EH 2008.1875 A Pp. 235. § (1) bekezdése második fordulata a fellebbezésben új tény állításának, illetve új bizonyítás előadásának a korlátozására tartalmaz rendelkezést, amely nem vonatkozik az elévülési kifogás előterjesztésére. Elévülési kifogás a fellebbezésben is előterjeszthető [Pp. 235. § (1) bek.].

A felperesek 2003. november 25-én 14 000 000 forint vételárért megvásárolták az alperestől a perbeli családi házas ingatlant. Az alperes az ingatlant 1997-ben romos állapotban vette meg, ezért azt felújíttatta, a hátsó határon álló felvizesedett és bedőlt falazatot visszabonttatta, új betonalapra helyezve szigeteltette, és ismételten felfalaztatta, a nyílászárókat kicseréltette, vezeték- és fűtéskorszerűsítést, valamint burkolási munkákat végeztetett. A gáz bevezetésre került, a mennyezeti részt álmennyezettel építették be, és teljes körű festést, mázolást végeztek. A régi felépítményrészhez csatlakozóan egy új rész is készült.

A felperesek a beköltözést követően tapasztalták, hogy a régi épületrész vizesedik, ezért annak szigetelését kívánták elvégeztetni. A szakemberek a munkálatok megkezdésekor a lábazati vakolatot leverték, és ekkor észlelték, hogy a falazat alatt alap nem található, továbbá feltárásra került, hogy a falazat egy része nem vályogból, hanem salakbetonból készült. A hibák észlelését követően a felperesek szakértővel vizsgáltatták meg az épületet, aki arra a következtetésre jutott, hogy a régi épületrész tartós emberi tartózkodásra, lakás céljára alkalmatlan, rövidesen életveszélyessé válhat.

A felperesek módosított keresetükben 3 000 000 forint és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Elsődlegesen az alperes hibás teljesítésére hivatkozva a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontja alapján árleszállítást, míg másodlagosan a Ptk. 310. §-a szerint kártérítést kértek.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A bíróság jogerős ítéletével 2 500 000 forint árleszállítás, és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest a felperesek részére, miután arra a következtetésre jutott, hogy az alperes hibásan teljesített, azt pedig nem tudta bizonyítani, hogy a felperesek a hibát ismerve vásárolták meg az ingatlant. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésében hivatkozott elévülési kifogást a Pp. 235. § (1) bekezdésének második fordulatára hivatkozva érdemben nem vizsgálta, mivel az alperes az elsőfokú eljárás során a felperesi igény elévülésére, mint jogilag jelentős tényre nem hivatkozott, csupán a fellebbezésében élt elévülési kifogással.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperesek keresetének elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperesek szavatossági igénye a Ptk. 308. és 326. §-ai alapján elévült, amelyet a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon a Pp. 235. §-ának (1) bekezdését tévesen alkalmazva nem vett figyelembe. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésének megsértésére hivatkozva kérte, mivel álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan.

Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezésében előterjesztett elévülési kifogást érdemben nem vizsgálta. Érvelése értelmében az elévülési kifogás az eljárás bármely szakaszában, így a fellebbezési eljárásban is előterjeszthető. A Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére pedig azért hivatkozott, mivel szerinte a másodfokú bíróság olyan szakkérdésben mérlegelt és döntött, amely tekintetében nem rendelkezett szakértelemmel és kompetenciával. Szerinte a bíróság nem derítette fel kellőképpen a tényállást, mivel nem vizsgálta, hogy a dolog a teljesítés időpontjában megfelelt-e a jogszabályban, vagy a szerződésben meghatározott feltételeknek, és megalapozatlannak tartja az árleszállítás mértéke tekintetében hozott döntést.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.

Mivel a jogerős ítéletet a keresetet elutasító rendelkezés tekintetében a felperesek nem támadták, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 235. § (1) bekezdését.

A Pp. 235. § (1) bekezdés második fordulata a fellebbezésben új tény állításának, illetve új bizonyíték előadásának a korlátozására tartalmaz rendelkezést, ugyankkor nem tartalmaz korlátozást az elévülési kifogás előterjesztésére. Erre figyelemmel a bírói gyakorlatnak is megfelelően (Legfelsőbb Bíróság Pfv. VII. 20.614/2004/5. Gfv. E. 30.059/2005/2., Pfv. VII. 20.319/2006/4.) elévülési kifogás a fellebbezésben is előterjeszthető.

Mivel a másodfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja folytán - az alperes által bejelentett elévülési kifogást nem vizsgálta, azt nem bírálta el, a jogerős ítélet jogszabályt sért. Miután a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Legfelsőbb Bíróság ezzel a kérdéssel a felülvizsgálati eljárás keretein belül nem foglalkozhat, a tényállást nem tisztázhatja, ezért a jogszabályt sértő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.

Figyelemmel arra, hogy az alperes elsődlegesen előterjesztett felülvizsgálati kérelme tekintetében a jogszabálysértést megállapította, a Legfelsőbb Bíróság a másodlagosan megjelölt jogszabálysértés vonatkozásában a jogerős ítéletet már nem vizsgálta.

Az új eljárás során a másodfokú bíróságnak állást kell foglalnia az alperes által előterjesztett elévülési kifogás kérdésében.

(Legf. Bír. Pfv. VII. 21.328/2008.)