A Pécsi Ítélőtábla Pf.20237/2008/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 344. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet, Veszeley József

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.237/2008/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Gajdán István ügyvéd (9700 Szombathely, Fő tér 2. II/7.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - az II.rendű alperes neve (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe a II. rendű alperes pernyertessége érdekében a Alperesi beavatkozó (fél címe) beavatkozott - a Somogy Megyei Bíróság 2008. április 9. napján kelt 24.P.21.614/2007/14. sorszámú ítélete ellen az I. és II. rendű alperes által 18. és a felperes által 19. sorszámon előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Mellőzi az alperesek perköltségben való marasztalását és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek 15 napon belül 835.800 (nyolcszázharmincötezer-nyolcszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

2005. szeptember 1. napján a felperes és a magát dr. B.Zs-nak kiadó N.M.között jelzálogjoggal és vételi joggal biztosított kölcsönszerződés jött létre. A szerződés megszerkesztésére és az ingatlan-nyilvántartási eljárásban való képviseletre a szerződő felek az I. rendű alperes részéről eljáró II. rendű alperes ügyvédet bízták meg. Az írásba foglalt szerződés szerint a felperes 97.500 eurót adott át B.Zs. adósnak 2005. november 1-jei visszafizetési határidővel és késedelmes teljesítés esetére évi 35 %-os mértékű késedelmi kamattal. A kölcsön biztosítékaként az adós tulajdonában álló a-i 000. helyrajzi számon nyilvántartott belterületi ingatlanra a szerződő felek 97.500 euró kölcsön és járulékai erejéig a felperes javára jelzálogjogot alapítottak. Ezzel egyidejűleg az ingatlanra a felperes javára az adós 2005. december 2-től 2006. március 30-ig gyakorolható vételi jogot is biztosított 97.500 eurós vételár kikötése mellett. Az írásba foglalt szerződéstől eltérően a felek szándéka ténylegesen 75.000 euró kölcsön adására irányult, havi 10 %-os ügyleti kamat kikötése mellett és a kamatok tőkésítésével került a szerződésbe 97.500 euró feltüntetésre. A kölcsönszerződés megkötésének napján a felperes a 75.000 eurót a II. rendű alperes ügyvédnek adta át átvételi elismervény ellenében azzal, hogy annak a kölcsönvevő részére történő kifizetése a szerződés ingatlan-nyilvántartási széljegyzését követően történjen meg. A 75.000 euró átvételéről a felperes és a II. rendű alperes írásbeli alakban letéti szerződést nem kötöttek.

A kölcsönszerződés aláírását megelőzően a II. rendű alperes a kölcsönvevő személyi azonosságáról magát a dr. B.Zs-nak kiadó N.M. által bemutatott, b.Zs. névre szóló, hamis személyigazolványból győződött meg, a személyi igazolványról, valamint az adós által bemutatott, ugyancsak hamis adókártyáról fénymásolatot készített. A személyi azonosító beszerzését a II. rendű alperes a szerződéskötéskor elmulasztotta és ezt akkor sem követelte meg az adóstól, amikor az a széljegyzést tartalmazó tulajdoni lap bemutatásával a szerződés megkötését követő napon a 75.000 eurót tőle átvette.

A Z.M.Bíróság az 5.P.21.942/2005/9. számú ítéletével megállapította, hogy 2005. szeptember 1. napján B.Zs. és jelen per felperese között jelzálogjoggal és vételi joggal biztosított kölcsönszerződés nem jött létre és rendelkezett az a-i 000. helyrajzi számú nyilvántartott ingatlan tulajdoni lapjáról a széljegyként feljegyzett jelzálogjog és vételi jog bejegyzése iránti kérelem törléséről.

A K. Városi Bíróság 9.B.258/2006/67. számú ítéletével - amely N.M. tekintetében jogerőre emelkedett - megállapította, hogy N.M. bűnös társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettében, 2 rb közokirat hamisítás bűntettében, közokirat hamisítás bűntettének kísérletében és vele szemben büntetést szabott ki. A felperes polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.

A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az I. és II. rendű alpereseket egyetemlegesen kártérítés címén 8.224.825 forint és annak 2005. szeptember 1-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata és perköltség megfizetésére. Előadta, hogy az általa a kölcsönvevő N.M-nak átadott 75.000 eurónak megfelelő, mindösszesen 18.277.500 forint részére nem térült meg, az ebből eredő kárért nagyobb részben a bűncselekményt elkövető N.M. és társai, kisebb részben azonban az eljáró ügyvéd a felelős, akinek felelősségi arányát 45 %-ban jelölte meg. A II. rendű alperes felróható magatartásaként jelölte meg, hogy a kölcsönvevő személyi azonosítója a kölcsönszerződésben nem került feltüntetésre, így a szerződés ingatlan-nyilvántartási átvezetésre alkalmatlan volt, hogy a II. rendű alperes nem tájékoztatta a felperest arról, hogy külföldi állampolgár lévén vevőként az ingatlan tulajdonjogát csak harmadik személy - az illetékes közigazgatási hivatal - hozzájárulásával külön hivatali eljárás útján szerezheti meg, hogy jogszabályba ütköző a kölcsönösszegbe beépített kamat, ami egyébként túlzott mértékű is, ezért a megállapodás érvénytelen, illetve, hogy a felperestől átvett kölcsönösszeggel kapcsolatban nem készült ügyvédi letéti szerződés, az átvett összeget a II. rendű alperes nem banki letéti számlán kezelte. A II. rendű alperes ezáltal a felperes és a közte létrejött ügyvédi megbízási szerződést megszegte, magatartása nem felelt meg az ügyvédi etikai szabályzatban foglalt elvárásoknak és a felperesnek a kára e magatartásokkal okozati összefüggésben áll.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen 15 napon belül a felperesnek 3.655.000 forintot és annak 2005. szeptember 1-től a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát és 165.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy a II. rendű alperes a kölcsönvevő szerződő fél személyazonosságának beazonosítása érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben a megbízott ügyvédtől elvárható és a jogszabályoknak megfelelő lett volna, eljárása ezért felróható volt, továbbá nem adott kellő tájékoztatást a vételi jog gyakorlása esetére arról, hogy a felperes vételi joga gyakorlása esetén a tulajdonjogot hatósági hozzájárulástól függően szerezheti meg. Osztotta a felperesnek azt az álláspontját, hogy a felperes kárát túlnyomó részt a bűncselekményt elkövető N.M. és társai magatartása okozta, azonban úgy foglalt állást, hogy ahhoz, hogy a bűncselekményt N.M. és társai elkövethessék, hozzájárult a II. rendű alperes fent részletezett gondatlan magatartása. Erre tekintettel a felperes által előterjesztett kereseti kérelemtől eltérően a Ptk.344.§-ának (3) bekezdése alapján, 20%-os közrehatási arány figyelembe vételével, marasztalta az alpereseket az 1998. évi XI. törvény 69.§-ának (3) bekezdésére hivatkozással egyetemlegesen.