A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27229/2014/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 79. §, 81. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. §, 4. §, 59. §, 62. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2. §, 97. §, 100. §, 143. §, 164. §, 170. §, 171. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. §] Bíró: Albert Zoltán

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

4.K.27.229/2014/10.

A bíróság a személyesen eljáró ... (...) felperesnek, a ... jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (1132 Budapest, Váci út 48/C-D., 1438 Budapest, Pf.: 510.) alperes ellen indult, adóügyben hozott közigazgatási határozat (hiv.szám: ...) bírósági felülvizsgálata iránti perében, nyilvánosan megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi

Ítéletet:

A bíróság az alperes 2013. október 31. napján kelt ... számú határozatát megváltoztatja akként, hogy 1.431.400 (egymillió-négyszázharmincegyezer-négyszáz) forint adóhiánynak minősülő személyi jövedelemadó adókülönbözet, valamint az ehhez tartozó 143.140 (száznegyvenháromezer-száznegyven) forint adóbírság és 624.478 (hatszázhuszonnégyezer-négyszázhetvennyolc) forint késedelmi pótlék törlésével a felperes terhére megállapított adóhiánynak minősülő személyi jövedelemadó adókülönbözet összegét 5.429.836 (ötmillió-négyszázhuszonkilencezer-nyolcszázharminchat) forintra, az adóbírság összegét 542.983 (ötszáznegyvenkettőezer-kilencszáznyolcvanhárom) forintra és a késedelmi pótlék összegét 2.368.864 (kettőmillió-háromszázhatvannyolcezer-nyolcszázhatvannégy) forintra módosítja. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint perköltséget, továbbá fizessen meg az állami adóhatóság külön felhívására 358.400 (háromszázötvennyolcezer-négyszáz) forint feljegyzett kereseti részilletéket. A feljegyzett további 85.900 (nyolcvanötezer-kilencszáz) forint kereseti részilletéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A bíróság az ügyben a közigazgatási és peres iratok alapján a következőket állapította meg.

A felperes a 2000. február 10-én 4.000.000 forint vételárért megvásárolt, ... ... hrsz-ú ingatlant 2007. június 9-én 62.000.000 forintért értékesítette, az önellenőrzéssel módosított személyi jövedelemadó bevallásában 29.811.057 forint ingatlanértékesítésből származó jövedelmet, és e jövedelem után 7.452.764 forint adófizetési kötelezettséget szerepeltetett.

Az elsőfokú adóhatóság a 2007. évre személyi jövedelemadó bevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél, amelynek eredményeként a 2013. augusztus 29-én kelt ... számú határozatával a felperes terhére összesen 6.861.236 forint - adóhiánynak minősülő - személyi jövedelemadó adókülönbözetet, valamint jogkövetkezményként 686.123 forint adóbírságot és 2.993.342 forint késedelmi pótlékot állapított meg, egyidejűleg kötelezte a felperest az adókülönbözet, az adóbírság és a késedelmi pótlék megfizetésére. Az adóhatóság megállapítása szerint a felperes ingatlanértékesítésből származó jövedelmének meghatározása során az önellenőrzéssel módosított bevallásában a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjatv.) 62.§ (1) bekezdésének b) pontjára, 3.§ (32) bekezdés b) pontjára és 4.§ (4) bekezdésére figyelemmel jogellenesen vette figyelembe a Pest Megyei Bíróság előtt 5.K.26.353/2006. számon folyamatban volt perben beszerzett igazságügyi szakértői véleményben megállapított 27.444.943 forint értéknövelő beruházást. Az adóbírság kiszabása az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 170.§ (1) bekezdésén és 171.§ (1) bekezdésén alapult azzal, hogy az adóhatóság az 50%-os mérték helyett adóbírság mértékét az adóhiány 10%-ban állapította meg, ennek során a felperes javára értékelve azt, hogy a felperes eljárása egy korábbi adóhatósági megállapításon alapult.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2013. október 31-én kelt ... számú határozattal az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában az Szjatv. 4.§ (1)-(4) bekezdéseire hivatkozva kifejtette, hogy a bevétel elismert költségekkel (ezen belül szabályszerűen igazolt kiadásokkal) csökkentett része minősül jövedelemnek, az értéknövelő beruházás ezért csak számlával lehet igazolni. Az adóbírság körében az alperes rögzítette, a szabályozás bonyolultságára és a szakvélemény keletkezésének körülményeire történt felperesi hivatkozások az adóbírság mellőzését nem indokolják.

A felperes az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt a törvényes határidőben keresetet terjesztett elő, kereseti kérelme az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére irányult új eljárásra való kötelezés mellett.

A felperes keresetét arra alapította, hogy álláspontja szerint az alperes határozata sérti az Szjatv. 1.§ (2)-(3) bekezdéseit, az Art. 2.§ (1) és (2) bekezdését, 100.§ (3) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72.§ (1) bekezdés e) pont ea) és eb) alpontjait, továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, II. cikkében, XIII. cikkében, XV. cikkében és XXX. cikkében foglaltakat, mert meg nem szerzett jövedelem képezi megállapított adó alapját. A Kúria több ítéletére és a jogirodalomra hivatkozva és ezeket ismertetve hangsúlyozta a különböző alapelvi rendelkezések érvényesítésének szükségességét, továbbá kifejtette, a bevételből, annak bizonyítottsága esetén le kell vonni a kiadásokat, ha a kiadások megvalósítják az adókedvezmény célját, és ha a kiadásokra vonatkozóan az alapelvi rendelkezések iránymutatást nem adnak, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére is figyelemmel nem lehet az Szjatv. "4. fejezetében rögzített általános szabályokra hivatkozással" alapelvi rendelkezéseket és Alaptörvényt sértő döntést hozni. Állította, a beruházási költség számlák hiányában szakértői véleménnyel is igazolható, az Szjatv. 4.§ (3) bekezdése és a 2011. január 1. napjától hatályos 60.§ (3) bekezdése, ami csak a 2007. december 31-ét követően megkezdett építkezés esetén teszi lehetővé az anyagköltség szakértői bizonyítással történő bizonyítását ellentétes az Alaptörvénnyel, nem egyeztethető össze "a teherbíró képesség szerinti közös szükségletviselés követelményével", a tulajdonhoz való alapjogot és emberi méltóságot sérti, ezért indítványozta, hogy a bíróság e törvényi előírások alaptörvény-ellenességének megállapítását kezdeményezze az Alkotmánybíróságon.

A fentiek mellett sérelmezte, hogy az adóhatóság nem vette figyelembe a számított értékre vonatkozó, az Szjatv. 60.§ (3) bekezdése és 62.§ (4) bekezdés b) pontja szerinti szabályokat. Álláspontja szerint a 10%-os mértékű adóbírság is túlzott, nem várható el tőle olyan ismeret, amivel a korábbi adóhatósági eljárásban eljárt revizor vagy az ügyben eljárt bíró sem rendelkezett, továbbá a számlák hiánya sem az érdekkörében felmerült okra vezethető vissza.