BH 2007.4.135 A létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás az elrendelt és végrehajtott létszámcsökkentés ellenére jogellenes, ha a munkáltató az érintett munkavállalók munkakörében a felmondással egyidejűleg alkalmazott új munkavállalót huzamos ideig foglalkoztat [Mt. 89. § (2) bekezdés].

A felperesek keresetükben a csoportos létszámcsökkentéssel indokolt munkáltatói rendes felmondások jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonyuk helyreállítása mellőzésével az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeként 12 havi átlagkeresetben és elmaradt munkabérben történő marasztalását kérték.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendes felmondások jogellenességét, a jogviszonyoknak az ítélet jogerőre emelkedésekor történő megszűnését, és kötelezte az alperest az elmaradt munkabérek, valamint a jogellenesség szankciójaként I. rendű felperes javára 10 havi, II. rendű felperes javára 6 havi, III. rendű felperes javára 8 havi átlagkereset megfizetésére. Ezt meghaladóan a kereseteket elutasította.

A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a felperesek az alperes sz.-i V. téri fiókjában dolgoztak, tanácsadó (ügyintéző) munkakörben, a munkaviszonyukat az alperes a 2004. október 15-én kelt rendes felmondásokkal - amiket csoportos létszámcsökkentéssel indokolt - megszüntette. Az alperes ezt megelőzően, 2004. szeptember 25-én közzétett újsághirdetés útján 7 fő hitelezési tanácsadót vett fel az m.-i fiókjába változó munkavégzési helyre. Valamennyiüket az sz.-i V. téri fiókban tanították be, a per során közülük még 4 fő dolgozott az alperesnél, valamennyien folyamatosan az sz.-i fióknál voltak foglalkoztatva.

A munkaügyi bíróság e tényállásból a rendes felmondások jogellenességére következtetett, mivel azok indokát valótlannak minősítette.

Az alperes fellebbezése és a felperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével - az I. és II. rendű felpereseket illető elmaradt munkabérek felemelése, a munkaviszonyuk megszűnése időpontja megállapítása mellett - az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, mivel az elsőfokú ítéleti tényállásból levont jogi következtetéssel egyetértett. Az alperes fellebbezése kapcsán kifejtette még, hogy az átszervezés és a létszámleépítés a felperesek munkakörét nem érintette.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a felperesek keresetének elutasítására, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult. Az Mt. 89. § (2) bekezdése és az egységes bírói gyakorlat megsértésére hivatkozott.

Előadta, hogy az új munkavállalókat változó munkavégzési helyre, első munkahelyként M.-re alkalmazta, és B.-n vettek részt képzésben, mivel M.-n a szükséges infrastruktúra hiányzott. Mindezeket a "dinamikusan változó bankszektor, a piaci terv módosítása" tette szükségessé, és a tanúnyilatkozatok is alátámasztották. Az a körülmény, hogy később a változó munkahelyre alkalmazott munkavállalókkal szükségessé vált a felperesek területén jelentkező új feladatokra a munkakörük ellátása, a korábbi rendes felmondások jogszerűségét nem érinthette. Vitatta a másodfokú bíróság megállapítását arról, hogy együttműködési kötelezettsége keretében a felpereseknek fel kellett volna ajánlania a változó munkavégzési helyre vonatkozó munkaszerződés-módosítást.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.