A Legfelsőbb Bíróság Bfv.781/2011/5. számú határozata csalás bűntette tárgyában. Bírók: Belegi József, Horváth Ibolya, Mészár Róza

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.I.781/2011/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. év október hó 18. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság B.31/1998/25. számú, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3.Bf.1090/2000/16. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.

I n d o k o l á s:

A Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság a 2000. május 2. napján kelt B.31/1998/25. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli jelentős kárt okozó csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pontja], valamint 2 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pontja], és ezért halmazati büntetésül két év hat hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte, a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.

Az ítéleti tényállás lényege a következő:

- A terhelt péküzemet kívánt létesíteni, és további vállalkozásokat is tervbe vett, azonban mindehhez tőkével nem rendelkezett. Ismerősétől, N.G.-től kölcsönt vett fel; az 1992. június 28-án kelt kölcsönszerződés szerint N.G. 4.440.000 forintot adott kölcsön a terheltnek azzal, hogy azt hat hónap elteltével visszafizeti. A kölcsönhöz három ingatlan szolgált fedezetül: 1. alatti lakóház, amely fele részben a terhelt, fele részben gyermekei tulajdonát képezte, és amelyre azon túl, hogy földhasználati joggal is terhelt volt, a bírósági végrehajtó 2000. július 28. napjáig 3.000.000 forint erejéig végrehajtási jogot jegyeztetett be; a 2. alatti telek, amely a terhelt tulajdonában állt, és amelyre az OTP 1990. június 11. napján 500.000 forint és járulékai erejéig elidegenítési és terhelési tilalmat, a bírósági végrehajtó 2000. június 28. napig 3.000.000 forint erejéig végrehajtási jogot jegyeztetett be; valamint a 3. sz. ingatlan, amely a terhelt gyermekének a tulajdona volt. A 2. alatti ingatlan N.G.-nek bemutatott tulajdoni lapján az OTP jelzálogjoga nem volt feltüntetve.

A kölcsönszerződés alapján N.G. javára 4.440.000 forint erejéig 1992. július 21. napján mindhárom ingatlanra jelzálogjogot jegyeztek be.

A terhelt a vállalkozásokat nem indította be, és a kölcsönt a hat hónap lejárta után nem fizette vissza.

1993. januárjában a terhelt megállapodott N.G.-vel, hogy a kölcsön fejében mindhárom ingatlanra adásvételi szerződést kötnek. 1993. január 28-án került sor a kézzel írott adásvételi szerződés aláírására; a nem a kizárólag a terhelt tulajdonát képező ingatlanokra vonatkozóan azon a terhelt gyermekeinek aláírása, illetve hozzájáruló nyilatkozata nem szerepelt. A terhelt egyben visszavásárlási jogot kötött ki az ingatlanokra 1993. március 3. napjáig, és egyidejűleg kölcsön összegéből visszafizetett 1.000.000 forintot.

Miután a terhelt továbbra sem teljesített, 1993. március 1. napján újabb adásvételi szerződés megkötésére került sor a terhelt és N.G. sértett között, amelyet már írógéppel írtak. Ebben hat hónapi visszavásárlási határidőt kötöttek ki azzal, hogy amennyiben a visszavásárlásra nem kerül sor, ennek leteltével a terhelt hozzájárulását adja N.G. tulajdonjogának bejegyzéséhez. A terhelt tartozásának összegét - a kamatterhekkel megnövelve - 5.550.000 forintban jelölték meg. A terhelt a nem a kizárólagos tulajdonában álló ingatlanokra vonatkozóan már beszerezte gyermekei hozzájáruló nyilatkozatát, és a szerződést ők is aláírták.

A hat hónapi határidő lejártakor a terhelt írásban hozzájárult N.G. tulajdonjogának bejegyzéséhez, egyben úgy nyilatkozott, hogy az ingatlanokon nincs teher, és vállalta, hogy 1993. október 15. napjáig azokat nem is terheli meg.

Miután a terhelt továbbra sem teljesített, N.G. az adásvételi szerződést 1994. január 7. napján tulajdonjogának bejegyzése érdekében benyújtotta a Földhivatalhoz, ahol közölték vele, hogy az ingatlanokra külön-külön kell szerződést kötniük, és ekkor értesült arról is, hogy a 2. sz. ingatlanon az OTP-nek jelzálogjoga van.

A sértett elkészítette a három ingatlanra külön-külön az adásvételi szerződést és elküldte a terheltnek, aki azt aláírva juttatta vissza.

A sértett megkísérelte a tulajdonába került 1. sz. alatti ingatlant birtokba venni, sikertelenül.

A terhelt a sértettnek 3.440.000 forint kárt okozott, őt a kölcsön felvételekor tévedésbe ejtve, majd a kölcsön visszafizetése és a fedezetek megléte kapcsán tévedésben tartva. (Ítéleti tényállás 2. pontja.)

- 1993. januárjában a terhelt B.G.-tól is kölcsönt vett fel, és fedezetül azt a három ingatlant ajánlotta fel, amelyeket már fedezetként N.G. is lekötött, elhallgatva, hogy azokat jelzálogjog terheli. B.G. sértett 4.480.000 forint kölcsönt folyósított a terheltnek, aki ennek fejében adásvételi szerződésben az előző ingatlanokat eladta a sértettnek 1993. január 28. napján, azaz ugyanazon a napon, amikor az azonos tartalmú szerződést N.G. sértettel is megkötötte. Ebben ugyancsak visszavásárlási jogot kötött ki, ennek határideje 1993. február 28. napja volt.

A terhelt a sértettet a kölcsön felvételekor tévedésbe ejtette, később a kölcsön visszafizetése kapcsán tévedésben tartotta, nem rendelkezve sem olyan ingó vagyonnal, sem olyan tehermentes ingatlannal, illetve saját tőkével, amely a kölcsönt fedezte volna.

A terhelt további 2.240.000 forint kölcsönt is felvett B. G. sértettől, aminek a terhelt ismerősének, B.Gy.-nak budapesti ingatlana szolgált fedezetül. Az előzővel azonos időpontban, 1993. január 28-án kötött a kölcsön fejében egy adás-vételi szerződést a két sértett B. Gy. családi házára, amelyen a vételár a kölcsönnek megfelelő összegben, 2.240.000 forintban szerepelt, és amelyben visszavásárlási jogot kötött ki B.Gy. sértett. B.Gy. sértett a szerződést azért kötötte meg a terhelt kérésére, mert a terhelt őt úgy tájékoztatta, hogy a kölcsön visszafizetéséhez megfelelő és tehermentes ingatlanvagyonnal rendelkezik.

A terhelt B.Gy. sértettet tévedésbe ejtette a fedezetek kapcsán, így a sértett nem juthatott volna hozzá a pénzéhez. A terhelt ígérete ellenére a 2.240.000 forintot nem fizette meg B.Gy.-nak. (Ítéleti tényállás 3. pontja.)

Emellett ugyan az ítélet indokolásában, de tényként rögzítette a bíróság azt is, hogy B.G. a tulajdonjogát az ingatlanra bejegyeztette (első fokú ítélet 8. oldal utolsó bekezdés).

- A terhelt 1993. június 12-én a BBM Igazgatóságától 1.500.000 forintot igényelt rövid lejáratú hitelként. A hitel fedezetéül a 1. alatti ingatlant ajánlotta fel, azzal, hogy az tehermentes és mással szemben kölcsöntartozása nincs.

A valótlan adatokra figyelemmel a terhelt 1.500.000 forint kölcsönt kapott a banktól 1993. augusztus 16-i visszafizetési határidővel. A bank a kölcsön fejében a terhelt által megjelölt ingatlanra a közöttük létrejött szerződés alapján megkísérelt jelzálogjogot bejegyeztetni, eredménytelenül, miután az ingatlanra időközben N.G. tulajdonjogát bejegyezték.