BH+ 2003.7.320 A visszterhesség vélelmezése [Ptk. 201. § (1) bek., 203. §, Pp. 164. § (1) bek.].

A felperesek keresete annak megállapítására irányult, hogy az alperesek által ingatlan tulajdonjogának átruházására kötött adásvételi szerződés, mint színlelt szerződés semmis, az ténylegesen ajándékozási szerződést leplez.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletet hozott, amelynek indokolása szerint a Pp. 164. §-a (1) bekezdése értelmében az okirattal szemben a bizonyítás a felpereseket terhelte. A perben feltárt tények azonban nem támasztották alá a keresetet, a bizonyítás sikertelensége a felperesek terhére esik.

A felperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy a szerződés semmis, az alperesek nem adásvételi, hanem ajándékozási szerződést kötöttek. Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedett a bizonyítási teher kérdésében. Mivel a felperesek vitatták a vételár kifizetését, ennek megtörténtét az alpereseknek kellett volna bizonyítaniuk. A vételár rendelkezésre állása és annak kifizetése azonban nem állapítható meg, ezért a szerződés ajándékozási szerződésnek minősül annál is inkább, mert a törvény a hozzátartozók esetében vélelmezi az ingyenességet.

A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A kérelemben kifejtették, hogy jogszabálysértéssel állapította meg a másodfokú bíróság a tényállást, mert a szerződés a felek valódi akaratának megfelel, a semmisség nem bizonyított.

A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alapos.