A Fővárosi Ítélőtábla Bf.238/2010/6. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 13. §, 75. §, 166. §, 172. §, 173. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 85. §, 1993. évi III. törvény (Szoc. tv.) 41. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 270. §, 320. §, 338. §, 339. §, 351. §, 371. §, 372. §, 375. §, 381. §, 2009. évi CXLIX. törvény 120. §, 2009. évi LXXX. törvény 56. §] Bírók: Hildenbrand Róbert, Lassó Gábor, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.238/2010/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2011. évi április hó 12 napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fejér Megyei Bíróság 6.B.119/2009/4. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét emberölés bűntettének (Btk. 166.§ (1) bekezdés) minősíti.

A kiszabott börtönbüntetést 5 (öt) évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést 4 (négy) évre súlyosítja.

A kényszergyógyítás elrendelését mellőzi.

Megállapítja, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült 141.406.- (egyszáz-negyvenegyezer-négyszázhat) forint bűnügyi költségből 38.040.- (harmincnyolcezer-negyven) forint bűnügyi költséget az állam visel.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott köteles a másodfokú eljárásban felmerült 37.500,- (harminchétezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Fejér Megyei Bíróság a 2010. évi április hó 12. napján kihirdetett 6.B.119/2009/4. sorszámú ítéletével a vádlott bűnösségét segítségnyújtás elmulasztásának a segítségnyújtásra egyébként is köteles által elkövetett bűntettében (Btk.172.§ (1) és (3) bekezdései) állapította meg, és ezért őt két évi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Elrendelte a vádlott kényszergyógyítását, továbbá rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést téves minősítés miatt és súlyosítás érdekében.

Perorvoslattal élt a vádlott és védője is, felmentésért illetve enyhítésért.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.507/2010. számú átiratában és képviselője a nyilvános ülésen az ügyészi fellebbezést azzal tartotta fenn, hogy az első fokú bíróság a túlnyomórészt a perrendi szabályok megtartásával lefolytatott eljárásban nagyobbrészt eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének, de a sértett állapotával kapcsolatos lényeges orvosi adatokat, szakértői megállapításokat hiányosan tette a tényállás részévé, ami az ítélet részbeni megalapozatlanságát eredményezte.

A fellebbviteli főügyészség indítványozta a történeti tényállás az iratok tartalma alapján való kiegészítését a sértett kórházi ellátásakor észlelt állapotával, a rajta fellelhető sérülésekkel, a boncolás során feltárt betegségeivel valamint azokkal a körülményekkel, amelyek a sértett bekövetkezett halálával oksági összefüggésben állnak.

Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét - részben a részlegesen megalapozatlan tényállásra visszavezethetően, részben a bizonyítékok nem kellően részletes egybevetése folytán - hiányosan teljesítette. Megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott a sértett halálát megelőző években alkoholizálásával összefüggésben rendszeresen elmulasztotta az édesanyjával szemben fennálló ápolási, gondozási kötelezettségét, azonban tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a vádlott mulasztása eshetőleges szándék formájában sem irányult a sértett halálának okozására.

A vádlott a gondozási kötelezettség teljesítésére, s a halálos eredmény elhárítására az idős szülőhöz fűződő személyes viszonyán túl, a gondnokul kijelölő határozat folytán is köteles volt. Mulasztásban megnyilvánuló magatartása indította el azt az okfolyamatot, amely a sértett egészségi állapotának romlásához, majd összeomlásához vezetett, s végül a halálát eredményezte. A vádlotti mulasztások a közönséges élettapasztalat szerint is alkalmasak a sértett halálának előidézésére. A halálos eredmény elhárítására a vádlottnak reális, objektív lehetősége volt. Mulasztása és a halálos eredmény közötti oksági kapcsolat megállapítható.

Eshetőleges az ölési szándék, ha az elkövető az események alakulását, a halálos eredmény bekövetkezését a véletlenre bízza, s nem reális körülmények alapján bizakodik annak elmaradásában. A csontsoványra fogyott, alultáplált, kimerült szervezetű sértetthez, aki vizelettel átitatott ágyneműben és ruházatban tartózkodott a hideg szobában és ismeretlen ideig a linóleummal borított padlón is feküdt, csak késlekedve orvosi segítséget hívni - olyan mulasztás, amelynél megállapítható, hogy ha a vádlott nem is kívánta a sértet halálának bekövetkezését, annak lehetőségébe belenyugodott.

A fellebbviteli főügyészség a fentiekre figyelemmel indítványozta, hogy a másodfokú bíróság - az ítélet részleges megalapozatlanságát az iratok alapján kiküszöbölve, - minősítse a vádlott cselekményét a Btk. 166.§-ának (1) bekezdése szerinti emberölés alapeseteként és súlyosítsa a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetést.

Értékelje további súlyosítóként, hogy a vádlott közeli hozzátartozója sérelmére követte el a bűncselekményt és a sértett halála hosszú ideig tartó vádlotti mulasztás folytán következett be.

Mellőzze a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatalakor helyesen alkalmazott kényszergyógyítást, az időközben bekövetkezetett jogszabályváltozás miatt, - az enyhébb elbírálást jelentő Btk.2.§-ára figyelemmel, egyebekben hagyja helyben az elsőfokú ítéletet.

A védő a nyilvános ülésen elsősorban a vádlott felmentését, másodlagosan pedig a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.

A bejelentett ügyészi fellebbezés alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla az ellentétes perorvoslatok folytán bírálta felül a Fejér Megyei Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását, melynek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság túlnyomórészt a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást.

A folytonos tárgyaláson kihallgatott személyekkel szemben a szükséges figyelmeztetések elhangzottak, s az arra adott válaszok is rögzítésre kerültek.

Az emberölés bűntettével vádolt terhelt bűnösségét azonban az első fokú bíróság anélkül mondta ki a vádban foglalthoz képest lényegesen enyhébb büntetéssel fenyegetett segítségnyújtás elmulasztása minősített esetében, hogy - akár a tárgyalás előkészítése során (Be.270.§ (1) bekezdése), akár az ügydöntő határozat meghozatala előtt (Be.320.§-ának (4) bekezdése) - megállapította volna, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádtól eltérően minősülhet.

Megállapítható azonban, hogy ezzel csupán olyan (a Be.375.§-ának (1) bekezdése szerinti) relatív eljárási szabálysértés történt, amely nem volt lényeges kihatással az eljárás lefolytatására, s emiatt az elsőfokú ítéletet nem kellett hatályon kívül helyezni.

Az elsőfokú bíróság eljárása során az egyéb perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta.