án tájékoztatta a felszámolót a bérleti szerződésről, melyet a felszámoló 2007. január 31-én azonnali hatállyal felmondott.

A felperest megillető vizsgáztatási tevékenységet a felszámoló először szüneteltette, majd azt a Nemzeti Közlekedési Hatóság 2007. július 12-én megszüntette.

Az alperes a bérleti díjakat nem fizette meg a felperesnek. A felperes ügyvezetője 2006. december 31-én készített "Kompenzáció" elnevezésű iratban összevetette a perbeli kft.-k egymással szemben fennálló tartozásait és azt mindkét fél részéről 797 779 forintban határozta meg. Rögzítette, hogy a felperes társaság az okiratban megjelölt kötelezettségeibe beszámítja az alperessel szemben fennálló követeléseinek az összegét, így az összevont egyenleget a beszámítást követően nulla forintban állapította meg.

A felszámoló által képviselt felperes keresetében a Ptk. 200. § (2) bekezdése, valamint 207. § (5) bekezdése alapján kérte a perbeli szerződés semmisségének a megállapítását, és az eredeti állapot helyreállítását. A semmisség jogkövetkezményeként kérte kötelezni az alperest 2006. október 1-jétől havi bruttó 390 000 forint, 2009. július 1-jétől pedig a birtokba adás napjáig terjedő időre, a 25% áfát is magában foglaló, bruttó havi 406 250 forint használati díj megfizetésére.

Kereseti kérelmének indokaként előadta, hogy a felperes a fizetésképtelensége tudatában a felszámolási eljárás során értékesíthető egyetlen jelentős értékű vagyontárgyát azért terhelte meg, hogy ezzel ellehetetlenítse annak a legmagasabb áron történő értékesítését. Állította, hogy a jóerkölcsbe is ütközik a szerződés, mert a felperes az önmaga által benyújtott felszámolási kérelem után vállalt olyan hosszú távú szerződéses kötelezettséget, amely az eredményes felszámolást megakadályozhatja. A szerződő felek valós szándéka arra irányult, hogy a felperes a biztosítókkal fennálló szerződéses kapcsolata előnyeit és a vizsgáztatás jogát a perbeli szerződéssel leplezetten adja át az alperesnek.

Az alperes kérte a kereset elutasítását. Azzal védekezett, hogy a perbeli szerződés nem ütközik jogszabályba és nem sérti a jóerkölcsöt sem, sőt éppen a hitelezők érdekeit szolgálja. Vitatta, hogy a bérbeadással csökkenne az ingatlan értéke, mert - véleménye szerint - az ily módon történő hasznosítás hosszú időre bevételt jelent, amely értéknövelő hatású.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ítélőtábla végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek által 2006. szeptember 1-jén megkötött Együttműködési és Ingatlanbérleti szerződés érvénytelen. Kötelezte az alperest, hogy a szerződéssel bérbevett N., V. u. 149. szám alatti ingatlant - saját ingóságaitól kiürítve - 15 napon belül adja a felperes birtokába. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2006. október 1-jétől 2009. június 30-ig havi 390 000 forint, 2009. július 1-jétől a birtokba adás napjáig pedig havi 406 250 forint használati díjat. A 2009. szeptember 30-ig lejárt 14 038 750 forint 15 napon belül történő megfizetésére kötelezte az alperest.

Kötelezte továbbá az alperest 500 000 forint perköltség felperesnek történő, valamint 450 000 forint illetéknek az adóhatóság részére történő megfizetésére.