BH 2001.3.106 A tárgyalás előkészítésének szakaszában az előzetes letartóztatás kérdésében való döntésnél a büntetőeljárás és a kényszerintézkedés alkalmazásának általános feltétele - a bűncselekmény alapos gyanúja - vonatkozásában a bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése nélkül abban kell állást foglalnia, hogy a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúját a vádlott terhére szóló bizonyítékok megalapozzák-e;

amennyiben fennállnak a kényszerintézkedés különös feltételei, a vádlott következetes tagadása ellenére is törvényes az előzetes letartóztatás elrendelése, illetőleg annak fenntartása [Be. 92. § (1) bek. a) és c) pont, 172. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1998. december 22. napján kelt végzésével az I. r. vádlott és a II. r. vádlott előzetes letartóztatását megszüntette, és elrendelte a szabadlábra helyezésüket.

A végzés indokolásában a városi bíróság kifejtette, hogy a városi ügyészség az 1998. december 17-én érkezett vádiratával az I. r. és a II. r. vádlottak ellen többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette és személyi szabadság megsértésének bűntette miatt emelt vádat, és a vádiratban indítványozta, hogy a bíróság a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjaira figyelemmel rendelkezzék az előzetes letartóztatás fenntartásáról.

A vádlottak előzetes letartóztatását a városi bíróság az 1998. szeptember 29-én kelt végzésével elrendelte, majd az 1998. október 26-án kelt végzésével 1998. december 29. napjáig meghosszabbította; a bíróság a határozatokban a kényszerintézkedés okaként a Be. 92. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjait jelölte meg.

A vádlottak, illetve a védőik az ügyészi kihallgatáson, valamint írásban is kérték a vádlottak szabadlábra helyezését.

Az iratokból megállapítható, hogy mindkét vádlott több esetben volt büntetve, illetve ellenük több büntetőeljárás is folyamatban van.

A Btk. 197. § (2) bekezdés c) pontja szerinti többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az iratokból megállapítható az is, hogy a vádlottak a terhükre rótt cselekmény elkövetését következetesen tagadják. Ezen túlmenően azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok oly mértékben ellentmondásosak, hogy csupán a bírósági eljárás lefolytatása után lesz lehetséges a megalapozott értékelésük. Ehhez képest sem a cselekmény büntetéssel fenyegetettségének mértéke, sem a vádlottak előélete, illetve az ellenük folyó más büntetőeljárások nem jelentenek olyan konkrét okot, mely a kényszerintézkedés további fenntartását indokolná.

Az elsőfokú végzés ellen az ügyész fellebbezett a vádlottak terhére, az előzetes letartóztatás megszüntetése miatt, a vádlottak előzetes letartóztatásának ismételt elrendelése végett.