BH 1996.1.34 A köztisztasági feladatokat vállalkozásban végző gazdasági társaság kárfelelősség alóli mentesüléséhez nem elegendő, hogy a településen rendszeresen végzett hóeltakarítást, szórást és kézi tisztítást; azt kell bizonyítania, hogy a baleset helyszínén megtett-e mindent annak érdekében, hogy veszélyhelyzet ne keletkezzen, illetve hogy az a lehető leggyorsabban megszűnjön [Ptk. 339. § (1) bek., 340. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek 701 160 forint kára megfizetésére irányuló kereseti kérelmét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperes 1992. január 20-án a reggeli órákban munkába menet a város belterületén úgy szenvedett bokatöréssel járó balesetet, hogy a járdáról a közútra lépve a gyalogátkelő helyen megcsúszott és elesett. A közterületnek a téli időszakban történő fenntartásával az önkormányzat I. r. alperes az 1991. november 12-én kötött átalánydíjas hószolgálati szerződéssel a köztisztasági rt. II. r. alperest bízta meg. A részletes bizonyítási eljárás lefolytatását követően a bíróság elutasító döntését azzal indokolta, hogy az alperesek felelősségük alól kimentették magukat, ugyanakkor magatartásuk és a felperes kára között nem állott fenn az okozati összefüggés.

Az első fokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes annak megváltoztatását és az alpereseknek a keresete szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy a téli útfenntartás és -tisztítás tekintetében a baleset helyszíne a város első körzetébe tartozik, a belváros egyik legjobban igénybe vett gyalogátkelő helye, ahol a baleset időpontjában a gépi tisztítás nyomán korábban a járdaszegélyhez odaverődött, tolódott és megfagyott jeges, havas maradvány volt. Az akkor hatályos helyi rendelet szerint a járdáról letakarított havat a közút és a járda között úgy kellett elhelyezni, hogy az se a gyalogos-, se a gépjárműforgalmat ne akadályozza. Tilos az összerakott hó elhelyezése az útkereszteződésben, a gyalogos-átkelőhelyen, s azoktól minden irányban számított fél méteres távolságban.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak az I. r. alperes magatartásával kapcsolatos álláspontjával. Részletesen azt vizsgálta, hogy II. r. alperes eleget tett-e a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. Ennek során rámutatott arra, hogy a közutak és a közúti átkelők "síktalanításával" összefüggő feladatok ellátását vállaló II. r. alperes a veszélyességi tényezők kiküszöbölése érdekében köteles volt elvégezni a technika jelenlegi színvonala szerinti mechanikai, kémiai stb. tisztítási feladatokat. Megállapította, hogy a II. rendű alperes a kémiai olvadást elősegítő szórást és a kézi, valamint a gépi tisztítást megfelelően elvégezte, így mentesül a felelősség alól.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítéletek hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint mindkét bíróság ítélete megalapozatlan és téves.

A felülvizsgálati kérelem részben alapos.