A Kúria Bfv.994/2012/8. számú precedensképes határozata lopás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 373. §, 416. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Soós László

A határozat elvi tartalma:

Törvényes vád értelmezése a vád perbeszédben történő módosítása esetén. Bűnszervezet a tettazonosság körében. Megjelenés: BH 2013/4/B10.

***********

KÚRIA

Bfv.I.994/2012/8.szám

A Kúria Budapesten, a 2012. november 27. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A lopás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a IV. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Békés Megyei Bíróság 13.B.131/2011/151. számú ítéletét, valamint a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.38/2012/16. számú ítéletét a IV. r. terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s :

A Békés Megyei Bíróság a 2011. november 9-én kihirdetett 13.B.131/2011/151. számú ítéletével a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett lopás bűntettében [Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) és d) pontja, és (7) bekezdés b) pontja], folytatólagosan, felbujtóként elkövetett lopás bűntettében [Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) és d) pont, (7) bekezdés b) pont], felbujtóként elkövetett lopás bűntettének kísérletében [Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) és d) pont, (6) bekezdés b) pont], folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk. 326. § (1) bekezdés, (5) bekezdés b) pont] és 3 rendbeli méreggel visszaélés vétségében [Btk. 265. § (1) bekezdés]. Ezért a IV. rendű terheltet - halmazati büntetésül - hat év börtönbüntetésre és a közügyektől hat évi eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, a polgári jogi igényről és az állam részére megfizetendő eljárási illetékről, valamint a bűnügyi költségről.

A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla a 2012. március 29-én jogerős Bf.II.38/2012/16. számú ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A IV. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést - mint bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak - és fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Pontosította a polgári jogi igényre, a bűnjelekre, valamint a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket is.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. §-ának (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással a IV. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

Álláspontja szerint a bíróságok törvényes vád hiányában jártak el, illetve túlterjeszkedtek a vádon, amikor a IV. rendű terhelttel szemben megállapították a bűnszervezetben történő elkövetést. Sem a vádirat, sem az első fokú bíróság tárgyalása folyamán módosított vádirat nem tartalmazott olyan adatot, tényt, vagy utalást, amely a bűnszervezetben elkövetésre vonatkozott. Ezt az ügyész csupán a perbeszédében említette. Mindemellett a bűnszervezetben elkövetés megállapításához a bíróságok a szükséges bizonyítást nem folytatták le, így azt sem tisztázták, hogy a bűnelkövetői csoportnak a tevékenysége kimerítette-e a bűnszervezet fogalmát. Elmaradt a szervezet felépítésének (alá-fölérendeltségi viszonyok, a döntéshozók, a végrehajtók, tervezők személyének) tisztázása. A jogerős határozat meghozatalára ekként a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

A védő vélekedése szerint az eljárt bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget [Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja]. Ezzel összefüggésben az alapeljárásban felhasznált bizonyítékokra hivatkozással kifejtett álláspontjából következően a IV. rendű terhelt tekintetében a lopás bűncselekménye vonatkozásában a felbujtói minőség megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Ezen túlmenően sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem indokolta meg ítéletében, hogy az egyébként elfogadott vádlott-társi beismerő vallomásban foglaltakkal szemben milyen bizonyítékok alapozták meg a IV. rendű terhelt bűnösségét a felbujtóként elkövetett lopások bűntettében.

Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a IV. rendű terheltnek a tényállás 1., 4., 5, 9., 11. és 12. pontjaiban írt cselekményeit minősítse folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettének, és a törvényes minősítésnek megfelelően a kiszabott büntetés mértékét, a végrehajtási fokozatot enyhítse.

A IV. rendű terhelt álláspontját beadványában írásban is kifejtette, az alapeljárásban előterjesztett védekezését ismételte meg.

A Legfőbb Ügyészség BF.2187/2012. számú írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben alaptalannak, részben a törvényben kizártnak ítélte, ezért a megtámadott határozatok hatályában tartását indítványozta. Az átiratban kifejtettek szerint a felülvizsgálat kizárólag a törvényben megjelölt anyagi- és eljárási okokból vehető igénybe, a törvény a ténybeli kifogás lehetőségét nem biztosítja. A megalapozatlanságra hivatkozással eltérő tényállás megállapításának, a bizonyítékok újra értékelésének nincs helye. A bűnszervezet büntető anyagi jogi fogalom, ily módon a bűnszervezetben elkövetés megállapítása tényből vont jogi következtetés eredménye, nem a bűnösségre, vagy a cselekmény jogi minősítésére, hanem a büntetés kiszabására vonatkozik. A felülvizsgálati indítványban hivatkozott eljárási szabálysértések nem állapíthatók meg.

A nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítványát fenntartotta, és hivatkozott arra is, hogy a terheltnek - figyelemmel arra, hogy a bűnszervezetben elkövetés először a vádbeszédben merült fel - nem volt lehetősége ez ellen védekezni, ezáltal a védekezés joga is sérült.

A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakkal egyezően szólalt fel. Kifejtette, hogy az első fokú bíróság ügydöntő határozatának meghozataláig az ügy ura az ügyész, akinek törvényes lehetősége a vád megváltoztatása, melynek során a tényállást még a perbeszédben is kiegészítheti. A bűnszervezet ismérvei pedig a vádirat és a jogerős ítélet tényállásából megállapíthatók, az indítványnak a törvényes vád hiányával kapcsolatos érvelése és az indokolási kötelezettség megszegésére hivatkozása téves.

A IV. rendű terhelt védőjéhez csatlakozva fejtette ki álláspontját.

A Kúria a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítvány keretei között, a védő Be. 416. § (1) bekezdésének b) és c) pontjára alapított hivatkozására figyelemmel vizsgálta felül. Megállapította, hogy a felülvizsgálat e törvényes okaira történt hivatkozást az indítvány indokai nem támasztották alá, a bűncselekmény törvénysértő minősítésének sérelmezése a tényállás törvénysértő támadásán, az eljárási szabályok megszegésének kifogásolása a jogszabály eltérő értelmezésén alapult.

A Kúria elöljáróban rámutat arra, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat. Azok az eljárásjogi törvénysértések, amelyekre a felülvizsgálati eljárásban eredménnyel lehet hivatkozni zártkörű törvényi taxációval szabályozottak [Be. 416. § (1) bekezdés c) és d) pontja]. Az indítványban hivatkozott eljárásjogi támadások (törvényes vád, valamint az indokolási kötelezettség hiánya) ide sorolható.