BH 2022.1.9 A polgári jogi igény biztosítása érdekében elrendelt zár alá vétel az indítványozó magánfél személyéhez és polgári jogi igényéhez kötődő, ehhez kapcsolódó. Amennyiben a magánfél nem jelentett be polgári jogi igényt és nem indítványozta a zár alá vételt, az egyébként - egy másik magánfél indítványára vagy egyéb okból - elrendelt kényszerintézkedés nem szolgál az ő polgári jogi igényének biztosítására [Be. 325. § (1) bek.].

II. A zár alá vétel feloldását elrendelő végzés egyes magánfelekre rendelkezést nem tartalmaz, így azt velük a Be. 454. § (1) bekezdése alapján közölni sem kell. Mindezekből nemcsak az következik, hogy a törvényszék helytelenül biztosított valamennyi magánfél számára jogorvoslati jogot, hanem az is, hogy a törvényszéknek az egyes magánfelek által bejelentett fellebbezéseket - mint nem jogosulttól származókat - a Be. 588. § (1) bekezdés II. fordulata alapján el kellett volna utasítania.

[1] Az ítélőtábla a 2021. május 20-án meghozott végzésével elutasította a törvényszék végzése ellen az S. B., G. I.-né, H.-né Sz. P. és K. É. magánfelek által bejelentett fellebbezést.

[2] Indokolása szerint a törvényszék a 2020. július 29-én meghozott végzésével feloldotta

- az I. r. terhelt tulajdonában álló - ingatlanok, gazdasági társasági üzletrészek, illetve az általa vezetett értékpapír- és bankszámlák V.-i Városi Bíróság végzéseivel elrendelt;

- a II. r. terhelt által vezetett bankszámlák V.-i Városi Bíróság végzéseivel elrendelt; valamint

- a III. r. terhelt tulajdonában álló ingatlanok és az általa vezetett bankszámlák V.-i Városi Bíróság végzéseivel elrendelt zár alá vételét.

[3] Az ítélőtábla szerint a törvényszék a zár alá vétel feloldásáról törvényes eljárás keretében és helyesen döntött, azonban tévedett akkor, amikor a végzéssel szemben a Magyar Államon és dr. M. Gy. jogi képviselőn kívül a további magánfeleknek - így a törvényszék végzésével szemben fellebbezést előterjesztő S. B.-nek, G. I.-nének, H. Sz. P.-nek és K. É.-nek - fellebbezési jogot biztosított.

[4] Álláspontja szerint a zár alá vételt elrendelő végzések alapján megállapítható, hogy a terheltek vagyonának zár alá vételére kizárólag az N. F. Minisztérium által képviselt Magyar Állam, illetve a dr. M. Gy. ügyvéd által képviselt F. Zs. és F. J. sértettek indítványára került sor, az általuk 10 milliárd forint, illetve 180 millió forint összegben előterjesztett polgári jogi igények biztosítására. A törvényszék zár alá vétel feloldását elrendelő végzése a magánfelek közül kizárólag őket érinti, az ő polgári jogi, kártérítési igényük kielégítésének lehetőségét biztosítja, így a többi magánfélre a törvényszék végzése nem vonatkozik. Ezért az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék tévesen - és a Be. 454. § (1) bekezdését megsértve - kézbesítette a fellebbezést benyújtó magánfelek számára a zár alá vételt feloldó végzést, egyúttal helytelenül biztosított számukra jogorvoslati jogot a végzéssel szemben.

[5] Az ítélőtábla álláspontja szerint tehát a törvényszék végzése ellen a S. B., G. I.-né, H.-né Sz. P. és K. É. magánfelek által bejelentett fellebbezés nem jogosulttól származó, így azt a Be. 588. § (1) bekezdésének II. fordulata szerint már az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania. Mivel ez nem történt meg és a törvényszék az iratokat az ítélőtáblára felterjesztette, az ítélőtábla döntött a fellebbezések elutasításáról.

[6] Az ítélőtábla a végzésével szemben - a Be. 589. § alapján alkalmazandó - a Be. 579. § (2) bekezdése és Be. 614. § (1) bekezdése alapján az ügyész és az érintett magánfelek számára fellebbezési jogot biztosított.

[7] A végzés ellen G. I.-né és Sz.-né H. P. magánfelek jelentettek be - azonos tartalmú - fellebbezést. Fellebbezésük indokolása szerint a zár alá vétel fenntartása továbbra is indokolt, figyelemmel arra, hogy a V.-i Törvényszék előtt személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítása és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt eljárás van folyamatban, amelynek ők a felperesei. A polgári peres eljárásra tekintettel fellebbezésükben másodlagosan kérték az I. r. terhelt és a II. r. terhelt bankszámláinak és ingatlanjainak zár alá vételét.

[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezések elutasítását indítványozta.

[9] Álláspontja szerint az ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy a törvényszék tévesen biztosított jogorvoslati jogot végzése ellen a fellebbezést előterjesztő magánfeleknek. Tévedett viszont akkor, amikor az ítélőtábla a saját végzésével szemben jogorvoslatot biztosított.

[10] Indokai szerint a nem ügydöntő határozatok elleni fellebbezés lehetőségével összefüggésben a Be. 579. § (2) bekezdésének általános szabálya, hogy az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz, ha azt a törvény nem zárja ki. A Be. 614. § (1) bekezdése ezt az általános szabályt azzal egészíti ki, hogy a másodfokú bírósági eljárásban hozott olyan, nem ügydöntő végzés elleni fellebbezésre, amely ellen az elsőfokú eljárásban jogorvoslatnak lenne helye, a Be. LXXXI-LXXXIV. Fejezetében foglaltakat a 614. §-ban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

[11] Álláspontja szerint a fellebbezést elutasító, nem ügydöntő határozat elleni fellebbezési jog megítélése kapcsán jelentősége van annak, hogy a fellebbezés elutasításáról a Be. 588. § (1) bekezdése alapján maga a fellebbezéssel támadott nem ügydöntő határozatot hozó elsőfokú bíróság, vagy az 597. § (1) bekezdése alapján olyan magasabb jogorvoslati fórum határozott, amely a fellebbezés joghatályosságának megítélésén túl a fellebbezés érdemében is döntésre jogosult. A törvény ugyanis biztosítja a törvényben kizárt fellebbezés devolutív, felszármaztató hatályát annak érdekében, hogy a fellebbezéssel támadott határozat felülvizsgálatát ne a támadott határozatot hozó bíróság végezze el. Ugyanez a cél azonban már nem állapítható meg a fellebbezés elbírálására egyébként jogosult magasabb bírói fórum eljárásával összefüggésben, mivel a fellebbezéssel támadott határozat elbírálására egyébként is jogosult.

[12] Kifejtette, hogy a Be. 614. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezési jog biztosításának akkor van helye, ha a másodfokú eljárásban első fokon hoztak olyan nem ügydöntő végzést, amely ellen az elsőfokú eljárásban is fellebbezésnek lenne helye. A másodfokú bíróság által hozott nem ügydöntő határozatok esetében a fellebbezés lehetősége tehát csak akkor nyílik meg, ha egy adott határozatot az elsőfokú bíróság is meghozhat, és az ellen a törvény fellebbezési jogot biztosít. Következésképpen nincs helye fellebbezésnek akkor, ha a kérdéses végzést az elsőfokú bíróság egyébként nem hozhatta volna meg vagy meghozhatta volna, de ellene fellebbezésnek nincs helye. Szintén nincs helye fellebbezésnek, ha a másod- vagy harmadfokú eljárásban nem első fokon hoztak nem ügydöntő végzést.

[13] Álláspontja szerint a Be. nem zárja ki - a nem ügydöntő határozatok közé tartozó - fellebbezést elutasító végzés elleni fellebbezés lehetőségét az elsőfokú eljárásban. Ezzel szemben a másod- és harmadfokú eljárások esetén, noha nincs kifejezett kizáró rendelkezés, a fellebbezési jog korlátozottsága a nem ügydöntő határozatok véglegességére vonatkozó rendelkezések és a fellebbezések elintézésének szabályai alapján megállapítható.