A Fővárosi Ítélőtábla Bf.179/2014/22. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 3. §, 16. §, 17. §, 18. §, 28. §, 29. §, 40. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 12. §, 14. §, 459. §] Bírók: Halász Edina, Mezőlaki Erik, Nagy Erzsébet
Kapcsolódó határozatok:
Fővárosi Törvényszék B.1584/2010/132., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.179/2014/22.*
***********
A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden, 2015. március 19. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő
Í T É L E T ET :
Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott ÉS TÁRSAI ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2014. március 5. napján kihirdetett 11.B.1584/2010/132. számú ítéletét
m e g v á l t o z t a t j a :
A II. rendű vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 300.000.-(háromszázezer) forintra leszállítja.
A bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére vonatkozó rendelkezéseket mellőzi, és
a I. rendű, II. rendű, III. rendű vádlottakat egyetemlegesen kötelezi 945.128.-(kilencszáznegyvenötezer-egyszázhuszonnyolc) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint.
Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy II. rendű vádlott lakóhelyének írása helyesen (helyesírás helyesen).
A II. rendű vádlott által külön fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 133.610.-(százharmincháromezer-hatszáztíz) forint,
a III. rendű vádlott által külön fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 14.500.-(tizennégyezer-ötszáz) forint.
A másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből kötelezi
I. rendű vádlottat 25.000.-(huszonötezer) forint,
II. rendű vádlottat 23.317.-(huszonháromezer-háromszáztizenhétt) forint megfizetésére az államnak, a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
I N D O K O L Á S:
Az elsőfokú bíróság I. r. vádlottat költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont] és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [345. §] miatt halmazati büntetésül 2 évi - végrehajtásában 4 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést végrehajtásának elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.
II. r. vádlottat bűnpártolás bűntette [Btk. 282. § (1) bekezdés c) pont, (2) bekezdés] és folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk. 345. §] miatt halmazati büntetésül 7 hónap - végrehajtásában 1 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés büntetésre ítélte.
Megállapította, hogy a szabadságvesztést - végrehajtásának elrendelése esetén - börtönben kell végrehajtani és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.
II. r. vádlottal szemben 400.000,- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont] és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk. 345. §] miatt halmazati büntetésül 2 év - végrehajtásában 4 év 2 hónap próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés büntetésre ítélte.
Megállapította, hogy a szabadságvesztést - végrehajtásának elrendelése esetén - börtönben kell végrehajtani és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.
Kötelezte a vádlottakat egyetemlegesen és külön is az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az I. r. vádlott védője felmentésért, a II. r. vádlott védője elsődlegesen a bűnösség megállapítása miatt elévülés okán az eljárás megszüntetése, másodlagosan enyhítés, a III. r. vádlott és védője pedig egyezően felmentés érdekében.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.448/2014/1. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálva az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértést nem észlelt.
Eljárási szabályt sértett azonban az elsőfokú bíróság, amikor III. r. vádlott - tényállásban írt időpontban még - volt feleségét 1. sz. tanút annak ellenére hallgatta ki, hogy a III. r. vádlott vonatkozásában élt a Be. 82. § (1) bekezdés a) pontja szerinti teljes körű relatív tanúvallomás megtagadási jogával.
Az elsőfokú bíróság ugyanis a I. és a II. r. vádlott tekintetében is kizárólag csak akkor hallgathatta volna ki nevezett tanút, ha az ő cselekményeik a III. r. vádlott cselekményével nem állnak összefüggésben. Ezáltal ugyanis, a mentességi jogával élő tanú vallomásából származó bizonyítékokat mint közvetett bizonyítékokat felhasználta a tényállás megállapítása során a III. r. vádlott tekintetében, s ez a mentességi jog megkerülését jelentette.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!