EH 2000.295 Az államigazgatási eljárásban hozott határozatban hivatali hatáskörben tett megállapítás - jogellenesség hiányában - rágalmazást vagy becsületsértést nem valósít meg [Btk. 10. §, 179. §, 180. §].
A Kerületi Bíróság, valamint a Fővárosi Bíróság a magánvádló feljelentése alapján rágalmazás vétsége miatt indított magánvádas eljárást megszüntette.
A jogerős bírósági határozatok ellen a magánvádló terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben törvénysértőnek tartja a büntetőeljárás megszüntetését.
A terhelt meghatalmazott védője a nyilvános ülésen a megtámadott bírósági határozatok hatályban tartását indítványozta.
A magánvádló - a személyes meghallgatáson pontosított - feljelentésében foglaltak szerint a terhelt azzal rágalmazta meg őt, hogy munkanélkülinek titulálta, s így gyakorlatilag "majdhogynem csavargónak" tüntette fel.
A terhelt a kerületi önkormányzat Polgármesteri Hivatal Családvédelmi Iroda Gyámhatóságának ügyintézője. Ebben a minőségében intézkedett a magánvádló fiainak ideiglenes hatályú gyermekotthonban való elhelyezése ügyében. Az erről szóló, általa hozott első fokú államigazgatási határozatot - amely tartalmazza a sérelmezett megállapítást "az apa munkanélküli" - a másodfokú hatóság jóváhagyta.
A felülvizsgálati eljárás tárgyát képező bírósági végzések az eljárás megszüntetését azzal indokolták, hogy az államigazgatási határozatok kifogásolt megállapítása bűncselekmény törvényi tényállását nem valósítja meg, illetve nem alkalmas rágalmazás megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem sértettek törvényt az ügyben eljáró bíróságok.
Az állandó bírói gyakorlat értelmében a hivatalos személy által az ügyintézés során és azzal összefüggésben a hivatali hatáskörében tett megállapítás - jogellenesség hiányában - becsületsértést vagy rágalmazást nem valósít meg. A hivatali hatáskörben eljáró hivatalos személyeknek ugyanis vizsgálataik során az eljárás eredményeként sokszor kell olyan tényeket leszögezniük, ténybeli következtetéseket levonniuk és megállapításokat tenniük, amelyek esetleg a rágalmazás vagy becsületsértés vétségének törvényi tényállásába illeszkednek ugyan, de a hivatali működésből eredő jogok gyakorlása, illetve kötelességek teljesítése - mint büntethetőséget kizáró ok - a cselekmény jogellenességét kizárja, és így bűncselekmény nem valósul meg (BH 1991. évi 338. sz.).
Egyébként még rá kíván mutatni a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a magánvádló által kifogásolt kijelentés egy az ügyhöz szorosan kapcsolódó - objektíve fennálló állapot rögzítése, amely nem alkalmas a becsület csorbítására, és önmagában sem valósítaná meg a rágalmazás vétségének törvényi tényállását.
A terhelt cselekménye tehát nem bűncselekmény, ezért a büntetőeljárás megszüntetése nem volt törvénybe ütköző.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-a (7) bekezdése alapján a felülvizsgálat indítvánnyal támadott bírósági határozatokat hatályukban fenntartotta.
A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek és az indítvány benyújtója részéről újabb felülvizsgálati indítvány előterjesztésének sem [Be. 284/A. § (5) bekezdés]. (Legf. Bír. Bfv. IV. 246/2000. sz.)