BH 2000.5.208 A bíróság nincs elzárva attól, hogy a bizonyítékoknak a maguk összességében történő értékelése során a szakértői véleményt mellőzze, ezt azonban csak a perben feltárt kétségtelen tényekre alapozva teheti meg [Pp. 182. § (3) bek., 206. § (1) bek., 275/A. § (2) bek.].

Az alperesek a felperessel kötött szerződésben különböző építőipari munkák elvégzését vállalták. A felperes vállalkozói díjként, illetve különböző anyagok megvásárlására 320.000 forintot adott át részükre. A felek szerződésüket az alperesek által vállalt munkák befejezése előtt közös megegyezéssel megszüntették, elszámolni azonban nem tudtak egymással.

A felperes keresetében az alpereseket egyetemlegesen 99.707 forint és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Viszontkeresetükben 50.000 forintot és ennek kamatát követelték a felperestől. Az elsőfokú bíróság ítéletében 84 476 forint egyetemleges megfizetésére kötelezte az alpereseket. A keresetet ezt meghaladóan és a viszontkeresetet teljes egészében elutasította.

Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésükben az alperesek az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását és a viszontkeresetük szerinti marasztalását kérték. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői véleményre adott észrevételeiket nem ismertette a szakértővel, és azokat ítélete meghozatalakor nem is vette figyelembe. Kifogásolták, hogy a szakértő az általuk teljesített szolgáltatások elszámolásakor 200 forintos rezsióradíjat vett alapul, ugyanakkor e szakértő más perben, hasonló tényállás mellett 350 forintos rezsióradíjjal számolt.

A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az alpereseket terhelő marasztalás összegét 54.900 forintra és ennek kamataira szállította le. Az alpereseket terhelő perköltség mértékét is csökkentette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A perben eljárt szakértőt szakvéleményének kiegészítésére hívta fel. A szakértő az alpereseket megillető munkadíjat 10.908 forinttal felemelte, a 200 forint rezsióradíjat azonban fenntartotta. A másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással a rezsióradíj mértékét 250 forintban állapította meg, mert indokolása szerint a 200 forintos rezsióradíj - az egyéb perekből szerzett tapasztalatai szerint is - aránytalanul kevés; a szakértő ráadásul erre vonatkozóan összehasonlító adatokat sem közölt.

Az alpereseknek a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelme a felperes keresetének teljes elutasítására irányult. Hivatkozásuk szerint a másodfokú bíróság ítélete szakszerűtlen, ellentmondásos szakvéleményen alapul, ennek következtében az jogszabálysértő.