BH 2007.9.307 Ha a munkáltató a munkavállaló - egyheti rendes szabadság igénybevétele iránti - kérelmét elfogadja, de azt közvetlenül a szabadság megkezdése előtt visszavonja, a munkahelyen való megjelenés elmulasztása miatt történt rendkívüli felmondással kapcsolatban vizsgálni kell a lényeges körülményeket (a visszavonásnak volt-e alapos oka, a nem teljesítésből származott-e hátrány stb.) [Mt. 134. §, 96. § (1) bekezdés a) pont].

A felperes keresetében a munkáltató rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, ezért a munkáltatót felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2000. január 1-jétől fennálló munkaviszonyát az alperes 2005. augusztus 13. napjával rendkívüli felmondással szüntette meg. A határozat indokolása szerint a felperes 2005. augusztus 15-étől fizetett szabadságot kért, amelyet munkahelyi vezetője nem engedélyezett a határidős munka befejezése előtt. Ennek ellenére 2005. augusztus 15-én a munkahelyén a felperes nem jelent meg, így távolmaradása igazolatlan hiányzásnak minősül.

A munkaügyi bíróság a bizonyítás adatai alapján megállapította, hogy az alperesnél a szabadság kiadásával kapcsolatos gyakorlat nem felel meg az Mt. 134. §-ában szabályozottaknak. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítási eljárás lefolytatását követően azt lehetett megállapítani, hogy B. T.-né műszaki vezető tájékoztatta T. Gy. termelési igazgatót arról, miszerint a felperest a szabadság igénybevételének megtagadásáról értesítette, az azonban nem volt bizonyítható, hogy ezt a felperessel is közölte az esetleges jogkövetkezményekre való figyelmeztetés mellett.

A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítékok okszerű mérlegelésével aggálytalanul megállapítható volt, hogy a felperes ellenszegült a munkáltatói utasításnak, így a rendkívüli felmondásban foglaltak bizonyítást nyertek. Az a tény, hogy az alperes nem tájékoztatta a felperest esetleges kártérítési igénye érvényesítésének lehetőségéről, a rendkívüli felmondást nem teszi jogellenessé.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 96. §-ának (2) bekezdésében, 89. §-ának (2) bekezdésében és a 134. § (2) bekezdésében foglaltakat, valamint a Pp. 206. §-ának (1) és (2) bekezdésébe ütközik. A felülvizsgálati érvelés szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként nem állapítható meg aggálytalanul, hogy a felperessel a szabadság megkezdése előtt közölték, hogy azt nem veheti igénybe, és ennek ellenére nem jelentkezett munkára. A bíróság figyelmen kívül hagyta az Mt. azon rendelkezését, amely szerint az alapszabadság 1/4-ét a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Hivatkozása szerint a tanúvallomások nem nevezhetők aggálytalannak és érdektelennek.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a rendkívüli felmondás jogellenesnek nem tekinthető.

A felülvizsgálati kérelem alapos.