A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.43/2019/17. számú határozata zsarolás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 294. §, 367. §] Bírók: Belovai Henriette, Mészáros László, Török Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék Kb.134/2018/11., *Fővárosi Ítélőtábla Kbf.43/2019/17.*, Kúria Bfv.431/2020. (BH 2020.11.323)

***********

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten a 2020. január 8. és 2020. január 20. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A 3 rb. hivatalos személyként elkövetett zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt ... vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2019. április 23. napján kihirdetett 42.Kb.134/2018/11. ítéleté t megváltoztatja.

A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést 200 (kettőszáz) napi tétel, napi tételenként 1.000 (egyezer) forint pénzbüntetésre súlyosítja.

A 200.000 (kettőszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Ebben az esetben egy napi tétel pénzbüntetés összegének helyébe egy napi szabadságvesztés lép.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s :

[1] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2019. április 23. napján kihirdetett 42.Kb.134/2018/11. számú ítéletében ... vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rb. a Btk. 367. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő hivatalos személyként elkövetett zsarolás bűntettében, valamint a Btk. 294. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, ezért -halmazati büntetésül- 6 évi börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre, 6 évi közügyektől eltiltásra, 50 napi tétel, napi tételenként 1000,- forint pénzbüntetésre, valamint 24.000,- forint vagyonelkobzásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a pénzbüntetést meg nem fizetésére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 2160,- Ft bűnügyi költség megfizetésére.

[2] A tárgyaláson a katonai ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett, míg a vádlott enyhítésért, a védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

[3] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa eljárt még V.V. tanú I.r. vádlottal szemben. A 2018. november 29. napján megtartott előkészítő ülésen a 42.Kb.134/2018/5. számú ítéletével V.V. tanú II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 293. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettében. Ezért 120. napi tétel, napi tételenként 1.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet -jogorvoslat hiányában- V.V. tanú II.r. vádlottal szemben 2018. november 29. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

[4] A Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség a fellebbezése írásbeli indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan, logikai hibától mentesen állapította meg a tényállást és ... vádlott bűnösségének megállapítása, továbbá a cselekmény jogi minősítése is helyes. Álláspontja szerint azonban a büntetés kiszabása során nem értékelte megfelelően a vádlott terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlyát, valamint a súlyosító és enyhítő körülményeket. Ennek során kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást, amikor úgy ítélte meg, hogy a büntetlen előélet nem vehető figyelembe enyhítő körülményként, azonban túlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülmények közül a pozitív elöljárói jellemzésnek, illetve a szolgálati viszony megszűnésének, hiszen a megállapított tényállás szerint a vádlott a szolgálati gépkocsi jogosulatlan használatával, a rendőri jellegének kihasználásával követte el a terhére rótt bűncselekményeket. Ebből következően a vádlott jellemzése nyilvánvalóan csak ezen cselekmények ismeretének hiányában lehetett pozitív, az nem a valós képet tükrözi. Ehhez képest a vádlott terhére kell értékelni a többszörös halmazatot, a sorozat jellegű elkövetést, illetőleg hogy kiemelt rendőri egység tagjaként követte el a bűncselkeményeket. Utalt arra, hogy az irányadó középmérték hét év szabadságvesztés. Mindezekre figyelemmel azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a vádlottat hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetésre, ezzel összhangban hosszabb tartamú közügyektől eltiltásra ítélje, illetve a pénzbüntetés napi tételének számát is súlyosítsa.

[5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.617/2019/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítéssel tartotta fenn. Álláspontja szerint ugyanis az elsőfokú katonai tanács a büntetés kiszabási körülményeket alapvetően helyesen értékelte. A cselekmény jelentős tárgyi súlya miatt azonban a két évet el sem érő időmúlás a vádlott javára nagyobb mértékben nem vehető figyelembe. Ugyanakkor a vádlott terhére kell értékelni a sorozat jellegű elkövetést, valamint azt, hogy rendőrként olyan cselekményeket valósított meg, amelyek megakadályozása hivatali kötelessége lett volna. Ezzel a rendőri testület (TEK) tekintélyét súlyosan sértette. Mindezek alapján érvelése szerint a börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést a középmértéket megahaladó módon súlyosítani kell, emellett a vádlottal szemben a Btk. 61. § és 62. § alapján helyesen alkalmazott közügyektől eltiltás tartamát a főbüntetéssel arányosan emelni szükséges. Kifejtette, hogy a kiemelkedő társadalomra veszélyesség miatt a Btk. 50. § (2) bekezdése alapján egyébként helyesen alkalmazott pénzbüntetés napi tételszámát szintén jelentősen súlyosítani kell. Mindezekre tekintettel az elsőfokú ítélet fentiek szerinti megváltoztatását indítványozta azzal, hogy a másodfokú katonai tanács azt egyebekben hagyja helyben.

[6] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség utóbb csatolta, a BF.617/2019/5. számú átiratát amelyben a korábbi átiratában foglaltakat kiegészítette azzal, hogy álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács ítélete 10. oldalának 4., 5., és 6. pontjában írt indokolása törvénysértő. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtett szubjektív, a büntetőjogi főkérdések szempontjából irreleváns körülmények nem szolgálhatnak a bíróság ítélkezésének alapjául. Ezért indítványozta, hogy a másodfokú katonai tanács a Be. 606. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hivatkozott részét változtassa meg oly módon, hogy az indokolás 10. oldalának 4., 5., és 6. ponttal jelölt részeit mellőzze.

[7] A vádlott védője előterjesztette a fellebbezése írásbeli indokolását, melyben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő és megalapozatlan, az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, és egyoldalúan végezte mérlegelő tevékenységét. Érvelése szerint a vádlott mindvégig következetesen tagadta a bűnösségét és életszerű indokát adta annak, hogy miért ismerhették fel a tárgyaláson is meghallgatott tanúk. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság az 1. és 2. vádpont vonatkozásában a tanúk által előadottakat fogadta el, azonban ennek nem adta indokát. A 3. ítéleti tényállással kapcsolatban sérelmezte, hogy védői indítvány ellenére az előkészítő ülésen beismerő nyilatkozatot tevő II.r. vádlottat nem hallgatta ki tanúként és nem is szembesítette a vádlottal, ami azonban álláspontja szerint a tényállás tisztázása érdekében nélkülözhetetlen. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem juthatott kétséget kizáró bizonyossághoz a vádlott bűnösségét illetően, ezért a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására jogszabálysértő módon került sor. Mindezekre figyelemmel elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.