A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10684/2008/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 272. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 174. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.600/2003/98., Kecskeméti Törvényszék Mf.22144/2007/10., *Kúria Mfv.10684/2008/7.* (BH 2011.1.20)

***********

Mfv.I.10.684/2008/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Mácsik Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Komlódi Ildikó ügyvéd által képviselt alperes ellen - akinek a pernyertessége érdekében a dr. Kocsisné dr. Gyuris Ilona jogtanácsos által képviselt beavatkozó beavatkozott - kártérítés iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságnál 5.M.600/2003. szám alatt megindított és másodfokon a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.22.144/2007/10. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem, és a felperes által benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.22.144/2007/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 247.900 (kettőszáznegyvenhétezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

A peres felek a felülvizsgálati eljárási költségeiket maguk viselik.

I n d o k o l á s :

A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 5.M.600/2003/9. számú ítéletével kötelezte az alperest 43.680 forint ápolási költség, 10.240 forint háztartási kisegítő költség, 33.032 forint kórházi látogatási költség, 265.834 forint gyógyászati segédeszköz költség, 858.000 forint mezőgazdasági kártérítés, 2007. október 31-éig bezárólag háztartási kisegítői járadék címén 538.560 forint, és gépjárműhasználat járadék címén 829.488 forint, valamint nem vagyoni kártérítés címén 4.000.000 forint és mindezek törvényes késedelmi kamata megfizetésére 419.762 forint perköltség mellett. Ezt meghaladóan - többek között a 6.500.000 forint nem vagyoni kártérítésre irányuló - keresetet elutasította. Kötelezte az alperest 354.400 forint kereseti eljárási illeték és 343.884 forint előlegezett költség megfizetésére, megállapítva, hogy A 88.600 forint eljárási illetéket és 85.971 forint előlegezett költséget az állam viseli.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2001. július 10-én egy gőzturbinaház összeállítása során munkahelyi balesetet szenvedett, akként, hogy egy munkatársával egy félgyűrű függőleges beállításakor a nem rögzített acélgyűrű mögött egy emelvényen állva a rögzített szerkezeti elem jobbos-balos állítócsavar hegesztésekor az egyik rögzítőcsavar elszakadt, és a mozdítható félgyűrű a felperes lábára esett. A balesetet megelőzően a mozdítható félgyűrű az eldőlés ellen kizárólag daruval volt biztosítva. A darut azonban K. J.-nek - szóváltást követően - a felperes átengedte akként, hogy a daru távirányítóját a földre dobta, K. J. pedig a darut elvitte.

A felperes a baleset eredményeként a bal láb, illetve lábszár alsó harmadában súlyos fokú, többszörös darabos töréssel, és súlyos fokú lágyék zúzódással járó sérülést szenvedett. A kórházba szállítását követően a lábszár felső harmadában amputációt hajtottak végre, és a felperest 2001. szeptember 12-étől protézissel látták el. A felperes 67 %-os baleseti eredeti munkaképesség-csökkenése folytán rokkant. A balesetből eredően felperesnél neurózis és depresszív hangulati élet alakult ki időnként visszatérő epizódokkal, és folyamatos pszichiátriai kezelés alatt áll.

A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint a baleset bekövetkezése részben munkaszervezési hiányosságokra, részben gondatlan munkavégzésre vezethető vissza. A munkáltató nem biztosította az egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzéshez szükséges feltételeket, és a munka irányításával sem bízott meg munkavállalót. A gőzturbinaház összeállítására vonatkozó műveleti utasításban az alperes nem határozta meg a gyártási műveletek sorrendjét, és azt sem, hogy a kitámasztó csövet mely időpontban kell használni. Az alperesnél a daru kezelését és munkavállalók részére történő biztosítását nem szabályozták megfelelően. Ezzel megakadályozható lett volna az, hogy a munkavállalók között a daruhasználattal kapcsolatban konfliktus alakuljon ki, illetve hogy az egyik munkavállaló a másiktól a darut elvigye, és így a munkavállalót balesetveszélynek tegye ki. A baleset bekövetkezésében az nem játszott szerepet, hogy a felperes rendelkezett-e darukezelői vizsgával avagy sem, illetőleg hogy hegesztésre jogosult-e avagy sem.

A munkaügyi bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes maga is munkavédelmi szabályt szegett azzal, hogy K. J.-vel vitába keveredve engedte, hogy ő a munkadarabról a darut eltávolítsa, és ezt követően nem gondoskodott a munkadarab kitámasztásáról, így vétkesen közrehatott a baleset bekövetkeztében. Ezért az elsőfokú bíróság a munkáltatóra terhesebben 20-80 %-os mértékű kármegosztást alkalmazott.

A nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt előterjesztett keresetet csak részben találta megalapozottnak. Megállapította, hogy a felperes életét, életvitelét az amputáció döntő módon megváltoztatta, a végtagcsonk állapota miatt a felperes munkát egyáltalán nem tud végezni, és a jövőben sem képes dolgozni. Önellátásában korlátozott, élete végéig segítségre szorul. A baleset a felperes pszichés állapotában is változást idézett elő. Jelenleg is pszichiátriai kezelés alatt áll, ennek ellenére feszültség, bizonytalanság, gátoltság, emelkedett szorongási szint, szociális introvertáltság, apátia jellemzi, és szuicid, öngyilkossági gondolatai is vannak. Befelé fordulóvá vált, az élettere beszűkültebb lett, mivel dolgozni nem tud, így a szociális izolálódás jeleit mutatja. Mindezen sérelemmel 4.000.000.- Ft nem vagyoni kártérítést talált arányban állónak.

A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Mf.22.144/2007/10. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett részében részben megváltoztatta, és a felperes részére az alperes által gyógyászati segédeszköz költség címén fizetendő kártérítést 96.233 forintra és kamataira leszállította, egyekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta megállapítva, hogy a felperes, az alperes és a beavatkozó a másodfokú eljárási költségét maga viseli. Kötelezte az alperest 247.900 forint le nem rótt fellebbezési illeték állam részére történő megfizetésére.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság helytállóan alkalmazta a kármegosztást és helyesen állapította meg annak arányát.

Kiemelte, miszerint nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a munkáltató milyen utasítást adott arra nézve, hogy a félgyűrűket az eldőlés ellen miként kell biztosítani. A tanúk vallomásából ugyanis nem lehetett megállapítani, hogy a kitámasztót mikor, és milyen céllal kellett beépíteni. Azon, peres felek által egyezően tett előadásból, miszerint a korábban elkészített 11 munkadarabot mindvégig daru biztosította, azt a következtetést lehetett levonni, hogy a kitámasztó nem szolgált biztonságtechnikai célt. A munkavédelmi szakvélemény szerint pedig a műveleti utasításból nem állapítható meg, hogy a kitámasztó csövet mikor kellett elhelyezni. Mindebből következően pedig a kitámasztó cső alkalmazásának elmulasztása nem róható a felperes terhére. Minthogy az alperes nem rögzítette, hogy a félgyűrűket az eldőlés ellen miként kell biztosítani, nem ellenőrizte ezt a félgyűrű állítása közben sem, továbbá a daruhasználatot sem szabályozta, nem hivatkozhat arra, hogy a balesetet kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta.