BH 2001.8.397 Ha a munkavállaló a korengedményes nyugdíjazására tekintettel közös megegyezéssel szünteti meg a munkaviszonyát, alaptalan a munkáltatóval szemben arra alapított kártérítési igénye, hogy a munkáltató a korengedményes nyugdíja összegéről nem tájékoztatta [Mt. 174. §].

A felperes a korengedményes nyugdíjazására tekintettel munkaviszonya közös megegyezéssel történt megszüntetésével összefüggésben kártérítés megfizetése iránt terjesztette elő a keresetét arra hivatkozva, hogy az alperes tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, és ezzel megtévesztette.

A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.

Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1997. február 24-én kérte korengedményes nyugdíjazását, és a nyugdíjbiztosítási igazgatóságon a szolgálati idő megállapítására vonatkozó kérelmet terjesztett elő. Az igazgatóság az 1997. december 2-án kelt határozatával megállapította, hogy felperes nyugellátása megállapításánál 33 év és 230 nap vehető figyelembe. A határozat indokolása tartalmazta, hogy a szolgálati időt a felperes külföldön végzett munkája alapján szerzett szolgálati idejének beszámításával - a magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény alkalmazásával - állapították meg; továbbá kitért arra is, hogy ezen idő vonatkozásában a külföldi szerv saját jogszabályai alapján külön hoz határozatot. Az alperes időközben - a korengedményes nyugdíj tárgyában való határozathozatal elhúzódása miatt - 1997. október 31-én arról tájékoztatta a felperest, hogy munkaviszonyát létszámcsökkentés folytán rendes felmondással kívánja megszüntetni. A felperes a nyugdíjbiztosítási határozat kézhezvételét követően, 1997. december 9-én a korengedményes nyugdíj igénybevétele miatt munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését kérte, amelyhez az alperes hozzájárult. A nyugdíjbiztosítási igazgatóság a felperes korengedményes öregségi nyugdíját az 1998. május 5-én kelt határozatával - a magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény figyelembevételével - úgy állapította meg, hogy a nyugdíj összesen havi 25 808 forint, ennek 12/34-ed része a magyar nyugdíjrész, havi 9109 forint. Egyúttal közölte, hogy a külföldi szerv a saját terhét képező nyugdíjrész vonatkozásában saját jogszabályai alapján külön hoz határozatot.

A felperes a módosított keresetében 1997. december 13-ától 1999. június 29-ig terjedő időre 382 451 forint kár megfizetésére kérte kötelezni az alperest az elmaradt külföldi nyugdíjrész miatt, mert az alperes erre vonatkozóan a korengedményes nyugdíj feltételiről nem tájékoztatta.

A munkaügyi bíróság az alperes kártérítési felelősségét az Mt. 174. §-a alapján nem látta megállapíthatónak. Ezt az alperes által adott téves tájékoztatás, illetve az alperes által okozott bizonyított kár hiányával indokolta.

A felperes a fellebbezésében a szükséges tájékoztatás elmulasztására, az alperes megtévesztő magatartására és a Ptk. 210. §-a (2) bekezdésére hivatkozva kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását.

A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatóság az 1997. december 2-án kelt határozata egyértelműen tájékoztatta a felperest, hogy a külföldi szolgálati idő alapján folyósítandó nyugdíjról a külföldi szerv saját jogszabályai alapján külön határoz. A felperes pedig a saját perbeli nyilatkozata szerint tudta, hogy Jugoszláviában 60 éves kortól részesül nyugdíjban. Ezekre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott megtévesztésre.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a felülvizsgálati határozattal a munkaviszonya megszüntetésére vonatkozó megállapodás érvénytelenségének megállapítását, az alperesnek újabb megállapodás kötésére való kötelezését és a felmerült költségei megfizetését kérte. Vitatta, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatóság a határozatával kellően tájékoztatta a korengedményes nyugdíjazásáról. Álláspontja szerint téves és túlzott a másodfokú ítéletben támasztott követelmény, miszerint neki kellett volna tisztáznia a jugoszláviai szolgálati idő alapján nyugdíjjogosultságával kapcsolatos feltételeket. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság nem bírálta el a Ptk. 210. §-a (2) bekezdésére alapított érvénytelenségi okra vonatkozó fellebbezési kérelmét, és nem tette a a per tárgyává a fellebbezési eljárás során becsatolt jugoszláviai nyugdíjfolyósító intézeti határozatot.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.