BH 2018.6.174 A külföldi határozat elismerését a megkeresett állam bírósága önmagában azon az alapon nem tagadhatja meg, hogy eltérés van a származási állam bírósága által alkalmazott jogszabály és azon jogszabály között, amelyet a megkeresett állam bírósága, hatósága alkalmazott volna abban az esetben, ha a jogvita, az eljárás előtte folyt volna. A közrendbe ütközés csak abban az esetben állapítható meg, ha a külföldi határozat elismerése az alapjogokat, illetve a társadalmi értékítéletet sértő, a felek jogviszonyán túlmutatóan a közrend sérelmét okozó következményekkel járhat [1979. évi 13. tvr. (Nmjtvr.) 72. § (2) bek. a) pont, 1952. évi IV. tv. Csjt. 47. § (4) bek., Vht. 9. § 224. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] T. M. magyar-belga kettős állampolgár 2005. július 23-án kötött házasságot az I. és a II. rendű kérelmezők édesapjával, 2008. május 14-én pedig a francia jog szerinti egyszerű örökbefogadással örökbe fogadta a kérelmezőket. A marseille-i elsőfokú bíróság 1. számú tanácsa 232. és 233. számú ítéletével mondta ki az I. és a II. rendű kérelmezők örökbefogadását. Az ítéletek 2008. május 19-én jogerőre emelkedtek. T. M. örökbefogadó 2009. december 18-án elhunyt, néhai T. M. édesapja, T. T. K. pedig 2012. augusztus 20-án hunyt el, végintézkedés hátrahagyása mellett. Néhai T. T. K. hagyatéki ügyében a kérelmezők örökösként érdekeltek: az I. rendű kérelmezett törvényes örökösként, a II. rendű kérelmezett végrendeleti örökösként.

A kérelmezők kérelme

[2] A kérelmezők a marseille-i elsőfokú bíróság 2008. május 19-én jogerőre emelkedett 232. és 233. számú ítéleteinek végrehajtási tanúsítvánnyal ellátása iránt terjesztettek elő kérelmet. Kérelmük indokaként előadták, hogy néhai T. T. K. hagyatéki ügyében a közjegyző csak akkor tudja megállapítani az öröklésre jogosultságukat, ha a magyar anyakönyvi hatóság által kiállított olyan születési anyakönyvi kivonattal rendelkeznek, amelyben néhai T. M. szülőként szerepel, vagy ha bírósági határozattal igazolják, hogy a marseille-i székhelyű elsőfokú bíróság az örökbefogadásukat kimondó ítéletei Magyarországon végrehajthatóak. Ekkor a francia jog szerint néhai T. M. törvényes örökösének minősülnek, néhai T. M. pedig örököse lett volna néhai T. T. K.-nak.

Az első- és a másodfokú határozat

[3] Az elsőfokú bíróság végzésével a marseille-i elsőfokú bíróság határozatait végrehajtási tanúsítvánnyal látta el. A II. rendű kérelmezett fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A bíróságok azzal indokolták a végzésüket, hogy a kérelmezőket nagykorú személyként fogadta örökbe néhai T. M. Az a körülmény, hogy a Csjt. 47. § (4) bekezdésének megfelelően Magyarországon csak kiskorú személyt lehet örökbe fogadni, és ebből következően a kérelmezők örökbefogadásának magyarországi gyámhatósági jóváhagyása kizárt, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne elismerni a külföldi határozatot Magyarországon. Külföldi nagykorú állampolgárnak magyar állampolgár által történő örökbefogadása, illetve annak elismerése nem ütközik a hazai jogrendszer alapvető szabályaiba, a polgári jogi és családjogi alapelvekbe, nem jár olyan következményekkel, amely a felek jogviszonyán, az adott esetben az öröklési jogviszonyon túlmutatna. Az örökbefogadásnak a kötelesrész öröklésére vonatkozó francia és magyar jog szerinti esetleg eltérő szabályozása sem alapozza meg azt, hogy a nagykorú személyek örökbefogadásának elismerése a magyar közrendbe ütközne [Nmjtvr. 72. § (2) bek. a) pont].

A felülvizsgálati kérelem

[4] A jogerős végzés ellen - hatályon kívül helyezése, elsődlegesen az elsőfokú végzés megváltoztatása, a kérelmezők kérelmének elutasítása, másodlagosan az elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt - a II. rendű kérelmezett terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

A Kúria döntése és jogi indokai

[5] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[6] A Vht. 9. §-a, valamint 224. § (1) bekezdése szerint a végrehajtási eljárás során hozott bírósági határozatok elleni jogorvoslatokkal összefüggő eljárási kérdésekre - amelyeket a Vht. külön nem szabályoz - a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye, amely megvalósulhat az anyagi jog megsértésében, vagy eljárási szabálysértésben, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.

A jelen esetben azonban jogszabálysértés nem állapítható meg.

[7] A Kúria egyetért a másodfokú bíróság indokaival, és csupán a felülvizsgálati kérelem többirányú jogi érvelésével összefüggésben mutat rá a következőkre:

Megalapozott a II. rendű kérelmezett felülvizsgálati érvelése annyiban, hogy az örökbefogadás előfeltételei kapcsán az Nmjtvr. az érintett jogrendszerek követelményeinek együttes (konjunktív) betartását kívánja meg. Ez azt jelenti, hogy az Nmjtvr. magyar állampolgárt érintő örökbefogadás esetén a magyar családjognak az örökbefogadás feltételeire vonatkozó előírásait "közrendinek" tekinti, azaz olyan feltétlen alkalmazást igénylő normának, amelytől - a gyermek érdekének szem előtt tartásával - a magyar erkölcsi és társadalmi értékrenddel összhangban nem lehet eltérni, mert ellenkező esetben az a magyar közrend sérelmével járna.

Mindezek mellett azonban az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a közrendi záradék igénybevétele kivételes lehetőség, hiszen az ítéletek szabad érvényesülésének akadályát jelenti, és az sem állapítható meg, hogy a jogrendszer alapelveinek sérelmét jelenti a belfölditől eltérő külföldi jogi megoldást alkalmazó külföldi határozat elismerése.

[8] A korábbi magyar jog szerint az örökbefogadás joghatása nem volt teljes: az örökbefogadottra és leszármazóira, valamint az örökbefogadóra és rokonaira is kiterjedően nem eredményezett rokoni kapcsolatot. Az örökbefogadás nem azt célozta, hogy családi környezetbe helyezze azokat a gyermekeket, akiknél ez a szülők halála vagy nevelésre való alkalmatlansága folytán hiányzott. Az örökbefogadás elsődleges célja az volt, hogy - természetes örökös hiányában - biztosítsa az örökbefogadó vagyonának fennmaradását, melyhez elegendő volt, hogy az örökbefogadó és az örökbefogadott között öröklési jogi kapcsolat jöjjön létre, és erre tekintettel a jogrendszer kiskorúak és nagykorúak örökbefogadását egyaránt lehetővé tette.

A magyar családjog 1952 óta csak kiskorúak örökbefogadását ismeri el, a jogintézmény elsődleges feladatának tartva a kiskorúak megfelelő családhoz való juttatását és családban történő felnevelkedését.

A Ptk. (2013. évi V. törvény) koncepciójának kidolgozása során felmerült a nagykorúak örökbefogadásának újbóli elismerése, legalábbis a nem teljes örökbefogadást illetően, amelyet néhány európai ország (pl. Franciaország) ismer, az országok többsége azzal a feltétellel, hogy az örökbe fogadandó már kiskorúsága alatt hosszabb időn át az örökbefogadó családjában nevelkedett. Végül a Ptk. szabályrendszerébe a Csjt. szabálya került át, vagyis örökbe fogadni a jelenleg szabályok szerint is csak kiskorú gyermeket lehet.