BH 1986.10.400 A felnőttkorú vádlott, aki négy fiatalkorút a büntetésvégrehajtási intézetből történő szökésre rábír, elköveti a kiskorú veszélyeztetésének a bűntettét [Btk. 245. §, 195. § (2) bek., 12. § (1) bek.].

A városi bíróság a felnőttkorú I. r. vádlottat és a fiatalkorú társai fogolyszökés bűntettének kísérlete miatt vonta felelősségre, és az I. r vádlottat szabadságvesztésre ítélte.

A megállapított tényállás szerint a vádlottak előzetes letartóztatásban voltak a bv. intézet egyik zárkájában.

Többszöri beszélgetések során szóba került közöttük, hogy meg kellen szökni a bv. intézetből, amelyet az I. r. vádlott vetett fel, és a továbbiakban ő is irányította a nálánál jóval fiatalabb és gyengébb szellemi képességű vádlottakat. Tervük az volt, hogy a zárka ablakán levő rácsot el reszelik, majd az ágyakban levő lepedőket összekötözik, és miután a rácsot kiveszik a helyéről, az összekötözött lepedőkön át az intézet udvarára jutnak, ahonnan pedig egymásnak bakot állva másznak ki a kerítésen át az utcára.

Az I. r. vádlott irányításával a rácsot sikerült is közösen elreszelniök, és az elkészített lepedőket is összekötve az egyik ágyban tartották.

Másnap éjszakára tervezték a vádlottak a szökést, a kora esti órákban az ügyeletes bv.-dolgozó azonban gyanúsnak találta a vádlottak zárkáját, ezért zárkaellenőrzést tartott. Mind az öt vádlottat kiszólították a folyosóra, és a zárkát átnézték, amelynek során észlelték az elfűrészelt rácsot, a megbontott dróthálót, és megtalálták az összekötözött lepedőket is.