BH 1997.6.291 A volt házastársi lakás használatának módját - a házasságkötés előtt létrejött szerződés esetén - elsősorban a szerződés határozza meg, s attól csak a kiskorú gyermek érdekeinek körültekintő vizsgálata alapján lehet eltérni [Csjt. 31/A. § (1) bek., 31/B. § (2) bek.].

A peres felek 1987. augusztus 1-jén kötöttek házasságot, amelyből 1988. május 30-án Roberta nevű gyermekük született. Először albérletben laktak, majd 1988 januárjában beköltöztek a felperes által a munkáltatója révén és támogatásával megvásárolt kétszobás, 52 m2-es öröklakásba. A felperes a munkáltatói támogatást a házasságkötésre tekintettel kapta.

A felek 1987. október 26-án ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt megállapodást kötöttek, amely szerint az említett lakás a felperes különvagyona, és abban az esetben, ha a házasságuk felbontásra kerülne, a lakásból az alperes -minden elhelyezés és térítés nélkül kiköltözik". Ez utóbbi rendelkezéssel kapcsolatban a szerződés utalt a Csjt. 27. §-ának (2) bekezdésére és 31/A. §-ának (1) bekezdésére.

1988. január 27-én a felperes közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatban vállalta, hogy az alperes Jugoszláviából történő áttelepüléséhez a lakhatást a szóban lévő lakásban biztosítja, az alperes minden kiadását fedezi, és eltartásáról gondoskodik.

Az 1987. október 26-i szerződést az alperes a jelen per tartama alatt indított külön perben - tévedés címén - megtámadta. A városi bíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletével a keresetet - a megtámadási határidő elmulasztása miatt - elutasította.

A jelen perben mindkét fél kérte a házasság felbontása és a kiskorú gyermek nála történő elhelyezését. A felperes igényt tartott a lakás kizárólagos használatára, egyrészt a szerződés alapján, másrészt arra hivatkozással, hogy az alperes 1993 májusában - munkahelyi főnökével létesített szerelmi viszonya miatt - a lakásból a gyermekkel együtt elköltözött. Az alperes ellenkérelme a lakáshasználat megosztására irányult.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házasságát felbontotta, a gyermeket az alperesnél helyezte el, a lakás használatát pedig megosztotta. Ez utóbbi rendelkezését azzal indokolta, hogy bár a szerződés értelmében a lakás a felperes különvagyona, s annak elhagyására az alperest kellene kötelezni, a Csjt. 31/B. §-ának (2) bekezdésére tekintettel kiskorú gyermekük lakáshasználati jogát a volt házastársi közös lakásban kell biztosítani. A gyermeknek e jogát pedig szülei szerződése sem vonhatja el, mert az családvédelmi érdeket sértene. Tekintettel arra, hogy a gyermek az alperesnél nyert elhelyezést, a felek között - a szerződésben foglaltakkal szemben - a lakáshasználat megosztása indokolt.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és - egyebek mellett - a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezés megváltoztatását kérte.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet csak a perköltség tekintetében változtatta meg, és a felperest 3000 forint fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a volt házastársi közös lakás használatát a felek között megosztotta. A Csjt. 31/B. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály, "jogalapot adott" a bíróságnak a felek által megkötött szerződéstől való eltérésre és a lakás megosztott használatára, mert a kiskorú gyermek lakáshasználati joga maga után vonja annak a szülőnek a lakáshasználati jogát is, akinél el van helyezve a gyermek.