A Debreceni Ítélőtábla Pf.20182/2023/5. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (3) bek., 8. § (1) bek., (2) bek., (5) bek., 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. § (1) bek., 78. § (4) bek., 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 6. §, 159. § (4) bek., 160. § (2) bek., 161. §, 190. § (2) bek., 191. § (4) bek., 196. §, 214. § (2) bek., 234. § (1) bek., 237. § (2) bek., 265. § (1) bek., 266. § (4) bek., 276. § (5) bek., 365. § (3) bek., 380. §, 381. §, 383. § (2) bek., 471. § (2) bek., 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (2) bek.] Bírók: Árok Krisztián, Gárdosi Judit, Pribula László

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék P.20185/2022/9., Egri Törvényszék P.20185/2022/13., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20182/2023/5.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.182/2023/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Győrffy István ügyvéd (cím) által képviselt 'felperes neve' (cím) felperesnek - a dr. ... kollégiumvezető (cím) által képviselt Miskolci Törvényszék (cím) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében az Egri Törvényszék 27.P.20.185/2022/13. számú végzéssel kijavított 27.P.20.185/2022/9. számú ítélete ellen a felperes által 12. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperes a Magyar Állam javára az elsőfokú és 15 000 (tizenötezer) forint fellebbezési illetéket - az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára - legkésőbb ezen ítélet meghozatalának keltétől számított 60 (hatvan) napon belül köteles megfizetni. Az illeték megfizetése során a Debreceni Ítélőtábla megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

[1] A felperes és 'élettárs neve' az 1990. évtől 2015 novemberéig élettársi kapcsolatban éltek. 'élettárs neve' 2014. december 21. napján D.-ben fiúgyermeket szült, a gyermekre vonatkozóan a felperes 2015. január 28. napján teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett. 2015. február 16. napján az anyakönyvi bejegyzést 'felperes neve' felperes apai családnevére módosították, a gyermek 'gyermek neve' néven került az anyakönyvi nyilvántartásba. Az A...-000000...3-20... számú anyakönyvi hatósági bizonyítvány szerint 'gyermek neve' nem reprodukciós eljárásból származik.

[2] 2016. szeptember 15. napján 'élettárs neve' a ... Megyei Kormányhivatal ... Járási Hivatal Járási Gyámhivatalánál kérte az anyakönyvi bejegyzés háttérokiratainak módosítását azzal, hogy a gyermek reprodukciós eljárásból származik, mely kérelmét az első- és másodfokú hatóságok elutasították, a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.385/2017/10. számú ítéletével a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti keresetet elutasította, a Kúria a Kfv.VI.37.036/2018/9. számú ítéletével az ítéletet hatályában fenntartotta.

[3] A felperes és 'élettárs neve' között a Miskolci Járásbíróság előtt 15.P.20.268/2017. szám alatt szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és járulékai tárgyban indult peres eljárás, amelyben a Miskolci Járásbíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A felperes a 2019. február 28. napjára kitűzött szakértői vizsgálaton megjelent, azonban az elme- és pszichológus szakértői vizsgálat elvégzéséhez nem járult hozzá, és 'gyermek neve' gyermek szakértői vizsgálatához is megtagadta a hozzájárulást.

[4] A Miskolci Járásbíróság a felperest a 15.P.20.268/2017/161. számú végzésével 50 000 forint pénzbírsággal sújtotta, és felhívta, hogy az elrendelt igazságügyi pszichológus és elmeorvos-szakértői vizsgálat során a szakértő ismételt idézésére jelenjen meg. A végzés indoklása szerint a felperes azon magatartása, hogy a korábban általa sem ellenzett szakértői bizonyítás során kitűzött személyes vizsgálaton való részvételt okszerű indok nélkül megtagadta, a jóhiszemű pervitel követelményébe ütköző, az eljárás további indokolatlan elhúzását eredményező cselekménynek minősül, melyet a bíróság köteles megakadályozni, ezért a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 8. § (2) és (5) bekezdése, valamint 120. §-a alapján pénzbírsággal sújtotta.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes, mint másodfokú bíróság az 1.Pkf.20.767/2019/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, rögzítve, hogy a vizsgálat megtagadása a jóhiszemű pervitelt sérti és az eljárás további elhúzódását eredményezi. Miután a perben a szakértői bizonyítás nem mellőzhető, ezért helyesen alkalmazta szankcióként a pénzbírságot az elsőfokú bíróság.

[6] A felperes keresetében kérte az alperest 50 000 forint kártérítés megfizetésére és perköltségének megtérítésére kötelezni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:518. §, 6:519. §, 6:520. §, 6:522. §, 6:527. §, 6:532. §, 6:548. § és 6:549. § (1) bekezdése alapján. Előadása szerint azért tagadta meg a szakértői vizsgálaton való részvételt, mert a tudomására jutott, hogy a korábbi szakértői vizsgálaton nem 'gyermek neve', hanem a 'gyermek neve' hivatkozott születési anyakönyvi kivonata alapján kiállított .....5DE számú személyi igazolvány fotóján szereplő, egyúttal 'élettárs neve' háztartásában nevelkedő másik gyermek vett részt. Részletesen kifejtette azon bizonyítékokat, amelyek ezen állítását igazolják. Érvelése szerint a pénzbírság kiszabása során a bíróság figyelmen kívül hagyta azon kifogását, hogy a 'élettárs neve' gondozásában nevelkedő gyermek nem azonos a keresetlevélhez csatolt, születési anyakönyvi kivonatban megjelölt gyermekkel, ekként a felperes perbeli legitimációját sem vizsgálta érdemben. Az alperes jogellenesen olyan személy vonatkozásában sújtotta bírsággal, aki nem létezik. Mindaddig, amíg a bíróság nem foglal állást a fenti kérdésben, ő indokoltan zárkózik el a bíróság által elrendelt szakértői vizsgálaton való részvételtől.

[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, a felperes perköltségekben marasztalását kérte. Érvelése szerint a vonatkozó eljárási és anyagi jogszabályok betartásával, jogszerűen járt el, a kártérítés megállapíthatóságának alapvető feltétele, a jogellenesség nem áll fenn, ekként pedig a többi konjunktív elem vizsgálata szükségtelen. A kereset jogalapját és összegszerűségét is vitatta.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest az alperes javára 11 000 forint perköltség, az állam javára 7000 forint le nem rótt illeték megfizetésére.

[9] Az ítélet indokolása szerint a perben a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben kára keletkezett. Az egységes bírói gyakorlat értelmében a bírósági jogkörben okozott kárért a felelősség csak kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési tévedés, hiba elkövetése esetén állapítható meg. A felperes nem jelölt meg olyan konkrét jogszabályi rendelkezést, amelybe a pénzbírságot kiszabó első- és másodfokú határozatok ütköztek, az általa felhívott nagy számú jogszabályi rendelkezés nem az alperes eljárására, hanem a származás megállapítására, az egyes hatósági eljárásokra, nyilvántartások vezetésére, adattartalmára vonatkoznak. Az alperesnek a polgári perrendtartást és a szülői felügyelet rendezésére vonatkozó jogszabályokat kellett alkalmaznia, ezen rendelkezések megsértése nem volt megállapítható.