62002CJ0350_SUM[1]

A Bíróság (első tanács) 2004. június 24-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Holland Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - Személyes adatok feldolgozása és a magánélet védelme a távközlési ágazatban - A 97/66/EK irányelv 6. és 9. cikke - A kifogások részletes ismertetésének szükségessége az indokolással ellátott véleményben. C-350/02. sz. ügy

C-350/02. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Holland Királyság

"Tagállami kötelezettségszegés - Személyes adatok feldolgozása és a magánélet védelme a távközlési ágazatban - A 97/66/EK irányelv 6. és 9. cikke - A kifogások részletes ismertetésének szükségessége az indokolással ellátott véleményben"

Az ítélet összefoglalása

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset - Pert megelőző eljárás - Az eljárás tárgyának meghatározása - Indokolással ellátott vélemény - A kifogások részletes ismertetése - A keresetben állított kifogás, amelyet ugyan ismertettek a felszólító levélben, de amelyet az indokolással ellátott vélemény nem tartalmaz - Megengedhetetlenség

(EK 226. cikk)

2. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset - A megalapozottság Bíróság általi vizsgálata - Figyelembe veendő helyzet - Az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet

(EK 226. cikk)

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a felszólító levél, amely a felrótt kötelezettségszegés első rövid összefoglalásából áll, hasznos lehet az indokolással ellátott vélemény megértéséhez, mindazonáltal a Bizottságnak ebben a véleményben pontosan meg kell határoznia azokat a kifogásokat, amelyeket a felszólító levélben már általánosabban kifejtett, és amelyeket az érintett tagállammal szemben fenntart, miután az EK 226. cikk első bekezdése alapján esetlegesen megtett észrevételeket tudomásul vette. Ez a követelmény elengedhetetlen ahhoz, hogy az EK 226. cikk második bekezdése szerinti bírósági eljárás megindítása előtt világosan meg lehessen határozni a jogvita tárgyát, és biztosítani lehessen, hogy az érintett tagállam pontos tudomást szerezzen arról, hogy a Bizottság milyen kifogásokat fogalmaz meg vele szemben, és a terhére rótt kötelezettségszegést megszüntethesse vagy a védekezéshez érveit még azelőtt előterjeszthesse, hogy a Bizottság a Bírósághoz fordul.

Következésképpen szabálytalannak tekintendő olyan kifogás feltüntetése a Bizottság keresetlevelében, amelyet ismertettek a felszólító levélben, de amelyet az indokolással ellátott vélemény nem tartalmaz.

(vö. 21., 28. pont)

2. Az EK 226. cikk alapján indított kereset keretében a tagállami kötelezettségszegés fennállását az indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő lejártakor fennálló helyzet szerint kell megítélni.

(vö. 31. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2004. június 24. (*)

"Tagállami kötelezettségszegés - Személyes adatok feldolgozása és a magánélet védelme a távközlési ágazatban - A 97/66/EK irányelv 6. és 9. cikke - A kifogások részletes ismertetésének szükségessége az indokolással ellátott véleményben"

A C-350/02. sz. ügyben,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: M. Shotter és W. Wils, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek,

a Holland Királyság (képviseli: S. Terstal, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

annak megállapítása iránt benyújtott keresete tárgyában, hogy a Holland Királyság - mivel nem fogadott el minden törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést, amely szükséges ahhoz, hogy a tagállami jogba átültesse a távközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 1997. december 15-i 97/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998., L 24., 1. o.) 6. és 9. cikkét, vagy legalábbis nem közölte ezeket a rendelkezéseket a Bizottsággal - nem teljesítette a Szerződésből eredő kötelezettségeit,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, A. La Pergola és S. von Bahr, R. Silva de Lapuerta és K. Lenaerts (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: M.-F. Contet főtanácsos,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a felek szóbeli előadásainak a 2003. november 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően, amelynek során a Bizottságot W. Wils, segítője: P. Gérard szakértő, a Holland Királyságot C. Wissels meghatalmazotti minőségben, segítője: R. J. I. Dielemans szakértő képviselte,

a főtanácsnok indítványának a 2004. január 29-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A Bíróság Hivatalához 2002. október 1-jén benyújtott keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága az EK 226. cikk alapján keresetet indított annak megállapítása iránt, hogy mivel nem fogadott el minden törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést, amely szükséges ahhoz, hogy a tagállami jogba átültesse a távközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről és a magánélet védelméről szóló, 1997. december 15-i 97/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998., L. 24., 1. o.) 6. és 9. cikkét, vagy legalábbis nem közölte ezeket a rendelkezéseket a Bizottsággal, a Holland Királyság nem teljesítette a Szerződésből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A közösségi rendelkezések

2 A tényállás idején hatályos 97/66/EK irányelv célja 1. cikkének (1) bekezdése szerint az, hogy "harmonizálja azokat a tagállami rendelkezéseket, amelyekre azért van szükség, hogy biztosítsák a távközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az alapvető jogok és szabadságok védelmének egyenértékű szintjét, különösen a magánélet védelmét, valamint biztosítsák az ilyen adatoknak, a távközlési berendezéseknek és a távközlési szolgáltatásoknak a Közösségen belüli szabad mozgását" [nem hivatalos fordítás].

3 A 97/66 irányelv 6. cikke az alábbiak szerint rendelkezett:

"(1) Az előfizetőkre és felhasználókra vonatkozó, a csatlakozás létrejöttéhez feldolgozott és a nyilvános távközlő hálózat és/vagy nyilvánosan elérhető távközlési szolgáltatás nyújtója által tárolt forgalmi adatokat a kapcsolat befejezését követően a (2), (3) és (4) bekezdés sérelme nélkül törölni kell vagy anonimmé kell tenni.

(2) Az előfizetői számlázás és az összekapcsolási díjak megállapítása céljából a mellékletben felsorolt adatok feldolgozhatók. Az ilyen adatfeldolgozás kizárólag annak az időszaknak a végéig megengedett, ameddig a számla jogszerűen megtámadható, illetve a kifizetés követelhető.

(3) A nyilvánosan elérhető távközlési szolgáltatás nyújtója saját távközlési szolgáltatásai értékesítése céljából feldolgozhatja a (2) bekezdésben említett adatokat, amennyiben az előfizető az adatfeldolgozáshoz hozzájárult.

(4) A forgalmi és számlázási adatok feldolgozását csak olyan, a nyilvános távközlő hálózatokat és/vagy nyilvánosan elérhető távközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató irányítása alatt álló személy végezheti, aki számlázással vagy forgalomirányítással foglalkozik, ügyfélszolgálatot lát el, csalások felderítésével, valamint a szolgáltatást nyújtó saját távközlési szolgáltatásainak értékesítésével foglalkozik; ezt az adatfeldolgozást az említett tevékenységek céljához szükséges mértékre kell korlátozni.

(5) Az (1), (2), (3) és (4) bekezdést az eljárni jogosult hatóságok azon lehetőségének sérelme nélkül kell alkalmazni, hogy a jogviták - különösen összekapcsolási vagy számlázási viták - rendezésére vonatkozó jogszabályokkal összhangban a forgalmi és számlázási adatokról tájékoztatást kapjanak."

4 A 97/66 irányelv 9. cikke meghatározta, hogy:

"A tagállamok gondoskodnak arról, hogy átlátható eljárások szabályozzák azt, hogy egy nyilvános távközlő hálózat és/vagy egy nyilvánosan elérhető távközlési szolgáltatás szolgáltatója milyen módon hagyhatja figyelmen kívül a hívószám kijelzésének letiltását, mégpedig

a) ideiglenes jelleggel, az előfizetőnek a rossz szándékú vagy zaklató hívások nyomon követése iránti kérelme alapján; ebben az esetben - a nemzeti joggal összhangban - a hívó előfizető azonosítását tartalmazó adatokat a nyilvános távközlő hálózat és/vagy a nyilvánosan elérhető távközlési szolgáltatás szolgáltatója tárolja és rendelkezésre bocsátja;

b) vonalanként a segélyhívásokkal foglalkozó és valamely tagállam által ekként elismert szervezetek számára - beleértve a rendfenntartó szerveket, a mentőszolgálatokat és a tűzoltóságot - a segélyhívások megválaszolása céljából."

5 A 97/66 irányelv melléklete az alábbiak szerint rendelkezett:

- "A 6. cikk (2) bekezdésében meghatározott célokra a következő adatok dolgozhatók fel:

- Adatok, amelyek a következőket tartalmazzák:

- az előfizetői végberendezés száma vagy azonosítója;

- az előfizető címe és a végberendezés típusa;

- az elszámolási időszakba beszámítandó egységek összmennyisége;

- a hívott előfizető száma;

- a hívások típusa, kezdete és időtartama és/vagy a továbbított adatmennyiség;

- a hívás/szolgáltatás dátuma;

- a fizetésre vonatkozó egyéb adatok, például előlegfizetés, részletfizetés, vonalzárlat és figyelmeztetés"

6 A 97/66/EK irányelv 15. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint a tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek 1998. október 24-e előtt megfeleljenek. E cikk (4) bekezdése előírta, hogy a tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal nemzeti joguknak azon rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

A nemzeti rendelkezések

7 Az 1998. október 19-én kihirdetett Wet houdende regels inzake de telecommunicatie (Staatsblad 1998., 610. o., a távközlési ágazat szabályozásáról szóló törvény, a továbbiakban: Telecommunicatiewet) 11. címének célja a 97/66 irányelv átültetése.

8 A Telecommunicatiewet 11.5 cikke, amely a 97/66 irányelv 6. cikkének átültetésére vonatkozik, az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) A személyes adatok és a magánélet védelme érdekében a nyilvános távközlő hálózatok és nyilvános távközlési szolgáltatások nyújtóinak minden kapcsolat befejezése után gondoskodniuk kell a rendeletben meghatározott, az előfizetőkre és felhasználókra vonatkozó forgalmi adatok törléséről vagy anonimmé tételéről.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a forgalmi adatok feldolgozhatóak,

a. amennyiben ez szükséges egy előfizető vagy egy olyan személy részére történő számlakiállítás céljából, aki a szolgáltatóval szemben a számla kifizetésére jogi kötelezettséget vállalt, vagy egy összekapcsolás vagy különleges hozzáférés díjának megállapításához;

b. amennyiben ez szükséges a szolgáltató saját távközlési szolgáltatásaira vonatkozó piackutatási vagy értékesítési tevékenysége céljából, ha ehhez az előfizető hozzájárult;

c. amennyiben ez szükséges a jogviták vizsgálatához, vagy annak 12.1 cikk szerinti elrendezéséhez vagy a 6.3. cikk szerinti szabályok meghatározása érdekében;

d. amennyiben ez szükséges a forgalom irányításához;

e. amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy az ügyfeleknek az őket érintő forgalmi adatokról felvilágosítást adjanak;

f. amennyiben ez szükséges a csalások felderítéséhez, vagy

g. ha ez törvény által vagy értelmében megengedett.

3. Jelen cikk végrehajtásáról rendelet útján további szabályokat kell hozni. Ezek a szabályok csak olyan adatokra vonatkozhatnak, amelyek a forgalmi adatokkal együtt feldolgozhatók, csak olyan célokra, amelyek eléréséhez a feldolgozást végzik, csak arra az időtartamra, amely alatt a feldolgozást végzik; és csak olyan személyekre, akik a feldolgozással vannak megbízva."

A pert megelőző eljárás

9 A Holland Királyság 1999. január 7-én kelt levelében közölte a Bizottsággal a Telecommunicatiewet szövegét, és jelezte, hogy ez a 97/66 irányelv nemzeti jogba történő átültetésének tekintendő.

10 Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Telecommunicatiewet nem megfelelően ültette át a 97/66 irányelv 6., 9., 11. és 12. cikkét, 2000. november 6-i levelében az EK 226. cikknek megfelelően felszólította a Holland Királyságot, hogy terjessze elő észrevételeit.

11 A holland kormány 2001. január 18-án kelt levelében válaszolta meg ezt a felszólító levelet, és arra hivatkozott, hogy a 97/66 irányelvből eredő kötelezettséginek maradéktalan teljesítésére irányuló jogalkotói intézkedések előkészítés alatt állnak.

12 2001. július 18-án a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Holland Királyságnak, amelyben kifejtette, hogy a kérdéses tagállami rendelkezések és az előkészítés alatt álló jogalkotói intézkedések vizsgálata alapján úgy ítéli meg, hogy ez a tagállam a 97/66 irányelv 6. és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit nem teljesítette. A Holland Királyságot felszólította, hogy az indokolással ellátott véleményben foglaltakat annak kézbesítésétől számított 2 hónapon belül teljesítse.

13 A Holland Királyság 2001. október 29-i levelével válaszolt az indokolással ellátott véleményre. A Bizottság a választ nem tartotta kielégítőnek, ezért úgy határozott, hogy benyújtja ezt a keresetet.

A keresetről

Az elfogadhatóságról

14 A Bizottság keresetét a holland átültető rendelkezések ellen fenntartott négy kifogásra alapozza. A kifogások közül három a 97/66 irányelv 6. cikkére, a negyedik ezen irányelv 9. cikkére vonatkozik.

15 A 97/66 irányelv 6. cikkét érintő kifogások egyike ezen irányelv 6. cikke (2)-(5) bekezdésének a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (2) bekezdése által történő nem megfelelő átültetésére vonatkozik. A Bizottság álláspontja szerint a holland rendelkezés nem felel meg a 97/66 irányelvnek, mivel az az irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt elvhez képest több kivételt ír elő, mint amennyit az irányelv megenged.

16 A Holland Királyság erre azt a választ adja, hogy ezt a kifogást nem említették meg az indokolással ellátott véleményben, ezért az elfogadhatatlan.

17 A tárgyaláson a Bizottság előadta, hogy az indokolással ellátott véleményt a felszólító levél fényében kell értelmezni, amely a kérdéses kifogást kifejezetten megemlítette.

18 Ebben a vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránt indított eljárásban a pert megelőző eljárás célja egyrészről az, hogy lehetőséget nyújtson az érintett tagállamnak arra, hogy a közösségi jogból eredő kötelezettségeit teljesítse, másrészről pedig az, hogy a Bizottság részéről megfogalmazott kifogásokkal szemben hatékonyan védekezzen (lásd többek között a 293/85. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1988. február 2-án hozott ítélet [EBHT 1988., 305. o.] 13. pontját, a C-96/95. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1997. március 20-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-1653. o.] 22. pontját és a C-439/99. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2002. január 15-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-305. o.] 10. pontját).

19 Jelen eljárás szabályos lefolytatása nem csak a Szerződés által előírt lényeges biztosíték az érintett tagállam jogainak védelmére, hanem garancia arra is, hogy az esetleges peres eljárás tárgya egyértelműen meghatározásra kerül (lásd többek között a C-1/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-9989.o.] 53. pontját és a C-287/00. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2002. június 20-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5811.o.] 17. pontját).

20 Ebből következik, hogy az EK 226. cikk szerinti kereset tárgyát az ugyanebben a rendelkezésben meghatározott pert megelőző eljárás behatárolja. A Bizottság indokolással ellátott véleményének és a keresetnek ugyanazokra az indokokra és jogalapokra kell támaszkodnia, úgyhogy a Bíróság nem vizsgálhat olyan kifogást, amely nem szerepelt az indokolással ellátott véleményben (a C-76/86. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1989. május 11-én hozott ítélet [EBHT 1989., 1021. o.] 8. pontját), amelyben összefüggően és részletesen meg kell határozni azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság arra a meggyőződésre jutott, hogy az érintett tagállam nem teljesítette a Szerződésből fakadó kötelezettségeinek egyikét (lásd többek között a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2002. január 15-én hozott ítélet 12. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben 2002. június 20-án hozott ítélet 19. pontját).

21 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a felszólító levél, amely a felrótt kötelezettségszegés első rövid összefoglalásából áll, hasznos lehet az indokolással ellátott vélemény megértéséhez, mindazonáltal a Bizottságnak ebben a véleményben pontosan meg kell határoznia azokat a kifogásokat, amelyeket a felszólító levélben már általánosabban kifejtett, és amelyeket az érintett tagállammal szemben fenntart, miután az EK 226. cikk első bekezdése alapján esetlegesen megtett észrevételeket tudomásul vette. Ez a követelmény elengedhetetlen ahhoz, hogy az EK 226. cikk második bekezdése szerinti bírósági eljárás megindítása előtt világosan meg lehessen határozni a jogvita tárgyát, és biztosítani lehessen, hogy az érintett tagállam pontos tudomást szerezzen arról, hogy a Bizottság milyen kifogásokat fogalmaz meg vele szemben, és a terhére rótt kötelezettségszegést megszüntethesse vagy a védekezéshez érveit még azelőtt előterjeszthesse, hogy a Bizottság a Bírósághoz fordul.

22 Jelen esetben a Bizottság a 2000. november 6-i felszólító levélben három külön kifogást fogalmazott meg a 97/66 irányelv 6. cikkének holland jogba történő átültetésével kapcsolatban. Az első kifogás a 97/66 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a Telecommunicatiewet 11.5 cikk (2) bekezdése általi átültetésével kapcsolatos. A második kifogás azzal kapcsolatos, hogy a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (2) bekezdése nincs összhangban a 97/66 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével, és annak előterjesztéséből áll, hogy a holland rendelkezés több kivételt tartalmaz, mint amennyi a 6. cikk bekezdései alapján megengedett. A harmadik kifogás a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (3) bekezdésében említett végrehajtási rendelkezések közlésének elmulasztására vonatkozik.

23 A Holland Kormány a felszólító levélre adott 2001. január 8-i válaszában elismerte a 97/66 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének átültetésére és a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (3) bekezdése szerinti végrehajtási rendelkezések közlésének elmulasztására vonatkozó kifogások megalapozottságát, miközben hangsúlyozta, hogy az e kötelezettségszegések elhárítására irányuló jogszabály-előkészítő munkálatok folyamatban vannak. Ezzel szemben a holland kormány vitatta, hogy a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (2) bekezdése több kivételt tartalmaz, mint amennyit az említett irányelv 6. cikkének (2)-(5) bekezdése megenged.

24 Meg kell állapítani, hogy a Bizottság azt a kifogást, amely a 97/66 irányelv 6. cikke (2)-(5) bekezdésének a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (2) bekezdése általi nem megfelelő átültetésére vonatkozik, nem vette át a 2001. július 18-i indokolással ellátott véleményébe. Ezenkívül ez a vélemény nem tartalmazza azoknak az ellenvetéseknek az értékelését, amelyeket a holland hatóságok a felszólító levélre adott válaszukban e kifogások ellen felhoztak.

25 Ebben az indokolással ellátott véleményben a Bizottság kizárólag a 97/66 irányelv 6. cikkének nem megfelelő átültetésére hivatkozik, mivel a Holland Kormány felszólító levélre adott válaszában említett jogalkotói intézkedéseket vele nem közölték. A felszólító levéllel ellentétben az említett indokolással ellátott vélemény nem tartalmaz olyan jellegű utalást, miszerint a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (2) bekezdését úgy tekintenék, hogy ez nincs összhangban az említett irányelv 6. cikkének (2)-(5) bekezdésével. Jóllehet az indokolással ellátott vélemény megemlíti az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (3) bekezdése szerinti végrehajtási rendelkezéseket, de nem utal sem a 6. cikk (2)-(5) bekezdésére, sem a 11.5 cikk (2) bekezdésére.

26 A Bizottság ezáltal egyértelműen azt a benyomást keltette az indokolással ellátott véleményében, hogy a felszólító levélben említett, a 97/66 irányelv 6. cikkét érintő két másik kifogáshoz képest, e jogi rendelkezés (2)-(5) bekezdésének a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (2) bekezdése általi nem megfelelő átültetésére vonatkozó kifogást visszavonta ugyanúgy, mint az ezen irányelv 11. és 12. cikkének átültetésére vonatkozó kifogásokat. Ezért a holland hatóságok az indokolással ellátott véleményre adott 2001. október 29-i válaszukban csak a 2001. január 8-i levelükben említett jogalkotói munka előrehaladásának megemlítésére szorítkoztak, anélkül hogy a vitatott kifogásról állást foglaltak volna.

27 Az indokolással ellátott véleményben a felszólító levélre történő általános hivatkozás a 97/66 irányelv 6. cikke tekintetében ebben az összefüggésben nem tekinthető olyan elegendő utalásnak, amely alapján a Holland Királyság feltételezhette volna, hogy a Bizottság vele szemben a 97/66 irányelv 6. cikkének nem megfelelő átültetésére vonatkozó kifogást továbbra is fenntartja.

28 Ilyen körülmények között szabálytalannak tekintendő a 97/66 irányelv 6. cikke (2)-(5) bekezdésének a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (2) bekezdése általi nem megfelelő átültetésére vonatkozó kifogás feltüntetése a Bizottság keresetlevelében annyiban, amennyiben egyrészről ez az indokolással ellátott véleményben foglaltakhoz képest a jogvita tárgyának kiterjesztését jelenti, másrészről - mivel e kifogást nem említették meg az indokolással ellátott véleményben - a Holland Királyságot megfosztották attól a lehetőségtől, hogy még azelőtt, hogy a Bizottság a Bírósághoz fordul, a terhére rótt kötelezettségszegést megszüntesse vagy erre vonatkozóan védekezését előadja.

29 Ebből az következik, hogy a keresetet annyiban elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, amennyiben a 97/66 irányelv 6. cikke (2)-(5) bekezdésének a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (2) bekezdése általi nem megfelelő átültetésére vonatkozik.

Az ügy érdeméről

30 A keresetlevélben emelt három másik kifogás közül az első kettő a 97/66 irányelv 6. cikkének nem teljes körű átültetésére, míg a harmadik ezen irányelv 9. cikkének nem teljes körű átültetésére vonatkozik.

31 E kifogások vizsgálata előtt előzetesen arra kell emlékeztetni, hogy - mint ahogyan a Bíróság ismételten megítélte - a tagállami kötelezettségszegés fennállását az indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő lejártakor fennálló helyzet szerint kell megítélni (lásd többek között a C-384/97. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2000. május 25-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-3823. o.] 35. pontját, és a C-152/98. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2001. május 10-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-3463. o.] 21.pontját).

32 Ennélfogva azok a körülmények, amelyekre a Holland Királyság beadványaiban hivatkozik - egyrészről a 97/66 irányelvnek az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (HL 2002., L 201., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 514. o.) 19. cikkének (2) bekezdése által 2003. október 31-ével történt hatályon kívül helyezése, másrészről ezen utóbbi irányelv holland jogba történő átültetésére vonatkozó törvényjavaslat létezése - nem befolyásolják a Holland Királyság azon kötelezettségeinek a megítélését, amelyek az indokolással ellátott véleményben kitűzött kéthónapos határidő lejártakor álltak fenn.

A 97/66 irányelv 6. cikkének nem teljes körű átültetésére vonatkozó kifogásokról

33 Először is a Bizottság azt állítja, hogy a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (1) bekezdése eltér a 97/66 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt általános elvtől. Az említett tagállami rendelkezés akkor állna összhangban ezzel az irányelvvel, ha a tervezett rendelet egy részletes adatlistát tartalmazna. Mivel nem értesítették olyan intézkedésről, amely ilyen listát tartalmazott, ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 97/66 irányelv 6. cikkét nem teljes körűen ültették át.

34 Mivel a holland kormány elismeri, hogy a 97/66 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének átültetéséhez szükséges összes rendelkezést nem fogadták el, a Bizottság részéről felhozott kifogás megalapozottnak tekintendő.

35 Másodszor a Bizottság úgy érvel, hogy jóllehet a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (3) bekezdése hivatkozik végrehajtási rendelkezésekre, azonban ilyen rendelkezéseket vele nem közöltek. Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 97/66 irányelv 6. cikkét nem teljes körűen ültették át.

36 A holland hatóságok válaszukban kifejtik, hogy ezeket nem közölhették a Bizottsággal, mivel az említett végrehajtási rendelkezéseket még nem alkották meg.

37 Mégis hangsúlyozni kell, a holland kormány nem vitatja, hogy a Telecommunicatiewet 11.5 cikk akkor hatályos szövegének figyelembevételével szükség lett volna e cikk (3) bekezdése alapján az említett végrehajtási rendelkezések elfogadására ahhoz, hogy a 97/66 irányelv 6. cikkét teljes körűen átültetettnek lehessen tekinteni.

38 Mivel egyrészről a holland kormány elismerte, hogy ezeket a végrehajtási rendelkezéseket az indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő lejártakor nem közölte a Bizottsággal, másrészről a rendelkezések megalkotásának hiánya ebben az időpontban nem szolgálhat ésszerű mentségül e kötelezettségszegés igazolására, ebből következően a Bizottság kifogása megalapozott.

39 A fentiekből az következik, hogy a Bizottság megalapozottan jutott arra az álláspontra, hogy a 97/66 irányelv 6. cikkét nem teljes körűen ültették át a holland jogba, mivel egyrészről a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (1) bekezdése egy rendelettel megállapítandó adatlistára hivatkozik, amelyet nem közöltek a Bizottsággal, mint ahogyan másrészről a 11.5 cikk (3) bekezdésben említett végrehajtási rendelkezéseket sem.

A 97/66 irányelv 9. cikkének nem teljes körű átültetésére vonatkozó kifogásról

40 A Bizottság azt állítja, hogy a 97/66 irányelv 9. cikkének a) pontját nem ültették át a holland jogba, ezért ezt a cikket nem teljes körűen ültették át.

41 Amint ezt egyébiránt a holland kormány is elismerte, valóban nincs a holland jogban a 97/66 irányelv 9. cikke a) pontjának átültetésére vonatkozó intézkedés, ezért a Bizottság kifogása a 9. cikk nem teljes körű átültetésére vonatkozóan megalapozottnak tekintendő.

42 Ezért meg kell állapítani, hogy mivel nem teljes körűen ültette át a távközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 1997. december 15-i 97/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkét azzal, hogy egyrészt a Wet houdende regels inzake de telecommunicatie (Telecommunicatiewet) 11.5 cikkének (1) bekezdése olyan rendeletre utal, amelyet az Európai Közösségek Bizottságával nem közölt, másrészt a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (3) bekezdése szerinti végrehajtási rendelkezéseket sem közölte a Bizottsággal, továbbá nem teljes körűen ültette át az irányelv 9. cikkét, a Holland Királyság nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

43 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 3. §-a alapján részleges pernyertesség esetén a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit. Mivel a Holland Királyság a Bizottság által felhozott négy kifogásból három tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek háromnegyed részének viselésére. Mivel a Holland Királyság a költségviselésre vonatkozóan nem nyújtott be kérelmet, egyebekben a felek maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (első tanács)

az alábbiak szerint határozott:

1) Mivel nem teljes körűen ültette át a távközlési ágazatban a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 1997. december 15-i 97/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkét azzal, hogy egyrészt a Wet houdende regels inzake de telecommunicatie (Telecommunicatiewet) 11.5 cikkének (1) bekezdése olyan rendeletre utal, amelyet az Európai Közösségek Bizottságával nem közölt, másrészt a Telecommunicatiewet 11.5 cikkének (3) bekezdése szerinti végrehajtási rendelkezéseket sem közölte a Bizottsággal, továbbá nem teljes körűen ültette át az irányelv 9. cikkét, a Holland Királyság nem teljesítette az irányelvből eredő kötelezettségeit.

2) A keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A Holland Királyságot saját költségeinek viselésén felül kötelezi a Bizottság költségei háromnegyed részének viselésére.

4) A Bizottságot ezt meghaladóan kötelezi saját költségeinek viselésére.

Jann La Pergola von Bahr

Silva de Lapuerta Lenaerts

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. június 24-i nyilvános ülésen.

R. Grass P. Jann

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: holland.