BH 1998.3.110 I. Nem tettese (társtettese), hanem felbujtója a csalásnak, aki újsághirdetés közzététele útján valótlan tartalmú olyan bizonylatok kiállítására (számlagyártásra) vállalkozik, amelynek a felhasználásával a vállalkozók az APEH megtévesztésével károsítják meg az állami költségvetést [Btk. 20. §, 21. § (1)bek., 318. § (1) bek.].

II. Felbujtás esetén a csalási cselekmény kárösszeg szerinti jogi minősítése - a bűnrészesség járulékos jellege folytán - a tettesi alapcselekmény elkövetője által ténylegesen megvalósított eredményhez igazodik [Btk. 21.§ (1) bek., 318. §].

III. A felülvizsgálati eljárás során a büntető anyagi jogi rendelkezés sérelmeként értékelhető, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság megalapozottan nem foglalhat állást a terhelt cselekményének a törvényes minősítése, következésképpen a büntetés kiszabása kérdésében [Be. 284. § (1) bek. b) pont, (2) bek., 291. § (1) bek. a) pont].

A városi bíróság az 1996. június 20. napján meghozott ítéletével a terheltet folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette; folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége és a számviteli fegyelem megsértésének a vétsége miatt halmazati büntetésül 4évi börtönbüntetésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra, valamint - egy Ford Transit gépkocsi és egy utánfutó tekintetében - vagyonelkobzásra ítélte; egyben 6 rb. adócsalás vétségének a vádja alól felmentette, illetőleg 2501 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette.

Az ítéletnek a felmentésre, illetve a büntetőeljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezései - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedtek. A terhelt terhén maradt egyéb bűncselekmények tekintetében a megyei bíróság az 1997. március 14. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a vagyonelkobzást két ingatlannak a terhelt gyermekei nevén álló tulajdoni illetőségére is kiterjesztette.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és a másodfokú bíróság által szűk körben kiegészített tényállás lényege a következő.

A terhelt 1991. október 1 napján alapította meg a kft-t, amelynek a cégjegyzésre jogosult ügyvezetője lett. A kft. a megalakulásától kezdve foglalkozott termelőeszközöknek és más áruknak az ún. használtcikk-kereskedelmével. A használtcikk-kereskedéshez - az efféle áruforgalom lebonyolításánál szokásos - üzlethelyiséget, telephelyet, raktárt a kft. nem tartott fenn. Üzlethelyiségre, telephelyre, raktárra - a tevékenység végzésének a módja folytán - nem is volt szükség, mert a használtcikk-kereskedelemként feltüntetett tevékenység az áruk tényleges birtokbavétele, mozgatása, átadása, átvétele nélkül bonyolódott le.

A terhelt különféle lapokban újsághirdetéseket adott fel, amelyekben a közreműködésével vállalkozók részére "kellő bizonylatolás hiányában el nem számolható álló- és fogyóeszközök, anyagok számlaképessé tételét", illetőleg "számla nélküli, régen meglevő gépeik, eszközeik költségként történő elszámolásának a lehetővé tételét" ajánlotta. Az újsághirdetésekben közzétett ajánlatoknak az ötletét és elvi alapját az adta, hogy az akkor hatályos jogszabályok az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek részére a tevékenység megkezdésének az évében lehetővé tették az önálló tevékenység végzése során felhasznált, de még a tevékenység megkezdése előtt - legfeljebb 3 évvel korábban - beszerzett anyag- és árukészlet termelési költségként történő elszámolását.

A terhelt - illetve esetenként a megbízottjai - a kft. nevében a hirdetésre jelentkező, önálló tevékenységet folytató magánszemélyektől felvásárolta azokat az eszközöket, amelyekre a vállalkozásukban a költségként történő elszámoláshoz szükséges számlával nem rendelkeztek, majd ezeket az eszközöket ugyanezeknek a személyeknek, illetve azok gazdasági társaságainak, vállalkozásainak számla átadása mellett eladta. Ehhez a művelethez (felvásárlás és eladás) az ügylet tárgyának az átadására-átvételére nem volt szükség, az nem is történt meg.

Amikor a terhelt a kft. nevében a magánszemélyektől eszközöket felvásárolt, a megegyezéssel kialakított bruttó felvásárlási árban - visszaszámítással - ún. előre felszámított adót (áfát) különített el. A bruttó felvásárlási árat effektíve nem fizette ki az árut eladó személy részére. Erre azért nem volt szükség, mert a magánszemély - mint önálló tevékenységet folytató vállalkozó - a vállalkozása nevében vásárolta meg a kft-től ugyanezeket az áruféleségeket, a nettó vételár pedig megegyezett a bruttó felvásárlási árral. A kft. mint kereskedő, az értékesítési művelet során a nettó vételárra - az idevonatkozó szabályok szerint - áfát is rászámított. Az önálló tevékenységet folytató magánszemély vállalkozása mint vásárló csak a felszámított áfa összegét adta át a kft. részére, amely pénzösszeget azután a kft-től átvett számla alapján a költségvetéstől visszaigényelhetett.

A terheltnek az ilyen módon végzett "használtcikk-kereskedelmi" tevékenysége révén az üzleti haszna (döntően és az alább említendő esetenkénti 2%-os jutalékfelszámítástól eltekintve) abból képződött, hogy a "forgalmával" összefüggő általános forgalmi adó elszámolása körében az "értékesítési" művelet során felszámított és beszedett áfá-ból levonta a "felvásárlási" művelet során a bruttó felvásárlási árban elkülönített, előzetesen felszámított adót - ez volt lényegében ennek a tevékenységnek a bruttó nyeresége -, és csak az így jelentkező különbözetet kellett az adóhatóság részére áfaként befizetnie, amelyet egyébként be is fizetett.

A fenti (fiktív) felvásárlási-eladási ügyletekről alakilag kifogástalan, de tartalmilag valótlan bizonylatok (felvásárlási jegyzék, felvásárlási szerződés, értékesítési számla) készültek, amely bizonylatokat a kft. a könyvelésében is szerepeltette, ezáltal a beszámolójában és a mérlegében ezt a tevékenységet valóságos tevékenységként, annak a bevételét pedig nyereségként tüntette fel.

A kft. a fenti tevékenysége után, 1991., 1992. és 1993. évekre összesen 416.836.319 forint bruttó bevételt számolt el, amelynek a ténylegesen átvett áfa-tartalma a 80.000.000 forintot meghaladta, és amely összeget a kft-től "vásárló" vállalkozók visszaigényelhettek az adóhatóságtól. A kft. ugyanezekben az években az általa felvásárolt érték után összesen 62.369.468 forint előzetesen felszámított áfát különített el, amit az "értékesítő" tevékenysége után felszámított és beszedett áfa összegéből levont; ezáltal ugyanebben az időszakban összesen 13.418.000 forintot fizetett be az adóhatóságnak áfa-bevétel címén. A 62.369.468 forint összeget kitevő, előzetesen felszámított adó a kft. nyeresége lett, amely után a terhelt nyereségadót, illetve személyi jövedelemadót fizetett.

A kft. használtcikk-kereskedelmi tevékenységét a cégbíróság 1994. február 3-án 6 hónapra felfüggesztette.

A kft. eladási ügyleteiről kiállított számlák 1991. és 1992. években nem tartalmazták azt az 1%-os jutalék összegét, amelyet a terhelt az újsághirdetésekben a "számlaképessé tétel" ellenszolgáltatásaként megjelölt, ám az ügyfelek esetenként fizettek ilyen összeget a kft. részére. Ezek az összegek nem jelentek meg a kft. nyilvántartásában, ezért az ezen a címen felvett pontos összeg sem állapítható meg.