BH+ 2006.11.492 I. Nem közreműködés az a magatartás, amely a végrendelet tartalmának meghatározásánál nem játszik szerepet.

II. Nem érvénytelenségi ok, ha az örökhagyó a végrendeletet tévesen keltezi és azt - jobb kezének bénultága miatt - bal kézzel írja alá [Ptk. 629. §, 632. §].

A 2004. február 4-én elhunyt L. T. örökhagyónak a felperes a testvére, az alperes az élettársa.

Az örökhagyó 2004. január 28-án S.-en kelt végrendeletében minden vagyona örökösévé az alperest nevezte. A végrendeleten rögzítette, hogy jobb keze lebénult, ezért a végrendeletet bal kézzel írja alá.

A felperes keresetében a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte. Egyebek mellett az érvénytelenséget arra alapította, hogy az alperes a végrendelet tételében közreműködött, a személyes adatokat ő szolgáltatta. Hivatkozott arra is, hogy a végrendelet nem január 28-án készült, a kettes számjegyet utólag írták a keltezésbe.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperest 40 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A felperes pártfogó ügyvédjének díját 37 500 forintban állapította meg, amelyet kiutalni rendelt azzal, hogy az előlegezett költséget és le nem rótt illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy az örökhagyó rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedett. Halálát megelőzően a M. Kórház gondozottja volt 2004. január 9-től 27-ig, amikor pár napra hazaengedték, majd február 3-án az S.-i Kórházba került, ahol másnap elhunyt. Az örökhagyó végrendeletét az alperes testvérének barátja (H. A.) írta saját kezűleg. A végrendeletben szereplő személyes adatokat: születési dátumokat barátnőjével szereztette be. A végrendelet írásakor az örökhagyó és H. A. volt jelen.

2004. januárjában az örökhagyót, kórházból hazakerülését követően meglátogatta D. I., és az alperes kérésére megjelent H. Gy.-né is. Az örökhagyó velük közölte végrendelkezési szándékát, őket kérte fel tanúkénti közreműködésre. A végrendeletet előttük felolvasta, igen lassan, nehézkesen bal kézzel aláírta és azt a tanúk is aláírták.

Az elsőfokú bíróság a kereset elutasítását - egyebek között - azzal indokolta, hogy nem nyert bizonyítást az a körülmény, hogy az alperes a végrendelet tartalmát illetően meghatározó, közreműködői szerepet töltött volna be. Az alperes a végrendelet leírásakor nem volt jelen, annak szerkesztésében, megfogalmazásában nem működött közre. Az, hogy az örökhagyó kérésére H. Gy.-né tanút arra kérte, hogy az örökhagyót keresse fel, közreműködésnek nem minősül.

Az írásszakértői vélemény alapján megállapítható volt, hogy a végrendeleten szereplő aláírás az örökhagyótól származik. A szakértő rögzítette azt is, hogy a keltezésben a napot megjelölő 28-as számjegy kettes számjegye utólag lett a nyolcas elé írva. Néhány sajátossága hasonlóságot mutat az alperes írásmintáival, azonban egyértelmű megállapításhoz a visszatükröződő sajátosságok mennyisége nem elegendő. A nyolcas számjegy formája, kézsúlya viszont teljesen megegyezik a végrendelet szövegében több helyen is található nyolcas számjegyekkel.

A bizonyítási eljárás adatai alapján a végrendelet tényleges aláírásának napja: január 27-ét követő nap - megállapítható volt. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a keltezés téves megjelölése egymagában a végrendelet érvénytelenségét nem eredményezi, csak a valóságos adatok bizonyításának útját nyitja meg. Az, hogy a kettes számjegyet utólag írták be, nem jelenti, hogy a végrendelet nem felelt meg az alaki kellékeknek, az pedig, hogy a kettes számjegyet az alperes írta volna, bizonyítást nem nyert.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest 25 000 forint perköltség fizetésére kötelezte azzal, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.